VISSZA AZ EGÉSZ!

Még a boldog béke éveiben történt, a mi vidéki színházunknál. Gózon Gyula — akkor úgy hívták, a »kis Gózon« — és az atléta termetű óriás Deésy Alfréd — a némafilmek ismert rendezője — ugyanannak a társulatnak tagjai, elválhatatlan jó barátok voltak.
— Te Alfréd — szólt egyszer Gózon —, nekem nagy baj az, hogy kint lakom a város végén, a Légszesz utcában. Előadás után sose tudok hazamenni, nincs kedvem ilyen hosszú úthoz; ezért éjszakázok a kávéházban. Persze, lekésem a délelőtti próbát. Ezt meg kell oldani radikálisan. Teszek egy ajánlatot: valahányszor hazaviszel az öledlben, kapsz egy ezüst koronát. Stimmt? Tovább »

Székedi Ferenc és Csíki Zsolt kisfilmje a youtube.com csatornáról

a fűben a béka
színe sárgásbarna
olyan éppen mintha
a mögötte álló
fáról pottyant volna Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)


1984. szept. 25-én kézhez kaptuk az útleveleinket a repülőjegyekkel együtt, megtettük a sivatagon át az utat visszafelé Bagdadig, a repülőtéren átalestünk a vámvizsgálaton, és repültünk hazafelé. Kellemetlen meglepetésünkre a román gépen román lejért semmiféle italfélével nem szolgálták ki a három hónapja szomjazó társaságot, valutánk pedig nem volt egy cent sem, hát kussoltunk, irígykedve figyelve a gépen velünk együtt utazó tulceai oláh-cigány társaságot, akiknek a légikisasszonyok tárcán hordták ki a hideg külföldi söröket. Hol itt az igazság?
Szeptember 26-án hajnalban szállt le a gépünk az otopeni-i repülőtéren, igyekeztünk mielőbb eljutni a vállalatunk bukaresti központjába, ahol leadtuk a szolgálati útleveleinket. Mindjárt mellette egy élelmiszerüzletben vásároltunk quantum satis 26 lejes szalámit, veknit, vagy két liter konyakot, és az enyhe szeptemberi reggelen egy kis parkban nekiláttunk a reggelinek, amúgy székely módra, bicskával. Ezenközben körbejárt az üveg. Amint ott reggelizünk, egyszer csak kiugrik a bokorból a körzeti milicista, hogy ő minket most megbüntet, mert megszegtük a törvényt. Nem tudjuk, hogy tíz óra előtt tilos az alkoholfogyasztás? A helyzetünket súlyosbítja, hogy köztéren történik a kihágás. Román tudásomat dicséri, hogy kimagyaráztam magam: kik vagyunk, honnan jövünk, milyen munkát adtunk át, öregbítve ezzel az ország hírnevét, és főleg: hogy valutát hoztunk ezzel a hazának. Becsületére legyen mondva, megértette a helyzetünket, jó étvágyat kívánt, és ment a dolgára. Aztán jegyet vettünk a máramarosi gyorsra, és következett az utazásunk legunalmasabb része. A csíkszeredai állomáson szívrepesve várt az egész család, ui. az Északi Pályaudvarról vonatindulás előtt sikerült telefonon beszélni az otthoniakkal.

B. Gy. : Beszélj a házépítés tapasztalatairól!

Tovább »

Ott ringanak, aranysárgán,
vérpirosan a fák hegyén,
nekem virágzott, édesült mindahány,
de nem juthatok hozzá-
egyik évről a másikra kihullt, elhagyott valami
s csak levegőtlen hiány az,
mi kitölti csontjaim, Tovább »

aki halálhoz közelít
óvatosan, lábujjhegyen járva
nem pancsol más fürdővizébe
alamizsnára várva Tovább »

Székedi Ferenc csíkszeredai publicista portálunkon is olvasható rádiójegyzetéből megtudtuk, hogy megszerkesztette és folyamatosan közreadja Dénes Dávid egykori ’56-os elítéltnek a hozzá került börtönemlékeit. Az írás folytatásokban jelenik meg a Hargita Népe c. napilapban és tanulságos adalék az erdélyi ötvenhatos szervezkedések, majd az azokat kísérő megtorlások valós hátteréhez. Az emlékirat szövegét a szerkesztő jóváhagyásával közöljük. (Káfé Főnix)

Tovább »

