Cseke Gabinak sokat köszönhetek. A Szatmár megyei Túrterebesen tanárkodtam éppen, amikor Gabi fejléces levele megérkezett, benne a kérdéssel: mennék-e újságírónak az Ifjúmunkáshoz, amelyiknek ő abban az időben főszerkesztője volt. Akartam természetesen. Első riportutam után behívott a főszerkesztői szobába – ma is emlékszem a megilletődöttségemre. Véleményezése szerint a cikk jól sikerült, ”csak így tovább!” Aztán […]

  Ki vagy te, Molnár István, aki a stockholmi falakon lévő, az idő által létrehozott, festményeket fotózod kétnyelvű (magyar-svéd) honlapodon? 1950-ben születtem Budapesten. 1971 óta élek Svédországban. A stockholmi egyetemen folytattam tanulmányokat és 1991-ben filozófiai doktorátust szereztem a szinháztudományi tanszéken a „Det gör godt att skåda” [”Jól esik nézni”] című disszertációval, amelynek az alcíme:  ”Bildning, […]

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szõrűeket is. Megzavarta Vadmalac […]

– Nem tudom, ki barát, ki ellenség – nyögte Vadmalac komája.Körülöttük, azaz felettük süvítettek a golyók.– Húzd be a nyakad – szólt Vadmalac, s azzal nyomta is le a barátját.Le, a lövészárok sarába, bokáig abban gázoltak.”Ez élet?”– Miért lőnek, ha ők a testvéreink? – kérdezte a koma.– Miért lőjük őket, ha a testvéreink – replikázott […]

VÉGRE! Háromhetes késéssel ugyan, de megérkezett Stockholmba a Mälar-parti séták címû könyvem. Látom, már árusítja mindkét Bookline: a Bookline.hu meg a Bookline.ro. Errõl a könyvrõl nem ír az ÉS (a Torokcsavart recenzálták legutóbb, régen), se a Látó (kiestem a szerkesztõk figyelmébõl), úgyhogy ez az egyetlen híradás a könyv megjelenésérõl. Erdélyi író már nem vagyok, a […]

– És akkor…? – kérdezte Vadmalac komája, mert úgy érezte, hogy fordulóponton vannak, s kilátástalanságában eligazítást kért. – Ha most már veszített – tette hozzá, hogy azzal könnyítse meg kettejük párbeszédét.– Ha most már nyert… – kezdte el Vadmalac az okfejtését. Így folytatta: – Tudja, hogy veszített, de azt állítja, hogy nyert, s elhiszi maga […]

I.Mi onnan a kicsi Erdélyből felnéztünk az NDK-ra, mert ott minden technika magasrangú, minden, az NDK-ban termelt tárgy tökéletesMi onnan felnéztünk Csehszlovákiára amiért összejött nekik a prágai tavasz.Felnéztünk Magyarországra, mert nemcsak jólét van benne, hanem barátságosak az emberek. Még a fû is zöldebb.Felnéztünk Amerikára, ugyanis azt hittük, fajgyûlölet és világrendõr léte ellenére az a föld […]

Főleg hűvös napokon járt be a könyvtárba. Leemelt egy könyvet a román polcról, azt félóráig olvasta, azalatt megmelegedett. Kölcsönözni nem tudott, mert nem lévén állandó lakhelye, könyvtári belépőt se kapott, ezért a kiválasztott könyvet elrejtette a többszáz többi közé, majd onnan elővette következő alkalommal. Megtehettem volna, hogy az említett módon elrejtett könyvet, (mert könnyen felfedeztem, […]

Ültek Malackával a padon. Kéz a kézben, éppen egymásba illett a kettõ. Hogy melyiké indult el a másikét megfogni, már nem emlékeztek, lehet, hogy Vadmalac volt a kezdményezõ, lehet, hogy Malacka, még valószínûbb, hogy mozdulataik szinkronban voltak.A távolba néztek, már mintha egy életen keresztül. És mindig kéz a kézben.Bámulta õket a kékvirágú folyondár, nézte az […]

Képzelt fókák viszik gondolataim a tó vizén keresztül a túlsó partra Forrás: szerző FB-oldala

Cervantes nyomán szabadon) (27.) CSALÓDOTT A SZEMÉTDOMBON Fene tudja, én csak egy vén girhes ló vagyok, egyesek szerint se eszem, sőt még érzelmeim sincsenek, de én megsajnáltam a gazdám. A volt gazdám, hogyan fogalmazzak? Kié vagyok most tulajdonképpen?A lovagot nem valószínű, hogy látom még az életben, a katalánnak nem kellek, még szép, hogy a vágóhídra […]

(Cervantes nyomán szabadon) (26.) DON QUIJOTÉT ELFOGJÁK) A lovag zuhant velem a porba, s mivel sarkantyúja felcsatolva, s ő maga páncélba öltözött, mozogni alig tudott. Nosza, a katalánok odaléptek, lefogták, magukkal vitték. Ő előbb rúgdalózott, de aztán megadta magát a sorsnak.Magukkal vitték, el se búcsúzhattam tőle.Panza ment utána a szamarával, de leállították. Volt annyi esze, […]

Ivan Petunin emlékére Hátrahagyott levelében az áll, hogy nem tudott embert ölni.Ha ölni kell, inkább magát.Ha ölni az élet követelménye. Forrás: G.T. FB_oldala

