Az egyszerű, de lakályos nappaliban tizenöten szorongtak. Valamennyi jó barát, illetve író, költő és drámaíró. Akkor ez egy irodalmi szalon, ugyebár? Lényegében igen, mai szóhasználattal élve irodalmi kör, klub vagy műhely. Ahogy tetszik, lehet választani. Tagjai munkások, értelmiségiek, fiatalok, öregek, akiket mind egyetlen cél lelkesít: az önmegvalósítás versben és prózában. Merthogy ilyen is van, kérem […]

A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet elvégzése után megpályázott egy tanári katedrát a szülővárosában, *-ön. Meg is kapta egyből, naná, hogy megkapta, miután véletlenül épp az édesapja volt az igazgató.– Isten hozott a nemzet napszámosai közt! – ölelte át fiát az igazgatói szobában idősebb Tuba Antal, egy alacsony termetű, agilis történelemtanár. – Nem győzöm hangsúlyozni, miszerint […]

Péter szerelmes volt, sőt, nagyon szerelmes egyik barátja húgába. A lány egy viszonylag nagy, bár kissé roskatag épületben lakott egy csendes, kis utcában. Bea (így hívták a kis szöszit) szüleit nem ismerte, és a házukban sem járt mostanig. A barátja, de maga Bea is többször megígérte, hogy egyszer elviszi hozzájuk, aztán valahogy mégsem lett semmi […]

Igazán szép nő volt ez a Bodóné! Ismerik? Nem? Na ja, hiszen csak egy kitalált mesehős! –mondanák egyesek. Gondolják? Hátha találkozott vele mégis valaki! Oké, ha nem is pont vele, de más, hozzá hasonló típusú asszonnyal! Szóval szemrevaló nő volt a Bodóné. Termete arányos, szemöldöke fentről lefelé, az orrnyereg felé ívelő, ajkai vékonyak, szeme nagy […]

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsünk érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, tehát maradjunk a közhelynél. Ora […]

Az Ingyom-bingyom irodalmi portálra kattintva szokatlan hirdetésre bukkantam. Bocsánat, hogy tetszik mondani? Nem ismerik az Ingyom-bingyom irodalmi portált? Lehetetlen, hiszen ez Magyarország egyik legszínvonalasabb weboldala. Itt, kérem, minden amatőr tollforgató profi (értsd: profi színvonalú, de nem hivatásszerűen alkotó irodalmár). Egyedül a hivatásosak tagadják. Hiába, az irigység… Vagy tévednék? Még jó, hogy az amatőrök sem rejtik […]

– Jó napot! Tisztelt uram, önnek köszöntem.– Van szerencsém!– Hová, hová olyan sietve?– Csak az orrom után.– Kérem! Bocsánat a tolakodásért! Kellemes sétálást!

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé […]

Nevem Kocsis Ferenc. Ma töltöttem be 70. életévemet, és ugyancsak ma fejezem be azt a naplót, melynek írásába 2009. január 1-én nekifogtam. De hadd kezdjem ab origine, az elejéről! Értelmiségi családból származom. Apám röntgenológus, anyám altatóorvos volt egy jó nevű klinikán. Öt gyermekük közül én voltam a legfiatalabb. És, jaj, a legtehetségtelenebb is egyúttal!

Éppen az aznapi tv-műsort tanulmányozta, amikor felbukkant tárcáján a Gmail értesítése. Mátyás Mátyás. Vajon ki lehet ez az érdekes nevű cimbora? Kinézett az ablakon. A nap las­san süllyedt le a szemközti négyemeletes ház mögött. Micsoda unalmas kínálat! Úgy tűnik, ma sem igen fog tévézni, és megint csak holmi könyvvel vagy magazinnal kell beérnie, annál is […]

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál dolgozott szerény ügyintézői minőségben. De szerény ember volt ő maga is. Középtermetű, sovány, halk szavú, öltözködésben mértéktartó, amúgy lehengerlően udvarias. Ez utóbbi tulajdonságát méltányolták is a főnökei, de sohasem felejtették el hozzátenni: azért lehetne kategorikusabb is, Barika kartárs. A mi ügyfeleink között sok a dörzsölt alak, akik rögtön kihasználják, ha […]

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az édesapád. – Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

Október, délután öt óra. Szinte nyári meleg volt, s csupán enyhe szellő fújdogált. Bence ásítva biflázta a másnapi történelem leckéjét. Néha kinézett az udvarra, és hosszan elnézte, hogyan rajcsúrozik Bodri a macskával. – Megtanultad már a leckédet, Bencike? – érdeklődött özvegy Almásiné, aki éppen fia és élettársa zoknijait stoppolta.

