Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Kopoltyú

február 17th, 2019

Vadmalac Komája húsz zsák cementet vásárolt – bunkernek. – Ha jön az atom – magyarázta. Vadmalac viccre vette a jelenséget, úgyhogy ajánlotta melegen: – Aztán ha megvagy a bunkerrel, áss abból egy mély kutat, olyan mélyet, amíg a vizet eléred. Majd amikor az elképedt Koma mulatságos arcát meglátta, így toldotta meg a mondanivalóját: – Beleugrunk […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás kopirájt-sorozata

február 9th, 2019

Trump Nagy Fala Big Báncsák ezt a szegén trumpot, pedig jót akar, egy nagy falat. Amitõl mindenki ott marad, ahová az isten teremtette, mi abban a baj? Mér menne fél mekszikó amerikába, vannak ott már látínók elegen! Sa millyen szaporák, holnapután spanyolul beszél obáma meg az egész brancs.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Trump-kopirájt

február 6th, 2019

Hát kérem, ezt a jelenlegi félnótás amerikai elnököt nem félreállítani, hanem egyenesen klónozni kellene. Magyarázom: Ha félreállítják, mártírt csinálnak belőle, a vidéki népek visszasírják, s választanak egy ugyanolyan vagy egy még „üdvözültebb” elnököt. Ha viszont három-négy esetleg több is van belőle, akkor gyorsabban árthat az amerikai nemzetgazdaságnak, hogy még akik most véresre tapsolják a tenyerüket […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Venezuela-kopirájt

február 4th, 2019

Fából vaskarika, Venezuelából is szocialista állam csak úgy lesz, hogy ezidáig hárommillió venezuelai ember disszidált, aki maradt, az éhezik, és nincs pénze gyógyszerre. Ennek pedig Chávez meg Maduro politikája az oka. Chávezt már felelősségre vonni nem lehet, mert elinalt egy földönkívüli mennyországba, Maduro viszont kéznél van.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Párás

február 3rd, 2019

Állnak a Vadmalac kunyhója előtt, a család meg örökös vendégük: a Koma. Nem sokat látnak, legfeljebb egymást: a köd mindent elborít, orruk lyukát, fülük, szemük. A gondolataik. – Így kezdődött a Bükkben is – mondja a Koma.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Őzet látott

február 2nd, 2019

A Komának kimenője volt aznap, friss levegőt szívni a közeli Kerek erdőbe ment. Vadmalacékhoz visszatérve lelkesen mesélte, hogy két őzet látott. És ugyanolyan fontosnak tartotta elmesélni, hogy az őzek nem barnák, hanem sötétszürkék voltak. – Az a téli bundájuk – mondta. Ugyanolyan, mint a csupasz fák színe, ő is csak azért látta meg az állatokat, […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Bal meg a jobb

január 23rd, 2019

A Komát szokatlan hangzavar fogadta. „Adjon Isten”-nel köszönt, majd zavarában közölte, hogy Vadmalaccal szeretne beszélni. Fölösleges volt ezt mondania, hiszen naponta megfordult abban a lakásban. Malacka még tovább fokozta a Koma zavarát azzal, hogy úgy szólt hozzá, mintha az valóban idegen lenne: – A férjem gyakorol.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Mágneses mező

január 22nd, 2019

A lakásból figyelték a Komát: forgott a saját tengelye körül. A ház előtt, kezében tartott valami fekete tárgyat, egy mobiltelefonhoz hasonlító bakelit vázat, majd beleszólt: – Halló! Halló! Vadmalac vette a lapot: kinyitotta az ablakot, majd kiszólt: – Halló, halló, itthon vagyunk, gyere be!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Világév

január 21st, 2019

(Láng Zsolt-paródia) Előttem áll, illetve itt állok előtte, az első svéd vámpír előtt, nem hittem volna, hogy ilyen mázlim lesz. Látó-igazolványom működött, most az egyszer szerencsém, hogy csak románul meg magyarul áll rajta szöveg, a franciából nulla svédek rögtön elhitték, hogy újságíró vagyok, jegyzetelő író, rendes ember, ember egyáltalán, bár kelet-európai.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Három hattyú

január 17th, 2019

Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren. A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat: „Ilyen életet szerettem volna magunknak, mint ahogyan ezek szállnak”, ezt motyogta.

