Előző bejegyzésemhez olyan hozzászólások is születtek, melyek szerint a Székelyföldet az RMDSZ tette tönkre. Nos, anélkül, hogy az RMDSZ-et védeném, meg kell jegyeznem, hogy sokkal szomorúbb, mert hosszabb lejáratú okokat sejtek nemcsak a Székelyföld, hanem Erdély: az egész romániai magyarság mentális térképén.

A választások előtti hetekben azon kaptam magam, hogy aggódom a romániai magyar parlamenti képviseletért. Az alábbi írásban ezt az aggodalmat próbálom megmagyarázni, és közben elmondom azt is, amit a képviseletről, az RMDSZ-ről, és rólunk, romániai magyarokról gondolok.

Enyhén szólva unom az üzenőfalat a helyi lap utolsó oldalán. Nincs mit csinálni, a lap is abból főz, amit az olvasó sms-ben, e-mailben bead. Megkérem az úriembert (s az úriember macskakörmözve), jelentkezzen. Aki meghúzatott, megüttetett, aki kinyitotta és beléült. Aki fütyült az én előnyszabályomra, farba rúgta a jobbkézszabályt, a fene tudja, még mit. Aki lelopta […]

A TÍFUSZ megkérdezte… Onagy Zoltánt 1. Babits-szexregény címmel készül könyved – Babitsról valahogy nem a szex jut eszünkbe. Meg fog változni könyved olvastán a klaszikusunkról a kép? – A reprezentatív kép aligha változik, Babits és a szex körülbelül hatvan mérföldnyire tartózkodnak egymástól folyamatosan, éppen ez az alapkérdés: mit keres ebben a házasságban? Babits egyféle vízióként […]

(Dr. Bárányi Ferenc halálára) „Elhunyt dr. Bárányi Ferenc temesvári aneszteziológus, író, volt parlamenti képviselő és egészségügyi miniszter, a Máltai Segélyszolgálat volt országos alelnöke, a Gyermekmentő Szolgálat romániai elnöke – tudatta lánya, Ildikó kérésére a sajtóval a Temesvári Római Katolikus Megyéspüspökség szóvivője, Sipos Enikő.” – ezzel kezdődött ma majd minden nekrológ, mely dr. Bárányi Ferenc halálhírét […]

Egy több éves bejelentés azóta sem hagy nyugton. Hírügynökségi jelentés szerint egy indiai jógi akkopr már hetven éve nem evett és nem ivott. Az illető nyolcvanhárom éves volt, és volt ahogy volt tizenhárom éves koráig, ami nem olyan izgalmas, mint a nonstop koplalásban eltöltött hét évtized.

Mottó: Nem azért kívánjuk a kávét, mert fekete. Hanem mert emlékszünk az aromájára. November 21-én, egy napra zárva maradt a Káfé főnix. Fehér oldal jelent meg helyette, rajta angolul és magyarul a magyarázat: karbantartás, elnézést kérünk, kérjük később visszajönni! Többször is „visszamentem”, hasonló eredménnyel. Egyszer még egy figyelmeztetés is megjelent: „valószínű, hogy meghekkelték az oldalt”. Majd […]

Fidel halála óta alig egy hét telt el, s azóta sem temették el, egyelőre ugyanis tart a kilencnapos, egész országon áthaladó gyászmenet. Kubaiak százezrei búcsúznak a Comandantétól. A szigeten kívül pedig kubaiak tízezrei ünneplik reményteljesen és megkönnyebbülten a Lider Máximo végleges eltávozását.

Ismerősöm meglepte magát, és nem feltétlenül születésnapján, egy karórával. Jó márka, rátartian mutogatja. Azzal kezdi, hogy igazi búváróra, háromszáz méteres mélységig megbízhatóan működik. Ne mondd, ámuldozom álnokul, csak azt nem tudom, kerülsz-e valaha olyan helyzetbe, hogy háromszáz méternyire merülj valamelyik tengerbe vagy óceánba.

Egy­re körülményes­kedőbb újab­ban a beszélt nyelv. Mi­lyen is len­ne, ha a beszélő is sok eset­ben éppen a körülményes­kedést választ­ja? Nyilván, találkoz­ni olyan­nal is, aki vi­sel­kedésében, cse­le­ke­de­te­i­ben ele­ve körülményes. S ha már ilyen­nek szüle­tett, per­sze hogy gon­dol­kodása határoz­za meg beszédét. Fej­ben dől el min­den – ilyenféle formában szokás ma­napság, mint­egy hatásos­nak szánt módon véleményt, állásfog­lalást mon­da­ni […]

Mottó: Ha valakinek szakálla van, akkor az Fidel Castro… Vagy titkosügynök. A nemrég elhunyt Fidel Castrot december 4-én temetik majd el, és akkor óhatatlanul megtörténik az a történelmi találkozó Fidel és harcostársa, Che Guevara között, amelyre ez utóbbi boliviai kivégzése miatt már nem kerülhetett sor. Nem tudni, a túlvilág mely szintjein találkoznak majd, de sejteni, hogy […]

Megérte a kilencvenet. (Sajnáljuk, nincsen tovább…) És megérte, hogy amerikaiak újra Kuba szabad földjére léphettek, büntetlenül. Dúlt-fúlt miatta – hiába. Annyi év után… Kissé túlnőtte a korát. Ahogy kinövünk egy nadrágot. Ahogy kihízunk egy inget, vagy egy zakót. Vagy lehull rólunk a túl bő lepel. Amivel most, a végórák után, beterítenek…

Valaki szöszmötöl a sétatéren, ami azért is furcsa, mert ilyenkor, téli este olyan a hely, mint az alvó Csipkerózsika kastélya, beszövik a fagy indái. A hídközeli szemétkosár mellől valaki fölszedegeti a sebtében elhajított cukorkás- meg csokispapírokat, zacskókat, ha banánhéj kallódna a kosár közelében, azt is, mert könnyű elcsúszni még januárban is…

