Vadmalac hőmérőt kapott születésnapjára. Forgatja csülkében az ajándékot, magához inti a komáját, kérdi tőle: – Hát az hány fok, hogy a higanyszál egyik oldalán egy 3-as áll, a másikon pedig 0? A Koma biztos abban, hogy mentora tréfál, ezért ezt válaszolja: – Az bizony nyárfok. Mire beront a melegből Kismalac, és szól az apjához: – […]

A Koma nyugtalanul nézett körül a Vadmalacék lakásában, majdnem azt mondhatták a vendéglátói, hogy ideges volt. – Le kellene ragasztani a réseket, s ne nagyon szellőztessetek – nyögte ki végül. – No – lepődött meg Vadmalac, és miért? – A gyűlölet ellen, ne tudjon bejönni a lakásba.

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Vadmalac kívülről látta önmagát. Kívülről és felülről. Egy sivatagi kép ragadt a retinájára, mintha Texasban történne mindez, közeledve a földhöz a kuckója, azaz texasi farmja rajzolódott ki. Vadmalac felállt a favágó tönk tetejére a farm közepén, ott szónokolt. Kiknek, a szöcskéknek.

Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie. ”Vizsgáztatta” útközben: – Nahát, te szent aztán nem vagy… Ebben egyhangúlag megegyeztek. – Iván? A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe: – Brrr.

Azt mondja: -Tudok úszni és beszélni egyszerre. Mint a sirályok. Magának mondja. Miközben úszik. Amikor kimegy a partra, a többiek elfordulnak tőle. És nem szólnak hozzá. Forrás: szerző FB-oldala

A Koma egész életében azért szenvedett, mert ő túl alacsony. Mondták ezt róla rondábban is, de a Vadmalac család nem bántotta. Próbálkozott a Koma magasított sarkú cipővel, különböző porokkal, mindhiába.

Vadmalac Komája a rádióban hallott valami olyat, hogy ”hideg béke”… Sehogy sem tudta elképzelni, mi az. Hiszen nyár van, huszonnégy fok árnyékban, Genfben talán valamivel hűvösebb… Úgyhogy odaállt Vadmalac elé, és előadta, hogy ő a hideg békét úgy tudja elképzelni, hogy ül két pasas egy kertvendéglőben, és egymásra mosolyognak. De közben hol az egyik, hol […]

A Koma mindenik virágnak örvendett: a kékilonkának, a sárga tyúktaréjnak, gyöngyvirágnak, de a legjobban az alma virágát szerette. Mert kedves, békés virág, bőséget sejtet, sátrat húz a feje fölé. Szirmai megvillannak a napfényben, közben illatoznak.

We­im­ar­ban, ugye, meg­te­kin­ti a tu­ris­ta Goe­the és Schil­ler kettős szobrát. Azt, ame­lyik a városi színház előtt áll, pon­to­san úgy, aho­gyan azt Boér tanárnőtől ta­nul­tuk. Utána, mert a tu­ris­ta is megéhe­zik, a sar­ki önki­szolgáló az irány. Il­let­ve Anyu be­megy vásárol­ni, Apu a Fiúval előtte vára­ko­zik. És bámul.

Vadmalacnak remegett a keze. A mancsa, akarom mondani, de ha pontosabban fogalmaznék, az ujjai mozdultak el a mancsán. A balon, mert a jobbat nem vizsgálta. Szóval, mintha szárazon zongorázna. ”Mi ez? – kérdezte magától. – Üzenet, honnan? Csak nem…?” Ekkor bánta, hogy nem tanult meg zongorázni, bár az anyja küldte volna, ám ő inkább focizott. […]

A Koma fejében összezavarodtak a dolgok. Mentorához fordult, magyarázná meg, hogy nyerhet mindkét egymással szemben álló fél. – Ezt hol hallottad? – kérdezte Vadmalac. Kiderült, a rádióban mondták. Vadmalac leült szembe a Komával, s így szólt hozzá: – Láttad azt a jajveszékelő asszonyt? Férje és három gyermeke meghalt. Őt meg a két leánykát a romok […]