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Nyakig

január 15th, 2019

Éppen a havat lapátolta Vadmalac, úgyhogy a válla fölött látta a Komáját közeledni. Feltűnt neki, milyen peckesen lépked. – Mi van, begipszeltek? – kérdezte tõle, ahogy az közel ért. – A mocsok, tudod, szabadkozott a Koma, már nem a bokánkig ér. Kell vigyázni, el ne merüljünk egészen.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Pezsgő

január 13th, 2019

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Jeremiád

január 11th, 2019

Az esti ima alatt Vadmalac száján kiszaladt: ”Zsidó vagyok és cigány. Észak-amerikai indián, számi, azaz lapp, kisebbségben élő magyar, ruhinga, yemeni éhező csont és bőr, szíriai menekült, kambodzsai szemüveges Pol-Pot idejéből, a Don-kanyarnál elestem. A kommunizmus balekje, talibán áldozat, ujgur, szülőhazám Tibet.” Fájdalomdarabkák Vadmalac lelkéből.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Gaz, mocsok

január 10th, 2019

Kiáll a tornácra Vadmalac, mert valami különöset vett észre bentről. Komája szórt maga elé – mintha vetne – valami fehér port. – Mit csinálsz? – kérdi tőle meglepetten. – Irtom. Méreggel a gazt… – …a mocskot. A gazt, a mocskot…

Read full article | 3 hozzászólás »

Gergely Tamás: Komája verset ír

január 9th, 2019

Vadmalac komája egy papírlappal a kezében jelentkezett, hogy ő verset írt. Rögtön fel is olvasta a nyolc sort, ami tulajdonképpen egyetlen összetett mondat volt, nyolcszor elismételve: ”És mi csak állunk, és bámulunk.” – De hiszen ez nem vers! – fakadt ki Vadmalacból az őszinte meggyőződés. – A témát kissé variálnod kell.

Read full article | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Amíg egyensúlyban a lélek

január 8th, 2019

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit „nektárin” néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban „csupasz barack”-nak hívnak. Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében – hangtani asszociáció – a „csupasz csiga”, ami kezdi elözönleni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Óév / Újév

január 6th, 2019

Előbb az óévet mutatták, vagyis azt, ami éppen múlik el. Vörös üvegre volt festve az évszám, lámpával hátulról megvilágítva. A lámpa tulajdonképpen egy doboz belsejében, s a dobozt éjfélkor megfordították. Akkor, amikor a templomban a harangozást elkezdték. Nagy ribillió támadt abban a percben: a templom a kultúrház közekében és voltak, akik rakétát lőttek fel, kisebb […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A szomorúság oka

január 3rd, 2019

SZILVESZTER ESTÉJÉN szomorkodtak. Vadmalac a pamlagon, Komája a viaszosvászonnal borított konyhaszéken, Malacka a konyhában matatott. A szomorúság oka: úgy foglalták össze, hogy az eltelt évben semmi sikerélményük nem volt. – Még mintha visszafele mentünk volna.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Nyúl a fán

december 24th, 2018

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Szem szőlő

december 18th, 2018

Hátizsákommal nem akarok bemenni a zöldségek közé, a műanyagkosarak mellett várom hát, hogy Éva vásároljon. Onnan pillantom meg a zöldségest, az egyiket, mert ketten vannak. A kisebbiket, valószínűleg kisebbik testvért, aki ritkán áll a kasszánál, inkább rendezi az árut. Mint most. Azt veszem észre, hogy amint a standok közé bemegy, lecsíp egy szem szőlőt, majd […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Anemone, közös

december 8th, 2018

Ha jobb lábát a balon keresztülveti, ezeket látja: 1. kinyílt szirmú anemone; 2. kávéscsésze, ültében megmutatkozik neki arról ennyi betű: MSTERDAM; 3. kis méretű csergőóra, kilenc múlt három perccel, amit a mánusok mutatni engednek: SEI, majd ugyanazon szó vége O.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Heikki…

november 28th, 2018

…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban. Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre „lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltött és címkézett flaskák közé két üres üveget. Mosolygok, hogy a főnök viccel, leveszem onnan azokat, ahogyan hozzánk […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Almafácska

november 23rd, 2018

Míg a fáknak megvolt a lombjuk, nehéz volt észrevenni. Egyéb fák között, és váratlanul a léleknek: ki gondolná, hogy a tóhoz lépésnyire közel egy almafácska létezik?! Létezik: él, gyümölcsözik.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Őszi gondolatok

november 19th, 2018

Vadmalac előbb a Tölgy alá nézett. November elejére a fa levelei leszálltak a földre, s minthogy szél nem fútt, széles kört írtak le, takarták be a sárga lapokkal. “Öröm nézni”, gondolta Vadmalac. Ám akkor a tekintete fennebb kúszott, és meglátta a csupaszon maradt fát. Mintha csak karókból állna, úgy meredtek az égre a fekete ágak. […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Pantomim

november 12th, 2018

Komája pantomimot játszott nekik aznap este. Hasbeszélő hangján bemondta, hogy a produkció, amelyik következik: ”Évezred hajnala, a Bükkben”. És elkezdett vadul csápolni, mintha merülne el, miben is, a szennyben, amit ott tapasztalt. Nota bene, mindketten, azaz Malackával együtt mindhárman onnan, a Bükkből származnak. Származtak el.

Read full article | No Comments »