(Cervantes nyomán szabadon)   (25.) A GYEREKEK Delegáció érkezett. Elég népes, és kérésük volt:– Ne lőjétek a gyerekeket!Lovagom nem ijedt meg tőlük, és határozott hangon kijelentette, hogy ők csak a várat, a katonákat lövik.A bizottság nem tágított. Ezért a bölcs lovag a korábbiakhoz hozzátette:Nem adtátok meg magatokat. Ezért a felelősség titeket terhel.Azok csak néztek maguk […]

A baltás gyilkos mennybe megy –pokolba nem jutnak ma latrok,a sas repesve fog legyet,farkasfalkák lakják az aklot,szobor szarja le a galambot,amely talpazatára szállt,babért tövisre vált a bajnok,mert itt már minden fejreállt. /Baranyi Ferenc: Tótágas. Busai Mária Facebook-oldaláról

Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.Nem forgott a fotelben, Vadmalac, még a fejét sem fordította.”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. Elsuhan mellettem, ergo nem öregszem.”Ehhez is tartotta magát, még csak nem is pislogott.”De ha kicsordul a könnyem?”Na, ez […]

(Cervantes nyomán szabadon) (24.)TŰZIJÁTÉK Amikor a kövek elfogytak, megparancsolta a lovag a tűzijátékot. Olajba mártott égő gyutacsok repültek az égen, különös volt, szép volt, este főképpen. Kivilágították az eget, mint az üstökösök csóvája. Féltem is egy kicsit, nehogy valamelyik tévedésből visszatérjen, és becsapódjék közénk. Mi ugyan a városon kívül álltunk, de hát honnan tudjam…?Szóval valami […]

És megnézzük akkor a csillagvizsgálót a „vonallal”: a nulla hosszúsági kört mutató meridiánnal… És kíváncsiságból besétálunk egy bolhapiac területére: meglep, milyen kopott, szegényes. Tréfálkozva fogalmazhatnék úgy is, hogy: azt hittem, az egykor világelső Nagy-Britannia bolhapiaca szebb, jobb, elegánsabb… Nézik, mit keresünk mi ott, lerí rólunk, hogy turisták vagyunk; nézzük, hogy mi az, ami a szemünk […]

(23) LÖVIK PUERTÁT Elkezdtük lőni a várost. A várat, ahogy lovagunk nevezte, Katalóniát.Rögtön delegáció érkezett a város vezetőségének három tagjával, akik arra kértek, ne lőjük a békés lakosságot, amelyik nekünk, és egyáltalán senkinek nem ártott.– Bezártátok a kaput előttünk, gaz népség! Kinek fizettek adót? Ha nem Izabellának, miféle népség vagytok?– Izabellát nem ismerjük, de spanyolok […]

Úgy csinált, mint Kismalac, amikor még nem tudta nyelvileg kifejezni magát: két tenyerét kifordította. Úgy mutatta, hogy valami volt, de már nincs. Eltűnt.Okosabb volt, mint ők, a szülei, akik a kutyára kenték a dolgot: „Elvitte a kutya”. Ha elvitte, hát mással kellett Kismalacnak játszania. Valami kevésbé veszélyessel.De most áll Vadmalac, bombázó húzott el a fejük […]

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szőrűeket is. Megzavarta Vadmalac […]

(Cervantes nyomán szabadon) (22.) HÁROM HAJÍTÓGÉP. ÉLJEN A HÁBORÚ! Don Quijotét kővel lőtték fejbe, neki parittyával nem sikerült bevenni azt, amit Katalóniának tartott, de a követ nem hagyta. Úgyhogy kényszerű szobafogságában kieszelte, valószínűleg a könyveit bújva határozta el, hogy katapulttal veszi be a várost.Eladta ezért utolsó földecskéjét is, s annak az árából vásárolt három hajítószerkezetet. […]

Malacka a haját azért nyíratta le centisre, mert keserű lett az élete: a reményt az oroszok szétbombázták.Egy padon ül, nem tud jobbat, körülötte romokban hever a város.– Hatszázan haltak meg az ezerből, akikre a betonépület rázuhant.A korporsófedél.– Ott volt a felirat a színház épülete előtt és mögött, hogy GYERMEKEK tartózkodnak bent. Oda menekültek.Megállás nélkül bombáznak.– […]

(Cervantes nyomán szabadon),(20.) FENÉKEN BILLENTIK A támadást a lovag úgy képzelte el, hogy Panza parittyázik, amitől a városiak – olvasni nem tudok, ezért a tábla a város szélén számomra arabul van – megijednek, behúzódnak a házaikba, s akkor ő előrenyújtott dárdával – mivel kardját kettétörték a korábbi csatározásban, a dárdát Panzától magához vette – szóval […]

(Cervantes nyomán szabadon) (19.) KAKAS A PANZA HOMLOKÁRA Lovagomnak futotta még egy marokkói parittyára. Felszerelkezve érkezett. És tokban, úgyhogy az egerek ki voltak zárva. Lovagomban mepezsdült a vér, indult volna, de hát a parittya… Ő ugye lovagként nem használhatja, nem illik hozzá. Sok megsárgult lapú könyvet elolvasott, de a lovagok egyikben sem parittyáznak. Kiszabta hát […]