DUMCSI – Szia, Palikám, bocsáss meg, ha netalán zavarlak. Én vagyok Káposztás Nepomuk Pacalról. Emlékszel még rám, barátom? – Káposztás? Pacalról? Nem. – Nézz meg jobban! Kicsit ugyan megöregedtem, de ami azt illeti, te sem lettél éppen fiatalabb, sőt… Lehetek őszinte? Kifejezetten ramatyul nézel ki. Netalán beteg vagy? Bocs, nem kérdeztem semmit, folytasd, kérlek, hallgatlak. […]

A SZÜRKE EMINENCIÁS – Jóska! – Parancsol? – Nem ismersz meg? Én vagyok a Bors Jancsi. – Bors kicsoda? Nem emlékszem. Talán volna szíves segíteni. – Ennyire megváltoztam volna? Na jó, segítek: Gáspár András szakközépiskola. Kapiskálod? – Mi? Iskolatársak volnánk?

Két zsaru járőrözik *város egyik forgalmas utcáján. Egy idősebb, testesebb és egy fiatal, még kezdő közrendőr. – Ni csak, egy egyszemélyes tüntető! – hívja fel rá a figyelmet a fiatalabb rendfenntartó. – Nézzük meg, miért demonstrál! EGYSÉGBEN AZ ERŐ! FEGYELMET! RENDET! MEGÉRTÉST! – olvassák a nagybetűs szavakat. A demonstráló gatyában, kifeszített napernyő alatt ül a […]

Az öreg lassan, üggyel-bajjal igyekezett felszállni a vonatra. Kezében bőrönd, arcán aggodalom, nehogy valami gikszer jöjjön közbe. Hogy milyen gikszer? Például: kisiklik a vonat, nem veszi észre, hogy megérkezett, legurul a lépcsőről, infarktust kap… Ajaj, számtalan módja van ám ennek! Kínosan tipegett-topogott, még a verejték is kiült rajta. A fiához, Pestre igyekezett. Öt teljes éve […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /VI. Egészségem javulásával megjött az étvágyam. Nagyszerű, ugyanakkor újabb dilemma, mert hogy lehet jóllakni egyetlen diétás ebéddel, úgyhogy reggelire és vacsorára is maradjon? Szégyellem bevallani, de már csak bevallom, hogy ugyancsak összefutott a nyál a számban, amikor elképzeltem Zsolti családját néhány méterre tőlem a vasárnapi ebédnél. Na, most szürcsölik […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /V. Amit prognosztizáltam, bevált: eddig soha nem tapasztalt járvány dúl már Hungáriában is. Hogy ebből minimum kijárási korlátozás lesz, az is borítékolható – hangolódtam le még jobban. Őröm az űrömben, hogy nemsokára rá megkaptam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság értesítését is az özvegyi pótlékról. – Éljen! – dobtam fel sapkámat a […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész /IV. Átballagok a spájzba, 5 fok, a fagyasztószekrény és frizsider kirámolva, innen tehát kaja nem igen várható. Lám, így jár az, aki csak megeszi, de sohasem főzi meg az ebédet, nem tud kezelni egy mosógépet, porszívót, mert az asszony helyette is mindent megcsinál. Megjegyzem, a hűtőket kifejezett kérésemre „rámolták” […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 3. rész / II. Kellemes meglepetés. Honnan a csudából vettem azt, hogy hidegek, tartózkodóak irántam a kedves rokonok. Hiszen még Gyuszika is eljött, Csöpi legkisebb unokája, aki aztán csakugyan naphosszat ki sem mozdul otthonról. Akár a nagyanyja. Ilyen a természetük – vettem számba, ki tisztelt meg a látogatásával. Most sincs itt, […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész / II. 2020. jan. 15. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Petrozsényi Nagy Pál vagyok, az az író, aki önnek ajánlotta egyik novelláját. Azóta óriásit változott a sorsom: feleségem váratlanul elhunyt, ezzel teljesen egyedül maradtam 80 éves koromban. Élő rokonaim nincsenek, és én olyan mentális beteg lettem, hogy önállóan már  nem tudom […]

(Önéletrajzi dokumentumregény, korabeli fotókkal) 2. rész (A dokumentumregény első része a Magyar Elektronikus Könyvtárban) MIGRÁCIÓ, GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS Ab ovo: az elejétől Szép, nyugodt öregségnek nézek elébe, gondoltam egy ideig. S valóban, minden jel arra mutatott, hogy ami ezután következik, már, hogy is szokták mondani? Szóra sem érdemes. Nem így történt. Ellenkezőleg, életem, sőt az egész […]

Alkonyodott. A lenyugvó nap sugarai átosontak a szobácskán, és pár percre megállapodtak az öregember tar fején, aki egy fotelben ülve ejtőzött. A férfi hol az ablak előtti madáretetőt, hol a feleségét figyelte. Beteg volt az asszony, nehezen szuszogott. Hogy meddig él még, ki tudja, de hogy nem sokáig, azt sejtette. Nyilván az asszony is, még […]

Kb. 13 éves lehettem, amikor édesanyám így szólt hozzám: – Holnap reggel felülsz a vonatra, és elutazol Vásárhelyre nyaralni. – Elutazunk? Jaj, de jó, jaj, de jó, meglátogatjuk nagyapót! – Meglátogatod te, egyedül, és, légy szíves, ne ugrándozz! Tudod, hogy nem bírom az ugrándozós fiúkat. – Egyedül nem megyek – lombozódtam le tüstént. – Hogyhogy, […]