Búcsúbeszéd Kedves Gyerekek! Búcsúzom… Nem, nem tőletek… A könyvtől. A nevetekben is … Isten veled, könyv…!

Teleki (…) az emigráció egyik Grál-lovagja volt, csodálatosan tiszta ember. (…) Mikor Drezdában elfogták, ahová azért ment, hogy szerelmével, Orczy bárónővel találkozzék, álnéven utazott. A titkos szolgálat embere a szállodában kereste fel, hogy letartóztassa.

(Arany Jánosra gondolva) * A „független nyugalomra” / – míg dolgoztam – / vágyva vágytam. // A független szegénységre / – nyugdíjasként – / rátaláltam. (Ráduly János) Szerkeszti: B. D.

Mi lesz a rendjelemmel? (Akkoriban itt úgy potyogtak a rendjelek, mint ősszel a légy. A költő lázong, hogy az ő nagy szellemi érdemeit mégsem méltányolják. A dal, szomorúan, a kijáró gorombáskodásával végződik.)

Szerintem az tartja meg az embert, ha vállalni tudja a megtörténteket a saját életében, és ezektől nem akar megszabadulni. Egyszer viccesen megkérdeztem Pilinszky Jánostól – ettől az én megítélésem szerint, nagyon nagy költőtől: „ – Mondd, János, tényleg lesz utolsó ítélet, tényleg meg fogja fújni az angyal a harsonát, és kilépünk a sírunkból?”

Japán játék Kezembe adták egy játék használati utasítását. Japán játék, amit itt, magyar boltokban árusítottak magyar szakembereknek, hogy magyar gyerekek játsszanak vele. Ezt a használati utasítást egy olyan japán fogalmazhatta, aki azt hitte, hogy tud magyarul. Szó szerint idézem:

Siker Fitódon Az aszfaltmentes poros úton a libák közt lavírozva zöttyentünk egy nagyot a kultúrház előtt a ponyvás Rózsival, melynek leánykori neve Imézé. A fitódi libák nem voltak hozzászokva a kopott pányvájú alkotmányhoz, így hát éktelen nagy gágogás közepette kászálódtunk le a rozsdás Rózsiból. Csak úgy tódult belőle a porfelhő.

Ki a felelős? Verebes: Jó volna megtalálni a felelőst. A történelemben is, a gazdaságban is, hiszen a vezető közgazdászok véleménye is az, hogy például a jelen gazdaság problémái a múltban gyökereznek, a korszerűtlen szerkezet, a beruházási mánia, a mennyiségi szemlélet, hát szóval, hogy előttünk már valaki fölzabálta az aranytojást tojó tyúkot. Mit tehetünk 25 év […]

Lányom könyve (Részlet) A lányom könyve tehát kint van a nagyvilágban. Angolul, világnyelven mondja el a „Paper Bridge” történetét. Olvashatják Angliában, Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, el sem mondható, ki sem számítható, hogy merre mindenfelé olvashatják, száz és százmillió, talán milliárdnál is több az angolul olvasni tudók száma.

Aranyavar Berde Máriának Sápadt arccal, nagy betegen kékkárpitú, aranyhímes kereveten fekszik kincses nagyúr: az Ősz.

Erdély mellett nem jó lakni A kolozsvári egyetemeken két Tóth Sándor is volt: az egyik a matematikus, a másik a „marxista Tóth Sándor”. Az ideológiai tanszék legpárthűbb oktatója volt ez utóbbi, és ő az, aki most az ÉS-ben értékvesztő igénytelenségükért bírálja a Kossuth-díj osztogatóit: amiért képesek voltak Méhes Györgyöt díjazni. (Fidesz-közeli Kossuth-díj, ÉS, április 5.)

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Umberto Eco olasz író-filozófus, A rózsa neve című regény szerzője – közölték olasz sajtóforrások. A szemiotikaprofesszort péntek este otthonában érte a halál. Az író régóta küzdött a rákkal. Emlékére Cseke Gábor olvasónaplóját közöljük.

