Az indulás hivatalosan megtörtént, Nagyenyedről. Előtte Pengő Zoltán értesítette mindazokat, akik távgyaloglása iránt érdeklődnek, a Facebookon mely címen bukkanhatnak rá a témának szentelt oldalra. Péntek délelőtt már üzemelt a The Kőrösi Project – from Transylvania to Ladakh elnevezésű oldal, amelyen utazónk rendszeres három nyelvű tájékoztatást ígér a következő napokban és hetekben. Mi is ide fogunk […]

0 kilométer Pengő Zoltán (Kolozsváron élő, 52 éves vállalkozó, újságíró) állja a szavát: ezév február 9-én a Káfén (is) közzétett hír szellemében vasárnap reggel elindult arra a gyalogútra, amelyet kilenc hónaposra tervezett, Zangla végállomással, India Ladak tartományában. Lapjában (Maszol.ro) nemrég publikált bejelentése szerint: „Utazásommal Kőrösi Csoma Sándor előtt kívánok tisztelegni, aki 200 évvel ezelőtt indult […]

„Hiszen ez Monte Carlo!” Talán tizenkét éves lehettem, mikor először hallottam róla. És talán egy slágerdalban. Azóta vágytam eljutni ide, és azóta álmodoztam mindenfélékről a Monte Carlo-i mesevilággal kapcsolatosan. Láttam magam előtt a hegyről a város felé, a tengeröbölbe ereszkedő utat a kanyargós szerpentineken. Láttam a csillogást, a rulettasztal kerregését, a zsetonok összetéveszthetetlen tompa csörömpölését, […]

Fejedelmi nap szivárvánnyal díszítve Esős reggelre ébredtem vasárnap. Az előző napok hosszas gyaloglásai és a hegymászások is megcsapolták energiakészleteimet, a borongós idő csak lustábbá tett. Mégsem akartam elvesztegetni egyetlen napot sem. Mert mi van, ha a hátralevő napok mind ilyenek lesznek? Nem áldozhatom fel ezt a rég várt nyaralást az időjárás szeszélyeinek. Elsősorban is az […]

Ültünk egy velencei kávézóban, szemben velünk három öregúr két lompos kutyával. Két öreg ápoltabb volt, a harmadiknak szinte sercent a borostája, és látszott a csonka fogsora a lefűrészelt fogakkal. A kutyák azonban mindketten kövérek, öregek, hulló szőrűek.

Sok furcsa múzeum van a világon, ám eddig kávémúzeumról nem hallottam. Örvendek, hogy módom volt nyugodt másfél órát bóklászni a kávénak szentelt intézményben. A Zürichi-tó városi parknak kialakított partja bővelkedik kisebb nagyobb múzeumokban, kaktuszkertben, madárröptetőben. Nem unja el magát a hosszabb ideig Zürichben tartózkodó turista, hiszen mintegy negyven múzeum és gyűjtemény között válogathat.

San Remo vagy Sanremo? Megoszlanak a vélemények és történetek is, amelyek a különböző névmagyarázatokat alátámasztanák a város nevével kapcsolatosan. A ligúrok Sanrémunak vagy Sanrœmunak ejtik. Egyik változat szerint ez Szent Rémusz nevére utal. A város neve minden régi ligúr, középkori olasz és szardíniai középkori térképen is két szavasként, San Remoként szerepel. Még Mussolini is ragaszkodott […]

A város messzibe nyúló története a XIV. században kezdődött. A békés ligúrok, akik itt laktak, és a városukat a maguk nyelvén Spiaretinek emlegették, lényegében halászattal tengették csendes életüket. A város nevének eredete a Máltai Lovagrendhez kötődik. A provence-i nemes, a Szent János rendbéli Grand Master, Fulcone di Villaret csapatával Palesztinából tartott hazafelé a történet szerint, […]

A találkozás Csipkerózsikával az üveghegyen túl A Grand Hotel teraszáról a sétányt követve kapaszkodtam vissza a főútra. Az alagút túloldalán voltam, és alattam a teljesen belátható öböl terült el, legtávolabbi csücskében San Removal, a hajlatba fészkelve pedig – immár tudtam – Ospedalettivel. Az alagúton túl ugyanis helységnévtábla is tudtomra adta, elhagytam Bordigherát és átléptem Ospedalettibe. […]

Minél bennebb haladtam a széles félkörívben az öbölbe nyúló magas móló falának tetején, annál változatosabb és tágasabb kilátás nyílt Bordigherára. A kedves hely, amit sokszáz fotón örökítettem meg első felindulásomban első látogatásom során, most újabb és újabb oldalról mutatta meg magát.