Kapott ide, kapott oda, még arra is volt ideje, hogy megmosolyogja magát. “Kelet-Európában élünk, idegrendszerünk elrongyolódott, vécépapírunk kemény.” Mosolyog, veri patájával a földet. “Aki ezt kitalálta…!” Felnéz az égre. “Addig jó, míg humoromnál vagyok…” Felpillant újra, keresi a fecskéket, de azok már elhúztak. Na jó, találkoznak jövőre. Forrás: ujnepszabadsag.com

– Ha most egy szikével, éles elménkkel, levágnánk – mondja Vadmalac. – A gonoszságot is lehet? – kérdezi a Koma. – Elválasztanánk attól, amire rátelepedett, az egészséges gondolattól… Végignéz magán, jól áll neki a képzelt fehér köpeny, ez a meggyőződése. – Nem jó, nem jó! – kiált fel a Koma. –Nincs amibe dobnunk a … […]

Könyvet hoz a digitális posta. Címe: Az életed, Polcz Alaine, szerzõje Szávai Géza, s a kiadó, az ismert Pont. Polcz Alaine felé legalább három irányból lehet közelíteni: õ egyesek számára a többnyire a halállal foglalkozó pszichológus, mások számára az Asszony a fronton szerzõje, s vannak akik úgy tartották számon, mint a neves magyar író, Mészöly […]

(Bolondikus mese) Anyja valami nyekergésre lett figyelmes, mintha a Grundigra fordítva tették volna fel a szalagot. Benyitott hát a szomszéd szobába: legnagyobb meglepetésére a terem közepén Cápa fuldokolt. „Jesszusom, sikított Cápa-anyuka, mit csinálsz?” Válasz érkezett, valami ilyen, hogy „Lunád kolunat”, ami Cápa szerint dánul azt jelentette, hogy „Dánul tanulok”, de hát azt nem értette az […]

Vadmalac a komájától tudakolta: ”hogy van az, hogy a pincében tárolt muroknak mindig az egyik vége kezd rothadni?” Komája megvakarta a fejebúbját, mielőtt válaszolt volna: ”Hogy legyen fejlődése a dolognak.” Ezt már Vadmlac is el tudta képzelni. Ilyeténformán nyugtázta az állást : ”Ja.” Forrás: szerző FB-oldala

A Koma kétségbeesetten: – Visszatértünk a régibe? – Vadmalac válaszol: – Dehogy, ez egy másik vidék. A Koma kérdi: – Ugyanazok? – Újak ezek. És mások a módszerek. Remegő hangon a Koma: – Félek tőlük. – A félelem, igen, az ugyanaz. Forrás: ujnepszabadsag.com

A Koma hajlamos volt fekete-fehérben látni a dolgokat. Például reményvesztés ügyben így járt el: Húzott egy vonalat, csak úgy, maga elé, a levegőbe, és azt mondta: – Eddig és ezután. Értették mindketten, miről van szó. Vadmalac beletúrt a gyérülő sörtéjébe, és nem tudta, hogy most már sírjon vagy nevessen. Hogy ilyen egyszerű lenne minden. Az […]

Szaladt a komája egy csörgőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek. ”Hány óra? Hány óra?” – kiabálta. Vagyis hogy előre kell vinni vagy hátra az órát, az időt, nem értette a… mit is… Vadmalacot nyugalmából ez nem zökkentette ki. Vadászszékében trónolva […]

A Koma arca gondterhelt volt: – Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte mentorától. Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magmáig, s kitör a láva. Be egyenesen a szobájukba. – Ne félj, van a […]

Ahogy rendezett a lakásban, meglátta a húsvéti liliomot. ”Húsvéti nárcisz”, javította ki magát. ”Elaléltak.” Odament hozzájuk, de mielőtt kivette volna őket a vázából, összefogta, összeszorította, közel hajolt hozzájuk, és azt mondta: ”Köszönöm nektek!”

A hirtelen mozdulattól inge hónaljban elhasadt. Valószínűleg azért, mert Vadmalac nemcsak a magasba emelte a karját, hanem, mint egy pingpongjátékos, oldalra is. Meg hát az indulat… Azt akarta kifejezni, hogy komája állandóan szomorúnak, sőt keserűnek látja. Pedig ő nem az, nem mindig az. Gyakran a helyzet, sőt, fogalmazhat így, a társadalom nehéz problémákkal megtűzdelt. A […]