első virágok
a kávéscsészémben
a múlt heti penész

A kocsma tele volt a megszokott barátokkal. Csak Zolit hiányolták. Beszélgettek, iszogattak, de nem értették barátjuk hol késlekedik ennyit.
–Te Béla! Hány óra? – kérdezte Norbi
–Mindjárt dél! – felelte röviden és gyorsan. Tovább »

Nagyapám emlékének

Kiraboltam oltárok fáradt képeit,
eloldoztam a harangszót az égről,
megtagadtam az örökkévalóságot is.

De a holdudvart felségterületemmé nyilvánítom.

Nektek csak gondjaimat hagytam.

Rágódjatok rajta!

Mail-interjú Zsubori Ervinnel

Zsubori Ervin (Fotó: Zsubori Eszter, 2018; digitális háttér: Zsubori Ervin)

* Én eddig a Kantin szerkesztőjeként tiszteltelek, most olvasom és látom, hogy képzőművészeti kiállításod nyílt. Szerkesztő vagy akkor vagy grafikus?

Mindkettő. Ami a szerkesztőséget illeti, közgazdász és újságíró diplomával jó negyedszázadot lapzártáztam végig a magyar sajtóban, ebből – 1991-től kezdődően – két évtizedet a Figyelő hetilapnál, ahol az utolsó tizennégy évben vezetőszerkesztőként írtam alá a nyomdakésznek minősített oldalakat. Ma is van közöm lapokhoz, de 2011 óta immár szabadúszóként, itthonról dolgozva. Az általad említett Arnolfini Kantin (Uzsonnázó az ízemlékezethez) viszont saját projekt, legalábbis ami a szerkesztést-működtetést illeti, a „külső munkatársak” között – Budapesttől Stockholmon át Dél-Koreáig – számos olyan jó tollú szerzővel, mint amilyen te is vagy. Ezúton is köszönet mindenkinek az ízemlékekért. Szintén alapító-szerkesztőként jegyzem az Arnolfini Szalon esszéportált. Utóbbi 2012 óta működik, a Kantin 2017 májusában nyitott. Tovább »

eltávolodtak egymástól a fák az emberek
árvul az erdő –
kopaszodik a hegy
mondta egy pásztorgyermek Tovább »

pihenő

lélegzésemre
recseg a puha fotel
nyom el az álom Tovább »

Metsző hideg volt a szél, amikor kiléptünk a hajdani funkciójára nem nagyon emlékeztető épületből. Dél felé járt már.
— Ebédeljünk meg a Nemzetközi Klubban — javasolta Zygmunt. Felesége még bekukkantott a térséget határoló fal diadalívszerű kapuján a park másik részébe és odakiáltott nekünk:
— Erre még nem is voltunk! Tovább »

Edgar Allan Poe: Álom az álomban

Vedd csókom homlokodra!
S most, tőled búcsúzkodva,
Ennyit hadd bevallanom –
Jól gondolod: életem
Merő álom, édesem; Tovább »

63. nap – november 2.

Megérkezett hozzám a tél, illetve megérkeztem én a télbe. Tegnap éjjel havazott, ráadásul Erzincanhoz közeledem, amely Törökország leghidegebb vidékének számít. Szinte egész nap csípős oldalszélben haladtam, ugyanakkor a fehér hegyoldalak, a havas fenyvesek látványa határozottan jólesett a lelkemnek. Ennek az utazásnak az alapvető nehézsége nem a jellegéből, hanem a léptékéből adódik, nem abból, hogy napi harmincegynéhány kilométert gyalogolok, hanem, hogy 1 600 km megtétele után még beláthatatlan távolságra van a cél. Tovább »

minden csoda
tebenned volt már
mire a halál
elragadt Tovább »

Volt egyszer egy illető.
Olvasta valahol az interneten, hogy Istennek héber nyelven hetvenkét titkos neve van. Olyanok, mint: Harael, a mindenben jelen lévő Isten, Reahel, a mindent látó Isten, Nilhael, az egek királya Isten, Sealiah, a mindent mozgató Isten, Mahasiah, a megmentő Isten, Lehahaiah, a bölcs Isten, Lauviah, a csodálatos Isten. És így tovább, hetvenkettőig. Tovább »

1960-ban aztán szinte-szinte „horogra” került szerencsétlen szörnyünk, vagy legalábbis minden körülmény megvolt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.
Tim Dinsdale brit repülési mérnök ugyanis azzal a céllal ült gépkocsiba április 23-a kora reggelén, hogy márpedig aznap szörnyvadászatra indul. Jó ideje foglalkoztatta már a tó és lakójának gondolata. A szerző állítása  szerint hónapok óta tanulmányozta a kérdés irodalmát, tervezett expedíciója előtt pedig öt ízben végzett kora reggeli őrjáratot a tó különböző pontjainál – természetesen, siker nélkül. Tovább »

én parasztként
csak paraszt kalap alól
nézhetek e világra Tovább »

Jaj, gondolkodni olyan egyszerű,
én nem is értem, mit kínlódom itt:
ha baloldali vagy, hát én jobb vagyok,
és kimegyek, ha nácikról beszélsz, Tovább »

Ugord már végre át
a jég-ország határát!

Ki innen a ködökből,
füstből, undok körökből – Tovább »

Muszka Sándor
(1970)

Zéró

A folyosó végén egy hulla feküdt.
Az alkalmazottak rendre feljelentették egymást.
Egy otthon lakói magukra zártan,
minden a szabályok szerint. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

A Monarchiát* nem tudom magamban megölni – Ne mogu da ubijem u sebi Austro-Ugarsku

Mondom:
mikor a jó és a rossz összefonódik,
mikor mindenki a maga útját járja,
mikor a barátok köszöntés nélkül válnak el,
marad a kérdés: Tovább »

Közvetlenül az emelkedővel szemben újkeletű építmény magasodott, előtte cserepes virágok: mintegy öt méter magas és talán tíz méter hosszú téglafal, a falon festmény, a szivarozó Mao Ce-tung vörös zászlók erdeje felett. A zászlóerdőből építmények, hegyek emelkedtek ki — abban az időben egyet ismertem közülük: a Tienanment, a Mennyei Béke Kapuját, Kínának az ország címerében is megörökített szimbólumát. Tovább »

Tűrhető elméleti szakács voltam világéletemben. Bújtam a szakácskönyveket, elképesztőbbnél elképesztőbb recepteket tudok. Két tucat tengeri, öt tucat szárazföldi, egy tucat légi herkentyű elkészítési módját (sütve, főzve, párolva, forrázva vagy nyersen), a nemzeti és ezen belül a székely konyhakülönlegességeket szintén. Tovább »