[SZALTIKOV] SCSEDRIN

Forduljatok félre, galambocskáim, hogy szabadon imádkozhassam értetek; ha néztek engem, ártatlan pillantásotok megzavar, és még keresztet sem tudok vetni igazhitű módján; úgy, úgy, aranyosok, forduljatok szépen félre, és az Úr mindent megbocsát… Azt is megbocsátja, ha én, Juduska, most kiemelem az utolsó kopejkát is a zsebetekből egy kis szentelt olajra …

FELTÁMADÁS

Egy táskarádióból, mint apró, távoli koporsóból, Tolsztoj hangja szól, és azt mondja : Köszönöm, hogy meglátogattatok, kedveseim. Legyetek alázatosak, és ne feledjétek, hogy minden jóság a tudásból fakad. Édes és kábult igézetben állok, szinte nem is hiszem, hogy őt hallottam ; pedig a bemondó közölte, hogy a lemezt, amely kilencszázkilencben készült, most találták meg. Istenem, hát mégis létezik feltámadás ? Mert ez a hang nem szállhatott el a semmibe, ez nem lehet anyagtalan és a lélektől elszakított? Hiszen Lev Nyikolajevics ezen a hangon fogadkozott, zokogott és jövendölt és zsémbelt is néha, egy óriási ecetfa nyikorgó hangján, amely ősi, mint a tapasztalat, szenvedő, akár a meggyötört jóság, és oly irgalmas, mintha minden bűnünket magára vállalná. Igaz, Őt nem feszítették keresztre; hagyták, hogy egy utolsó nagy rohanásban lobbantsa el a lelkét, miközben ki akart szaladni a világból; de a kálváriája minden eddigi vallásalapítóénál hosszabb és gyötrelmesebb, mert Ő az átlényegülés meredekebb útját választotta : nem óhajtott istenné lenni, inkább a nyugalom és a jólét mennyei magasságait odahagyva, mezítláb ereszkedett alá a mezítlábas muzsikok közé. S hogy mindjárt otthonossá tegye magát közöttük, kaszát vett a vállára, átrakott egy füstölgő kályhát, s megtalpalta a tátogó bagariacsizmát. Szüntelen jócselekedet és munkálkodás közben így ért el az egész emberiséghez, hogy aztán velünk maradjon az idők végezetéig …

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész /