A búcsúleveled, melyet utóbb írtál, megrendítő hatást tett. Úgy intéztük, hogy azt Vásárhelyi [János: a Makkait váltó püspök] olvassa föl. Ő maga sem tudott meghatódás nélkül végigjutni rajta, és a könnyektől alig tudta befejezni. A közgyűlésen sokan sírtak. Egyetlen szempár sem maradt szárazon. Azért írom ezeket, hogy lásd, mennyire igazam volt abban, amit az itteni […]

Az utóbbi években megszoktuk, hogy Székely Ferenc példás következetességgel kopogtat kerek életrajzi évfordulókat betöltő erdélyi alkotóink – költők, írók, színpadi alkotók, képzőművészek – ajtaján s közös mérlegkészítéssel közel hozza az olvasókhoz az illető személyiséget. 2019-ben újabb interjúkötet – immár a nyolcadik a sorban – látott napvilágot; az Aranypénz a százhalombattai Üveghegy kiadónál jelent meg, s […]

A beszélt és az írott sportnyelv ápolása, csinosítása mindenkinek kötelessége, aki anyanyelvének sorsát a szívén viseli. A nyelvi kölcsönhatások erőterében fejlődő magyar sportnyelv szókincse részben a köznyelvből vett, részben pedig a nyelv szellemének és észjárásának megfelelően alkotott szavakból tevődik össze, de sok benne a más nyelvektől kölcsönzött, rendszerint a sportág átvételével együtt meghonosodott szó is.

Aligha meglepő, hogy a Kuncz-monográfia sikere után Pomogáts Béla a transzilvanizmus irodalmi hatástényezőjével foglalkozik; ha csak az nem, hogy 1977-ben született munkájának eszmetörténeti jellegű alcímet adott (Az Erdélyi Helikon ideológiája). Igaz, egyébként sem is kerülhette volna ki az erdélyi gondolat belső dimenzióiban való mélyebb merítkezést. Hiszen a Fekete kolostornak az írói világképe maga a transzilvanizmus1 […]

II. Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, – tűzszerszámát kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru pipát a kalap karimájából előmarkolva a szájába dugta, s egész egykedvüséggel csóválgatván a szikrát kapott taplót, ülésében még egyet igazodott, s igy fogott a mondókájához. – Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester volt, – áldás, béke szálljon rá […]

A 10. Kolozsvári Magyar Napokon az EMKE által Kötő József születésének 80. évfordulójára rendezett emlékkonferencián felolvasott tanulmány. Én nem tudtam azt, hogy őt ennyire foglalkoztatta ez a téma. Én csak megjelöltem azt a kérdéskört, amiben mi közösen, érintve voltunk. De hogy ennyire egy szellem itassa át gondolatainkat, meg se fordult a fejemben. 2019-ből nézek vissza […]

Nem értem oda a lányom esküvőjére. A kissé megenyhült télben mégis kocsin indultam el, Frankfurtban voltak némi elintézendőim, kiadói ügyek, s úgy terveztem, Saarbrückennél kelek át a határon, onnét Metz nem távolság, péntek lévén időben, kényelmesen eljutok hozzájuk. Útközben azonban bedöglött a kuplungom, nem emelt ki, lehetetlenség továbbhajtani, életveszélyes.

Hol és ki­vel is kel­le­ne kez­de­ni a Ke­resztúr iro­dal­mi életéről szóló be­mu­tatót?, te­szem fel ma­gam­nak némiképp za­var­tan a kérdést, hisz e város talán nem büszkélked­het olyan nagy ne­vek­kel, mint Nagy­ga­lamb­fal­va Kányádi Sándor­ral, vagy Far­kas­la­ka Tamási Áron­nal (hogy a példálózással csak a szűkebb régióban ma­rad­jak). Igaz ugyan, hogy Tom­pa László Bet­falván szüle­tett (s Bet­fal­va ma­napság már […]

Ahogyan az uniós tisztújításnál kábé százszor nagyobb érdeklődést váltott ki a romániai közvéleményben a teniszező Simona Halep wimbledoni győzelme, számomra ezeknek a napoknak a legjelentősebb nemzetközi híre Mircea Geoană őszi kinevezése az Észak-Atlanti Katonai Szövetség főtitkár-helyettesévé, a NATO második emberévé. Utóbbinak azért is örülök, mert valamiképpen a sors igazságot szolgáltatott egy olyan embernek, diplomatának és […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Pieldner Judit: Az értelmezés ideje. Tanulmányok, kritikák (Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2013. Szerkesztő: Veress […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Barabási László: Jó szerencsét! (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1987, Szerkesztő: Varró János, Műszaki szerkesztő: Molnár Attila. A fedőlapot […]

A Magyar Elektronikus Könyvtár márciusi hírei élén olvashattuk: „Jelentősen bővült a http://mek.oszk.hu/html/303.html oldalon található lista, mely a Tarján Tamás által szerkesztett „303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” című könyvben és a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható műveket sorolja fel. A lista most 86 tételes és tucatnyi új tétellel gyarapodott az elmúlt bő […]