Felszólalás Negyvenhárom millió esztendeje ismerem Fikarcnyi Jánost, elvtársak. Nem, nem ment el az eszem! Most nyilallt belém a felismerés, míg felszólalását hallgattam. Éppen amikor azt mondotta, minek tegyünk ellenanyát a hántológép tengelyére. Negyven évig jó volt, és pont most változtassunk rajta? Amíg Fikarcnyi szaktárs beszélt, hirtelen rádöbbentem, negyvenhárom millió esztendővel ezelőtt találkoztunk először. Lehet, hogy […]

Mikszáth meg a fenevad A Mikszáth-féle »tízek« társasága a kilencvenes években több régi íróból verődött össze. Amolyan együttvacsorázó baráti társaság volt, talán az utolsó a magyar irodalomban. Az írók neve a mesteren kívül: Endrődi Sándor, Kenedi Géza, Murai Károly, László Mihály, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Szabó Endre. Wolfner József kiadó, de még inkább dr. Farkas […]

Szántó Piroska: „Egykorú metszetek” Gyuri bácsihoz, egyetlen pesti rokonunkhoz, az utolsó években rendszeresen jártunk, s a születésnapján, október 23-án is mindig felköszöntöttük, most is igazán a legjobb szándékkal igyekeztünk az Aréna út 1-beli lakásába, a jugoszláv követség mellett szemben a Sztálin-szoborral. A jugoszláv követség kapuja bezárva, Gyuri bácsiéké nemkülönben. De amúgy se lehetne bemenni. A […]

A magyar költő Hogy számtani egységben beszéljünk, az irodalmi körök abban különböznek a filiszter köröktől, hogy ezeknél például 30 egység gúny már halálos sértés, amíg amazoknál 300 egység is csak jó tréfa. De csak úgy, ha jó. A rosszból már 0,003 rész is durva sértés. De ha igazán jó a gúny, akkor az ember az […]

A párizsi divat Mihály bácsi három hétig volt Párizsban; azalatt megtanulta, hogy a cselédekkel udvariasan kell bánni. Akármit kér az ember tőlük, hozzá kell tenni „S’il vous plat” (ha úgy tetszik), s azután, ha megvan: „Merci!” (Köszönöm).

Bucsu kabátomtól Te kicsufolt, szerény kabát! Kopott bajtársam, addió! Elválunk, régi, hű barát; Már alkuszik rád a zsidó.

Hogyan lett Laska focirajongó? Laska egy vasárnap délutánon párjával egy falu fölötti lankás domboldalon andalgott, bozótosokban, ritkás erdőben. A fák közül rá- rápillantottak a falucskára. Nagy pezsgés volt, éppen a községi focibajnokság egyik meccsét játszották, a pálya mellett ott lebzselt a település apraja-nagyja.

Vállalkozás Örült vállalkozás volt az egész életem, megírni mindent, ami történelem,

Az ablak Barátom azt állítja, hogy ez a dolog csakugyan megtörtént vele. A valószínűtlenség enyhítésére legfeljebb annyit hajlandó elismerni, hogy nem itt és mostanában, hanem évekkel ezelőtt, amikor New Yorkban lakott.

Szegő Zsuzsa: Ezt hallottam a tömegben 1956. október 23-án déli 12 órától éjjel fél háromig vonultam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel, egyetemistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokokkal, értelmiségiekkel: férfiakkal és nőkkel, idős bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal.

Rossz álom A lakó – Kirch Kálmán hegesztő – éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem jött. Fölmarkolt egy csomó havat, és homlokához nyomta. Be volt csípve. Hűtőzködött. Újra csöngetett.

Déry Tibor: Óvjátok a forradalmat! BARÁTAIM, nehezen szántam rá magam arra, hogy megszólaljak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér: ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki, és fogd le a gyilkolók kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, […]