Állatkerti lét

a bohóc elbotlott –
tapsolva nép fújtat
állatkerti lét Tovább »

Bágyoni Szabó István: plusz-mínusz egy költő

két paraszt jön
magam árnya
nő bele
örömök
szalmakarimájába Tovább »

az meglett ember, akinek
más szabja meg a rendet
aki a gyengének hajt fejet
bölcs magának ott benn Tovább »

III.

Egy zugot adjál nekem az egedből!
Ennél mélyebbről nem kiálthatok. Tovább »

Valami elit

Karszékhez szögez
a nyakkendős művészet.
Senki se zilál. Tovább »

Alig volt két éves Ildi, s én már betöltöttem az ötöt, mikor anyámnak az lett a mániája hogy küldözgetni kezdett mindenfelé egyedül, s nem félt, hogy elveszek. A brassói rokonokhoz is elküldött két szál kolbásszal az oldalamon, amikor Friduska nagyanyám is hosszabb ideig ott tartózkodott a testvéreinél. Meg telefonálta, hogy mikor és mivel érkezem, feltarisznyált a zsírpapírba csomagolt két szál finom füstölt kolbásszal, s felültetett a brassói buszra, az első ülésre az ajtó mögé. Tovább »

(barátnőmnek, aki elment)

Szinte észrevétlen satnyultál saját árnyékoddá,
fogyott el húsod, lélegzeted,
üresedtek csontjaid szárnyakká,
hogy végül ne tudd már elviselni
a földön járást. Tovább »

Először azt hittem, hogy Székelyudvarhelyen találták fel a Férfi Felelősség Fáját. Ugyanakkor arra gondoltam, azért kellett feltalálni, mert ezt a fajta fát nem ültették, és magva sem természetes körülmények között kezd élni a földben. Tovább »

Egy nyolcvanöt éves nyugdíjas tanítót Páduában bölcsészdoktorrá avattak.
Ez a hír is részecske a világ érdekes betűtengeréből, amelyből, a fény felé tartva, minden csepp szivárványt játszik, holott maga az egész beláthatatlan és szürke. Tovább »

…többfélék e földön.
Cserélődhetnek rendszerek,
a diók csillaga följön. Tovább »

We­im­ar­ban, ugye, meg­te­kin­ti a tu­ris­ta Goe­the és Schil­ler kettős szobrát. Azt, ame­lyik a városi színház előtt áll, pon­to­san úgy, aho­gyan azt Boér tanárnőtől ta­nul­tuk. Utána, mert a tu­ris­ta is megéhe­zik, a sar­ki önki­szolgáló az irány. Il­let­ve Anyu be­megy vásárol­ni, Apu a Fiúval előtte vára­ko­zik. És bámul. Tovább »

sírunk, hogy nem olvasnak az ifjak
sokan vannak

de olvasnak
pénzt, képeket, kortársaikat Tovább »

A szerző illusztrációja

Olvasólámpám még nem örökmécses,
ünneplőmben sincs vasalt gyászbeszéd,
arról sem álmodom, ami jó, keserédes,
bőröm alatt, vagy egy másik díszteremben.
(faágon dorombol egy fekete folt.) Tovább »

Nagyapám, akiről már írtam ezt-azt, lehet, hogy kétszázezer évet is megért. Sőt, többet is. Ő nem született, hanem keletkezett, pontosan úgy, mint a barlangok a cseppkövekkel. Nagyapámnak ugyanis különleges képessége volt. Anélkül hogy tudta volna – mert a barlangok tudattalanok, gondoljuk legalábbis – követ növelt a testében, és hogy függő vagy álló cseppkövek képződnek a bőre alatt, vagy mélyebben, az üregekben, ugyan miért lenne hihetetlen? Ha egyszer barlang… Tovább »

I.

lassan, hüledezve gyilkolnak meg
a szüleid, még haragudni sem tudsz
rájuk, leomlik a múlt, ez a túl nagyra tartott
bigér-vízesés, egyedül őrzöd, mindenki
benne van az átírás játszmájában, jaj, Tovább »

bejön
meghajol
leül
nekiveselkedik
s a szerző néz maga elé Tovább »

Nagytata zsebórával. Olyan közhelyes (az alak, a felszerelés), hogy még díjat is lehet nyerni a téma, illetve a zsebórás öregember körbejárásával. Az az óra azt pötyögte minden egészkor, hogy Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. Ezek szerint nagytata szempilláján óránként megjelent a könnycsepp, pontosan 1920-ban, majd a királyi, aztán a Gheorghiu Dej-érában, szintúgy a Ceausescu-időkben. Nem én kaptam a díjat, pedig úgy is befejezhettem volna a pályamunkát, hogy Mi, magyarok ebben is különbek vagyunk, és Magyarnak lenni jó. Csak az a hézag, hogy mindkét reklámlózungot jóval később találták fel, és (hm) tették magukévá országszerte, sőt, az immár száz esztendős határokon túl is. Az viszont tény, hogy éppen itt, a Káféban írtam a Brauswetter-zsebóráról, amelynek elülső fedőlapján egy senkié, tehát mindenkié-címerpajzs volt, üres. Tovább »

Vacsora után szépen lefektetik a két gyereket, a Bandi fiút és a Margit leányt, rájuk parancsolva:
— Most aludjatok szépen. S nehogy megint hajnalig a háborúról meséljetek egymásnak. Attól rossz álmotok lesz. S az nem gyereknek való.
Azután férj és feleség visszahúzódnak a fütött szobába, a kályha mellé. A férj szivarra gyújt, az asszony hósapkát köt.
S közbe köhécselni kezd az asszony :
— Rettenetes ez a szivarfüst! Szinte megfojt. Tovább »

nem járnak repülők
nem vinnyog sziréna
itt a patak szalad
s madárének fakad Tovább »

…de nyomaink néha keresztezik egymást. Szerencsére, nem egy időben…

Halásztunk,
trombitáltunk,
könyvet írtunk,
altatódalt, zsoltárt
énekeltünk Tovább »