Beszélgetés Szente B. Leventével, legújabb verseskötete kapcsán Művészi munkásságát nehéz lenne behatárolni, ugyanis Szente B. Levente egyszemélyben író, költő, szerkesztő-riporter, néprajzkutató és még sorolhatnánk. A Wikipédián olvasom róla: „első írásait a Romániai Magyar Szó 1994-ben közli, majd a székelyudvarhelyi Fírkász, a Hargita Népe, az Udvarhelyi Híradó, a Népújság, az Udvarhelyszék, az Áttekintő, Hazanéző, a kolozsvári Helikon, a Korunk, a zilahi Hepehupa, a budapesti Székelyföld, Bárka, Agria, Búvópatak, […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Beder Tibor: Gyalogosan Törökországban (Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000. Szerkesztő: Dr. Kardalus János. Borító: Zsigmond Márton. Fotók: […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Rab János: Élet és energia (Dacia Könyvkiadó, Antenna sorozat, Kolozsvár-Napoca 1986. Szaklektor: Szabó Attila, Szerkesztő: Kerekes György. […]

Felfigyelhettek rá olvasóink, hogy február 15-étől a Káfé főnix naponta közöl – egyebek mellett – egy-egy rövid prózai írást a jelenkori magyar próza képviselőitől. A káfés Albert Csillával indítottunk, a fiatal Szabó R. Ádámmal folytattuk, majd a klasszikusnak számító Bálint Tibor következett, őt Komán János követte, továbbá Bodor Ádám, Zsidó Ferenc, Szakonyi Károly, Bölöni Domokos […]

Február 26-án először adták át a Kortárs Magyar Dráma-díjat a Rózsavölgyi Szalonban. A díj alapítója: Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója, aki így fogalmaz a díjról: „Amikor átvettem a Kossuth-díjat, már akkor bejelentettem, hogy a díjjal járó juttatásból alapítványt hozok létre annak kapcsán, amely a fél évszázados munkámat végigkísérte: olyan kortárs […]

Orbán Balázs emlékének ünneplése 1929-ben Alkalmi vers Orbán Balázs 100-ik születésnapjának székelyudvarhelyi ünnepére Írta és február 3-ikán előadta: Tompa László Dicsérem őt, ki száz év távolán át Tekintget most bölcsőjéből felénk. De hogy dicsérjem? S lehet-e dicsérnem A minden disztől húzódó szerényt, Ki rangján, módján alul mostohán élt, Hogy annál többet tehessen fajáért?

Továbbra is a Káfé barátait faggatjuk kávézási, illetve kávéházi szokásaikról. Kérdéseink ezek voltak: Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz […]

Ismeretlen számról hívtak, de felvetted. Bocskor Brigitta vagyok, a számot Molnár Gyulától kaptam, tudnánk beszélgetni négyszemközt? Találkoztatok. Két dolgot szeretnék mondani, a személyes az, hogy ez a ház az édesapámé, de ő meghalt, én Székelyvásárhelyen lakom, s hetente egyszer vagy kétszer fel kell jöjjek, nehogy azt higgyék, üres a ház… Te itt laksz, két naponként, […]

(Nagyszerű, izgalmas, felemelő – ugyanakkor fárasztó, lelkileg, fizikailag, szellemileg. Tagadhatja az ember, de az élmények akkor érvényesek, ha átszűrődnek rajta. És bizony nyomot hagynak, a nyomoknak pedig beszélniük kell. Egyszerű felsorolással nem érdemes foglalkozni.)

TALÁLKOZÁS A SZÍNHÁZZAL – SEPSISZENTGYÖRGYÖN A Tamási Áron Színház 70 éves évfordulóját ünneplő eseménysorozat keretében szombaton, 2018. november 27-én az erdélyi Philther-munkacsoport mutatta be a sepsiszentgyörgyi színház néhány kiemelkedően fontos előadásának színháztörténeti elemzését. 11:00 – megnyitó, Jákfalvi Magdolna és Kékesi Kun Árpád Philther-projektvezetők videóüzenete 11:05 – Woyzeck, r. Tompa Gábor, 1980 (Bemutatja: Boros Kinga)

Rendhagyó műhelykonferencián vehettem részt. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának Előcsarnokában régi vágy teljesült e kerekteremi tanácskozás megszervezésével, Lázok János, Ungváriné Zrínyi Ildikó, Albert Mária – fő patrónusként pedig az intézmény vezetője, Balási András aktív részvételével.

64 éves volt. Még sok minden rekedt a tarsolyában. Filozófus volt, költő, író és kritikus, az irodalomszemiotika művelője. Nagy reményekkel indult. Átfogó értékelése a jelenkori erdélyi irodalomról meghatározó a kánonépítésben. Könyvszerkesztőként sokunkat kalauzolt el a közlés, a kiteljesedés útján. A kilencvenes évek elején tanúja lehettem, amikor Kányádi Sándorral a nyilvánosság előtt vitázva a 89-es fordulat […]

– In Memoriam Kányádi Sándor – Csak a költő halála után derül ki, hogy az volt-e, amit élete alatt hittek, s olykor maga is annak hitte magát. Hosszú emlékezés és elmélkedés ez, éppen 3 és fél évtizedes emlékek gyűrűje készül ebben az írásban. Háború van a lelkemben, a Mezőségig csapó hullámokkal. Okkal.