Üzenet a másvilágról Mindenik hajduháznak hasznos ékessége a boglyakemence. Nem hiába mondják a hajdusági fiúnak:– Sutra pulya! abban a kemencétől és faltól határolt, magasan rakott sarokban van az igazi enyhely. Télen a gyermekek virágként melegszenek itt a nagyapó bundáján. A padka is ott terpeszkedik a boglyakemence körül tapasztva. A prémjére telepszenek a tanyázgatók és hátukat […]

MAGYAR SIKEREK Bécsben minden színházban játszanak vagy fognak játszani magyar darabot, minden színházban akad legalább egy-két magyar színész vagy színésznő. A jó bécsiek már maguk is viccelődnek ezen a szűnni nem akaró magyar invázión. Legutóbb megnéztem Bécs egyik előkelő kabaréjának előadását. A konferanszié Szép Ernő darabját a következő szavakkal vezette be:— Most egy mulatságos, finom […]

„MESSZE IDEGENBEN…” Érdekes, hogy a múló idővel egyre kevésbé érzem ezt. Hajdan szorongás facsarta szívem, mihelyt kitettem lábamat hazulról, s ez a kifejezhetetlen fájdalom gyakran esztendőkig nem hagyott el, mindaddig, míg külföldön éltem. Most észre se veszem, hogy nem vagyok otthon. Mindenütt emberek vannak. A fogadó kapusa köszön, s általán mindenki rendelkezésemre áll, ha fizetek. […]

AJÁNDÉK KARÁCSONYRA A nem túlságosan szeretett, sőt egyenesen utált vállalati igazgató behívatja szobájába alkalmazottait, és a következő tömör beszédet intézi hozzájuk: »Sajnos, a gyengült üzletmenet miatt nem tudok önöknek semmiféle karácsonyi segélyt kiutalni. Ehelyett azonban, hogy mégis legyen valami örömük — három hétre elutazom Budapestről«(Az ajándék felér egy remunerációval.) Színházi Élet, 1938/01

Egy szép nyári napon előkelő látogatók érkeztek a párisi Place Royale magányos házába, a Hugo Victor-múzeumba. A nagy költő régi barátai: Daumier és Gavarni. Gavarni, Borgia Lukrécia kosztümjének rajzolója, Daumier, a Chatiments illusztrátora, megtelepedtek a múzeumban és ott maradtak mindmáig.Ez a Daumier- és Gavarni-kiállítás új fényt vet mindkét művészre. Gavarait, mint kora híres kosztümrajzolóját, Daumiert, […]

SZENT-GYÖRGYI PROFESSZOR RÓZSÁI   Van Szent-Györgyi professzornak egy kis kék autója. Egyszerű, olcsó kis sportkocsi. Mindenki ismeri a városban. Mindig ott áll a lakása előtt. Ezt a kis autót, amikor megérkezett Szegedre a hír, hogy a professzor Nobel-dijat nyert, hajnalban rózsával ékesítették gyöngéd kezek. Szép fehér, sárga és piros rózsával. A »tettes« — ismeretlen.Valahogyan az […]

NEW-YORK 1938-ban Newyork a világ legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb városa, és nem is olyan drága. Sőt sok tekintetben olcsóbb, mint Pest. Persze csak úgy, ha az ember tudja a forrásokat. Aki ide rövidebb időre kijön, annak három tippet adok. 1. Ne lakjon hotelben. Persze, hogy van olcsó rendes hotel, de Amerikában még a Ritz is […]

STOCKHOLMI ALKONY Berlinben szálltam vonatra. Nyomban leheveredtem egy félfülkében, elfüggönyöztem, s füstöltem, teáztam, olvastam, aludtam fölváltva, nem törődve azzal, merrefelé zörgünk, s reggel van-e, vagy este. Egyszer csak vizet hallottam csobogni magam körött. Tavon úszott vonatom kocsija, szűk, pöfékelő kompon. Később ismét a földön lihegtünk.

Szövérfiéknél disznóvágás volt. A gazdasszony eszeslevest készített. A lakomára meghívták a tiszteletes urat is. Mindenki jóízűen kanalazta a finom levest. Egyedül Sanyika ült mozdulatlanul. A tányérokat nézte, és azon töprengett, hogy míg mindenkinek valósággal hemzseg levesében a gombóc, miért nincs a pap előtt egy darabka sem. Úgy érezte, nem nézhet el ekkora igazságtalanságot. Mérgesen felkiáltott: […]

Előadás után asztalomhoz invitáltam a Három nővért. Nem éppen Úri murira, de nem is csak Egy pohár vízre. Tokaji aszúra. Kortyolták is az Édes mérget szaporán. És csevegtek gerincbizsergetőn – három Énekes madár. Úgy villogtak a terasz félhomályában, mint Macska a forró bádogtetőn.

POR ÉS HAMU Ma délután sírok között kószálok. Felhők kárpitozzák a szemhatárt, a Père Lachaise márványangyalai fölött gyászfüggönyök lógnak, a levegő fojtó, s a csend akkora, mintha neszfogó szőnyegen járkálnék.

Aki ismeri a bözödi tájszólást, tudja, hogy Bözödi György falujábana megyek helyett mindig mögyököt mondtak.Az idősebbek most is így beszélnek.Egyszer a bözödi tsz elnöke, Raffay Lajos telefonált az erdőszentgyörgyi néptanácshoz, s a telefont felvevő párttitkárnak ezt mondta:– Titkár elvtárs, jöjjenek ki, de hamar, mert herélik a mérnököt.

