Search Results for “Gergely Tamás”

 

Gergely Tamás: Anemone, közös

december 8th, 2018

Ha jobb lábát a balon keresztülveti, ezeket látja: 1. kinyílt szirmú anemone; 2. kávéscsésze, ültében megmutatkozik neki arról ennyi betű: MSTERDAM; 3. kis méretű csergőóra, kilenc múlt három perccel, amit a mánusok mutatni engednek: SEI, majd ugyanazon szó vége O.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Heikki…

november 28th, 2018

…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban. Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre „lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltött és címkézett flaskák közé két üres üveget. Mosolygok, hogy a főnök viccel, leveszem onnan azokat, ahogyan hozzánk […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Almafácska

november 23rd, 2018

Míg a fáknak megvolt a lombjuk, nehéz volt észrevenni. Egyéb fák között, és váratlanul a léleknek: ki gondolná, hogy a tóhoz lépésnyire közel egy almafácska létezik?! Létezik: él, gyümölcsözik.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Őszi gondolatok

november 19th, 2018

Vadmalac előbb a Tölgy alá nézett. November elejére a fa levelei leszálltak a földre, s minthogy szél nem fútt, széles kört írtak le, takarták be a sárga lapokkal. “Öröm nézni”, gondolta Vadmalac. Ám akkor a tekintete fennebb kúszott, és meglátta a csupaszon maradt fát. Mintha csak karókból állna, úgy meredtek az égre a fekete ágak. […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Pantomim

november 12th, 2018

Komája pantomimot játszott nekik aznap este. Hasbeszélő hangján bemondta, hogy a produkció, amelyik következik: ”Évezred hajnala, a Bükkben”. És elkezdett vadul csápolni, mintha merülne el, miben is, a szennyben, amit ott tapasztalt. Nota bene, mindketten, azaz Malackával együtt mindhárman onnan, a Bükkből származnak. Származtak el.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Harsány

november 10th, 2018

Mutatóujját a hüvelykjéhez közelítette, s kezét arca elé vitte, de Komája nem értette meg. Akkor meg szólt: – Húzd le a hangot! Túl harsány vagy. A Koma viccre akarta venni: – Bocsánat, otthon felejtettem a hangfogómat.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kinek a gyertya?

november 9th, 2018

Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik… Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Könnycsepp

október 30th, 2018

A könnycseppet akkor érezte meg, amikor az már az orra nyerge felé gördült. Két csepp volt különben, páros, az egyik veszélyben, hogy lefele az arcán keresztül a füle irányában tűnik el. Míg a másik megáll az orra és a pofacsontja közti gübüben.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Az érzés

október 29th, 2018

Vadmalac nyugtalan szerzet. Egyszer csak fogta magát, és elkötözött Bükkbe, ősei földjére. Majd lélekkeseredés után Makkosba, vissza. Kérdezték is tőle, hogy ha elhagyta őket, miért tért hozzájuk vissza? De hát Vadmalacot az érzései vezették, s az érzés színtelen-szagtalan, Vadmalac hogyan fejezze ki magát? Inkább hagyta, hogy barátai csodálkozzanak. Ítélkezzenek, mert azt aztán tudtak. Otthon akart […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Másodszor

október 28th, 2018

Komájuk feldúlt állapotban érkezett. – Hazudnak, harácsolnak, vetette ki magából a hozzá illő szelíd szitkokat, ám valami súlyosabb következett: – Én nem ezekért haltam meg hatvan évvel ezelőtt!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vulkán tör ki, víz elönt

október 22nd, 2018

A Koma arca gondterhelt volt: – Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte a mentorától. Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magmáig, s kitör a láva. Be egyenesen a szobájukba.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Beakadt

október 16th, 2018

Dusa Ödön* emlékére Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, hogy érezze biztonságban magát. Elvégre az a munkahelye.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vadmalac és juharfa, meg Malacka

október 14th, 2018

Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel. Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a felső, az elsőre színes leveleket, kopaszodott a juharfa, juharfácska.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: A kiválasztott

október 2nd, 2018

Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba. Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el. – Nem jó megöregedni! – ezzel fejezte be a jelenetét, csakis a kopaszságra utalva.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ír kávé

október 1st, 2018

Lipták-Handy Dezsőnek ”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?” ”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.” ”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.” Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Vadmalac és az eső

szeptember 23rd, 2018

Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája. ”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta. Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket meg lerázta a hegyes fülével. Akár egy macska. Vadmacska. Jött a Komája, kérdezte az: – Mit csinálsz?

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Angyalok

szeptember 13th, 2018

A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából. – Hupp! – mondta Malacka – Egy makk. ”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.” Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan… Mi, vadmalacok vajon honnan?”

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: Álom*

augusztus 19th, 2018

Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt, meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől. Lehetett tehát bármelyik a kettő közül. Arra gondolt, ha jobb karjával kaszál egyet a feje fölött, akkor kiderül. Fel is emelte, […]

Read full article | 6 hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac nyári dala

augusztus 12th, 2018

Ha jön az atom, szorítsd a karom, Míg a hátam megvakarom. Kiskertünkben nő a barom, Rá se ráncs, Komámte, tarcs ki!

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Egyensúly

augusztus 5th, 2018

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit nektárin néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban csupasz baracknak hívnak. Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében a csupasz csiga, ami kezdi elönteni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Öregszik

július 19th, 2018

Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott: – Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak?

Read full article | 1 Comment »

Gergely Tamás: A csók napja

július 14th, 2018

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Kiás

július 12th, 2018

Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta. A Komát nagy munkában találta, éppen ásott. – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz? Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta: – Kiások. Keresem az Igazságot.

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla

július 6th, 2018

(Jancsik Pál halálára) Meghalt Jancsik Pál. Brassói költõ, Kolozsváron szerkesztõ. Egyazon magyartanárunk volt, az azóta elhalálozott Reiff István, Pista bácsi. Hatodikos voltam, amikor egy magyarórára Pista bácsi másodmagával jött be az osztályba, bemutatta Jancsik Pált, majd kiszólított engem, és Jancsik mellé sorolt – álltunk ott ketten, brassói költők. Jancsik elszavalta a Palkó meg a palatábla […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Foci VB

július 5th, 2018

Komája kókadt kedvvel jött, hogy kedvenc csapata kiesett a foci VB-n. Vadmalac felkapta a szót, s eléggé szarkazmussal a hanglejtésében mondta Malackának: – Neki van kedvenc csapata. Malacka értette a párját, de azért tekintetével vágott a Kismalac felé, hogy Vadmalac ne rontsa annak az optimizmusát.

Read full article | No Comments »