Az út a hegyen túlra Mielőtt Olaszországba utaztam, forgalmas időszakok jártak rám, ami, mint olyan nem bántott, inkább aggodalmat keltettek bennem mindenféle – a korral járó – fájdalmak a lábamban, derekamban és egyéb nyavalyák. Mert bár azokban a pillanatokban, amikor menetközben a mindennapokban vágyakozva felidéztem magamban tervezett napjaimat a riviérán, a tengerparton képzeltem magam, amint […]

Hogy mennyire nem vagyok normálisnak számító turista, abból is kiderül, hogy ha valaki azt kérdezi meg tőlem, hogy adott helyen, ahol épp vagyok, vagy akár New Yorkban tudnék-e ajánlani valami jó kis vendéglőt, magamban mindig megbotránkozom az oktondi kérdésen. Egyrészt, mert sajnálom, hogy valaki annyira élhetetlen, hogy nem képes magának való megfelelő vendéglőt vagy akár […]

Atacama-sivatag 2019. július 08. Január 24.-én délelőtt mentünk a reptérre Santiago-ba és a repülőjegyünk Calamába szólt, ami az Atacama-sivatagban található egyik nagyobb város. De nekünk San Pedro de Atacama nevű kisváros volt az úti célunk. Mikor azt mondom, hogy kisváros, sokkal inkább egy falura gondolok, mert összesen 5600-an lakják, de mindig nyüzsög a sok turistától.

Vannak bizonyos rituáléim, olyan helyekre visszatérve, ahová hosszabb ideje vágytam vissza. Amennyire nem szeretem a kötöttségeket és a leszögezett programokat, annyira fontos mégis visszatérve egy-egy régi kedves helyre megérinteni mindent, ami ott fontos volt valaha is nekem.

Ha az ember egy zajos város közepén él, meg ha állandóan úton és sok ember közt van, és ha egy napja utazik izgatottan, hogy végre ide megérkezhessen, a hirtelen csend olyan állapot, amivel nem igazán tudja, hirtelen, mihez kezdjen. Éreztem, hogy mihamarabb találnom kell egy olyan helyet, ami a fő helyem lesz itt, ami éppen […]

A visszatérés lélektana Azóta vágytam vissza Bordigherába, hogy még el sem jöttem onnan. Még javában ott voltam, és máris vágytam visszajönni, és hosszasan megmártózni a riviérai Olaszország színpompás és illatos csodájában. Alig két napot tölthettem itt első látogatásom során, és mégis olyan hosszasan szőttem aztán az élményfüzéreket azokról a napokról, hogy nem csak azoknak tűnhetett […]

Balról jobbra: Ilyés Helga és „vendégei” – édesanyja és testvére, Kinga A Látogatás (2019. június 26.) Északtól délig / I. Január 20. egy teljesen normális napnak indult, mégsem volt az, mert elérkezett a hónapok óta tervezett nap, mikor is Anya és Kinga megérkeztek Chilébe. A fogadó anyukámmal és Evelynnel mentünk el értük Santiagoba a reptérre. […]

Az ünnepek Chilében 2019. június 9. Az első karácsonyi időszakom, mikor nem voltam bezsongva, hogy jönnek az ünnepek. A karácsonyi hangulatom elveszett, pontosabban elő sem került. Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de 35-38 fokban még decemberben sem éreztem magam, nemhogy karácsonyi hangulatom legyen. Ennek ellenére a karácsonyi bevásárlást ugyanolyan izgalommal tettem meg, mint mindig.

Balaton, 2019 június

Kirándulás Argentínába (2019. március 24.) Az előző bejegyzésem óta rengeteg idő eltelt, aminek nagyon egyszerű az oka: nyári szünet volt. Annyi programom összegyűlt, hogy meg tudnám összesen számolni a napokat, amikor csak otthon voltam és nem csináltam semmit. Több bejegyzésen keresztül elmesélem a nyári élményeimet, utazásaimat.

Lappföldön, az Északi-sarkkör fölött gyakran süllyed a hőmérő szála -25 fok alá. A vizek befagynak, az egyedüli lehetőség horgászatra a jégbe fúrt léken keresztül nyílik. A kékes-zöld fényben tisztán lehet látni, ahogy a villantóval odacsalt havasi vöröspisztrángok (svédül röding), törpemarénák (sik) és pénzes pérek (harr) gyanakodva kerülgetik a horogra tűzött kukacokat.

Mialatt a mosdóban vagyok, gördül be a Hills felől egy ezüstszürke újgenerációs Audi, elcsípi az utolsó szabad parkolóhelyet az Avocado utcában, ahol az oldalsó asztalsor véget ér. Magas, jó testfelépítésű, szőkés férfi lép ki a kocsiból. Megkerüli az autót, és a másik oldalról benyit ismét, és aprópénz után kutat a kávétartóban. Drapp színű baseball sapkát […]

Elhagyva végre a Hollywood Boulevard szennyét, felfelé kaptattam az emelkedő utcán Los Feliz felé, és ragyogott rám a kora délelőtti lágy, és lélekig hatolóan kellemes februári nap. Los Angeles olyan, hogy ha oda száműzi az embert a sorsa a belvárosba, ahol a mi szállodánk is van, mint a fuldokló, aki már alig bírja levegővétel nélkül […]

1870-ben kezdték el szervezni az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót. Kiváló szakmai felkészültsége, fizikai és pszichikai adottságai miatt dr. Kepes Gyula lett hajóorvosként és egyetlen magyarként a 24 bátor emberből álló expedíció tagja.

Mennyi mindent tanultam én meg a tengerről s a tengertől életem során! Eszembe jutnak első találkozásaim a csodával, amit tengernek először kisgyermek koromban szólítottam, amikor anyámék első tengerparti nyaralásunkra elvittek. Járattak engem azelőtt úszótanfolyamra, jártam sokat a strandra, de úszni mégis a tengerben tanultam meg.