A mindennapok abszurdjáról November 17-én Nagy László Mihály író, újságíró mutatkozott be a Vár-lakban. Az ötvekilenc éves tollforgató változatos életpályát tudhat maga mögött. Marosvásárhelyen érettségizett, újságírói képesítést Bukarestben szerzett, volt vegyipari technikus, tévéoperatőr, a területi stúdió munkatársa, több lapnak is dolgozott (Megyei Tükör, Háromszék, Új Sport). 1996-tól Marosvásárhelyen az Erdélyi futár kiadója és főszerkesztője, majd […]

Az ütközést követő pillanatban a férfi feleségére nézett, szerencsére megúsztuk, neki se lett baja, én is egészben vagyok. Kilökte a biztonsági övet, nagy nehezen kinyitotta a megszorult kocsiajtót, és veszekedni kezdett a tettessel. A hegyek között voltak, a maroktelefon nem élt. Egy ott tébláboló szemtanú szerint a kanyaron túl néha van térerő. Ott hívta a […]

A kisváro­sok vetélkedése a megüre­se­dett (?) székely fővárosi címért-rangért évti­ze­dek­re ve­zet­hető vissza. Külső em­berként, távo­lab­bi szemlélőként mond­ha­tom ma­gam sem­le­ges­nek, jólle­het el­fo­gultságot is be­je­lent­hetnék régi, ifjúkori emlékek és újabb ta­pasz­ta­la­tok alapján. Volt idő, ami­kor Székely­ud­var­hely­re sza­vaz­tam vol­na, aztán Sep­si­szentgyörgy kez­dett von­za­ni, a vidékiségből ki­emel­kedő színházával és jó képzőművészei­vel, közben pe­dig Csíksze­re­da hívott, ugyan­csak műter­me­i­vel, újab­ban Hajdú […]

Ha sznob, akkor most azt mondja, vettem egy Leicát száz lejért! A Leica tulajdonképpen a Zorkij fantázianévre hallgat, és tényleg a világhíres német fényképezőgép, csak épp a szovjetek gyártották az ötvenes évektől errefelé. Ha azt mondja továbbá, hogy az, amit most másodkézből megvett, tulajdonképpen egy klón, tán akkor van leginkább igaza.  Az eredeti, a klasszikus […]

Régebbi kiadványokat lapozok: Felsőbánya (1993), Felsőbányai kalauz (1998), Felsőbányai arcképcsarnok (2002), Tiszteljétek az ősöket! (2004), 150 éves a felsőbányai Nagyboldogasszony templom, valamint a Kálvária-kápolna (2008).

Egy ember hány személy? – ez itt a kérdés. Hamlet elalél, nem tart sokáig, nem addig, hogy megszülessen a válasz. Egyik lehetne, (ez okoskodás, miután királyfi felébred), az ösztönök viadala, a félelem is kalauzolhatja, a sok potyaleső beöltözik

Mottó: „Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni…” A Trump-féle győzelemből nehéz felébredni. Nem olyan, mint egy rossz álom, amiből valahogy mégis csak létezik ocsúdás. Ebből ugyanis nincsen. Nem a győzelem maga az, ami kétségbeejtő, hanem amit a világon széltében-hosszában generál. Az amerikai elnökválasztás eredményei érthetően, nagyon nem tetszenek egyeseknek. Mások meg nagyon ujjonganak nekik.

/Olvasónapló/ Amikor 2016 nyarán pontot tettem a Földes Jolán regénye kapcsán írt olvasónaplóm végére és az élménytől megilletődve polcra helyeztem a karcsú könyvet, nem gondoltam, hogy a különös párizsi – szellemi – kalandnak ezzel még koránt sincsen vége. Pedig akkor már tudtam egyet s mást az írónővel kortárs Megyery Sáriról, aki színésznőként, majd íróként maga […]

Ebben a le se szarok senkit világban még tiszta szerencse, ha eszembe jut egy régi ismerősöm. Az illető körülbelül úgy gyalogol, ahogyan a koplalóművész koplal vagy a hegedűművész hegedül. Elhivatottság és módszer kérdése az egész, mondja szerényen amikor találkozunk. Valószínű, ő is azt várja, hogy feltűnjek a nyüzsgésben, egészen biztos, hogy az a három-négy perces […]

/Olvasónapló/ A politika ismét beleszól Barabásék sorsába: Marseille-ben agyonlövik a szerb királyt és a francia külügyminisztert. „Annus és vele a család enyhén felháborodik, de különben nem érzi saját ügyének az eseményt… A bisztróban esténként megvitatják, Liiv és Meneghetti szakszerűen megvilágítják a szerb–horvát konfliktus okait és a merénylet várható politikai hatásait…

/Olvasónapló/ A franciaországi életmód lépten-nyomon furcsaságokat hoz a magyar család életébe… „Barabásné még mindig nem ocsúdott fel a megdöbbenésből és felháborodásból. A két gyerek az iskola harmadik napján elébe állt, és mint egy ember, követelték a quart du rouge-t, a negyed liter vörös bort, minden francia iskolásgyerek tízóraijának szabályos és elengedhetetlen alkatrészét… Barabásné nyakonvágta a […]

Magyar vagyok, hát nem? Pert újítok fülemüleügyben, de most az árnyék a per tárgya. Elméleti közelítést építek a témához, még akkor is, ha az elméletezést kimondottan utáljuk. Árnyék azért van, mert fény is, és mentül fényesebb a fény, annál nagyobb az árnyék. Tényleg így van? Vagy csak úgy hisszük? A tengerparton nem ágyat és nem […]