Nem a szongáriai cselőpók volt, akit megmentettem,
nem a dzsungáriai volt, akit kesztyűmmel a vasfűbokorról
áttettem a téglák között magasba törő bodzabokorra,
hadd éljen tovább vígan a levelek között. Tovább »

Ötödik ének

Az egyik Rudi egy nagy gájnernél lakott,
arannyal futtattak ott ajtót-ablakot,
ügyvéd volt a gazda, sok kis peres ember
adakozott neki nem sok élvezettel. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M.: A sivatagi klíma közepett folytatott erőpróbáló szerelési munka mellett minden hétvégén sorát ejtettük, hogy – ha már idevetett a sors – szétnézzünk ezen az emberiség ősi története szempontjából híres vidéken, kirándulásaink célpontjai: Babilon, Ramadin, Bagdad, Basra, stb. voltak, a történelmi látnivalók megtekintése mellett beszereztük az élelmet, a főzéshez szükséges alapanyagokat, ajándéktárgyakat, stb. Keserűen tapasztaltuk, hogy az elmaradt, harmadik világhoz tartozó, háborúban álló Irak összehasonlíthatatlanul jobban el van látva élelemmel, közhasznú árucikkekkel, stb. mint a „szocialista fejlődés magas fokán álló” Románia. És hogy aránylag alacsonyak, hozzáférhetőek az árak.

Tovább »

Mintha egyre jobban, egyre szorosabban
préselne magába az évek satupadja,
farag, csiszol, mint az esztergakés. Tovább »

(Remember)

Igen, a hűs szél fújta haját
És sokszor egy név is elég
Csapódott ajtó, ablak, s nézted
Ahogy egy szép virág elég.
Ég a nyárban, hamvad az őszben
Halottfehér a télben már
Az égi, hideg messzeségben
Szárnyal a lélek, a madár.
Tudod, a bánat gyertyafénynél
Ölti fel a sötét ruhát
Tudom, soha semmit se félnél
Elengedlek, repülj tovább.

Budapest, 2021 okt. 24.

amit leírnál mentségedül
a jéghegy csúcsa
bűnödből ki nem moshat
felszínes felvakarása Tovább »

Gyermekkoromnak felnőtt vétke,
felnőtt koromnak gyermek-éve
tört lámpásokkal egyre éget.
Tovább »

Kőrösi Csoma Sándor külföldön minden bizonnyal a legismertebb székely-magyar. Indiától Franciaországig, Svájctól Amerikáig jelentek meg róla méltatások, tanulmányok, monográfiák, regények. Japánban az 1930-as években bódhiszattvává avatták. És az érdeklődés iránta nemhogy csökken, inkább nőni látszik. Ismereteink a nagy keletkutató és nyelvész életéről, hosszú vándorútjáról a magyar őshaza felkutatásáért igen hézagosak. Közrejátszik ebben Csoma közismert szerénysége, szűkszavúsága is, az, hogy saját egóját mindig háttérbe szorította, alárendelte a nagy célnak. Életének, utazásának fehér foltjait próbáltam kitölteni a mese eszközeivel. A fikció nem a valóságtól való öncélú elrugaszkodás, hanem a lényeg megragadásának módja a fantázia játékos, néha humort sem nélkülöző igénybevételével. Tovább »

A Koma az órájára pillantott. Az lógott bal karján. A hangja viszont feszült:
– Akkor most?
– Nyugi, nyugi! – válaszolta Vadmalac. – Mi most – megnyomta a szót – most várakozunk.
– Vár…– dúdolni kezdett:
– Erős várunk nekünk…

Tovább »

A CSODA

Pólya Iván és Herman Lipót a csodáról vitatkoznak.
— Te hiszel a csodákban? — kérdi Pólya.
— Feltétlenül. Gondold csak meg: Rubens legfeljebb kétezer képet festett világéletében, és ma legalább ötezer Rubens-képről tudunk.

Színházi Élet, 1938/12
Tovább »

álmos tó fölött
a hold őrködik
és süket csendben
bágyadtan alszik
a lótuszvirág
a víz alján már
szirmait zárva
sűrű iszapba
megkapaszkodik Tovább »

Nagy karmú vasgereblye,
veder és kosár a javának,
mindenikért külön megyek a fészerbe,
mint kinek jól esik a járás,
a vedret egy gübébe, a leghátulsó fa alá teszem,

Tovább »