Városon felnőtt, naiv, szép fiatalember volt H. Ervin, erdőszentgyörgyi magyar szakos tanár, kinek sokféle mesét, rémtörténetet be lehetett adni. Így mesélhetett valami medvekalandot el apám neki, amit ő el is hitt, és elmerengett rajta.

Nyárádmenti Péter kőműves, szobafestő és mázoló egy reggelen így szólt munkatársához, Marasmenti Pálhoz:– Te, haver! A nagyobbak már voltak, ideje nekünk, legkisebbeknek is elindulni szerencsét próbálni!– Te tudod, te vagy a nagyabb – hümmögte Pál.Legelébb Micikéhez, az Egy-dolgozik-három-nézi építkezési tröszt titkárnőjéhez fordultak tájékozódni. Micike ugyanis éppen akkoriban tért haza az arab kávéfőzés tapasztalatcseréjéről.

1989-ben a diktátor futását úgy éltem meg mint sokan mások: remény és aggodalom között, ugyanis a fiam katona volt, az események sűrűjében, mint utóbb megtudtam. Persze, a diktátor futása sem történhetett meg humoros felhang nélkül. Örömöm nem fért bennem, az iskolából átrohantam a szomszéd házba, ahol a falu egyetlen telefonja működött.

1960 novembere, Szentdemeter, délután négy óra. Megsegítő óráról mennek haza a kisiskolások. Lépkednek sorban, szépen, rendben. A kanyarban táskás elvtársak állítják meg a menetet.– Szabadság! Honnan jöttök?– Mi az iskolából.– Most? Hiszen sötétedik. Be voltatok zárva?– Nem. Délután tanulunk… holnapra, hogy tuggyunk…– Ez szép…Tehát: szilencium:– ???

Molter tanár úrra emlékezem. Hogy például Moli bácsi pipa nélkül soha elő nem fordulhatott, s a somkóróvirág illatáról kopó nélkül is tudni lehetett, a város melyik sarkában leledzik éppen. Meg azt mindenki emlegette róla, hogy az úton is mindig böngészett valamit, s ha netán a villanypóznának ütközött, attól mindég „Pardon, kérem szépen!”-nel kért bocsánatot. De […]

A hétköznapok pörgésének sztereotípiája van. Remeteként ismételed a túlélés mozzanatait: ébresztő csergőóráról, okos telefonról, önmagát beindító rádióból.Jön a zuhany, a reggeli és a várva-várt kávé. S máris sínen a hétköznap. Jöhet a pörgés! Irány a meló. Kocsi, busz, metró, gyaloglás. Zseb avagy megszokás függvénye. A melózda: a magány változata, íróasztal, esztergapad, tervezőpanel.

A tervszerű felfejlesztés érdekében hadiállapotot hirdettek a mezőgazdaságban. A szövetkezetközi társulás (C.U.A.S.C.) gazdaságait T. ez-redes szerencsélteti gyomrozásban. Operatívan.Délután két óra. A stáb Nyárádmagyarósra érkezik. A slepp: min-denhez értő „szakállomány” a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól. Élén persze a szigorú katona. Kénytelen-kelletlen csatlakoznak a helyi notabilitások is. Irány az állattenyésztő farm.Köpeny, sisak – nuku. Minek? Az építmény baleset-veszélytelen, […]

Rájöttem: nem érdemes nyelvhelyességi hibákat a konyhában javítani. Feleségem általában pontosan szokta kifejezni magát, csupán akkor vét a nyelv ellen, ha mérges valamiért, vagy pedig mókás kedvében van. Én azonban következetesen helyre szoktam billenteni, így: Nem „kell jöjjek”, hanem jönnöm kell; nem „le kell üljek”, hanem le kell ülnöm stb. Hej, de egyszer alaposan megjártam. […]

Nekem mindig érthetetlennek tetszett, hogy ebben a farsangoló, bálteremszerű városban az élet megy a maga útján, hogy a villákban, melyek alját a lagúna hervadt vize nyaldossa, szabóműhelyek, sajtkcrcskcdcsek, kórházak vannak, hogy az emberek nemcsak mutatványos, festői, kirakatféle életet élnek, de üzleteket kötnek, a babaszobában szűk díványokon hevernek, a remekbe készült reneszánsz kastélyokban dolgoznak. Úgy érzem, […]

A kocsmáros rákönyökölt a pultra, kezével megtámasztotta a fejét, s a gomolygó szivarfüstön keresztül közömbös arccal nézte vendégeit: idő és sors által megviselt öregek, szerelmet szeszbe fullasztó vénlegények, magukat pótolhatatlannak tartó fiatalok, kik gúnyulódnak a vénlegényekkel, s álcázott komolysággal figyelik az öregeket, közülük is főleg Jánost. Róla az a beszéd járja, hogy valamelyik este, miután […]

Minya bának nagyon kellett volna kölcsönbe egy gereblye, de a szomszédait rosszul fogta ki: fösvény, maguknak való emberek voltak, eszközeiket, szerszámaikat nem szívesen adták oda másnak. De most a szomszédnak a gereblye sürgősen és nagyon kellett volna.Minya bá a rossz tapasztalatokra gondolva, de a kényszertől hajtva csak elindult az egyik szomszédhoz. Közben fel-feltette a kérdést:– […]

Ez a Székelyföldön történt, pontosabban a Székelyudvarhely melletti Ülke nevű faluban, ahonnan származom.Ferike, az unoka, a nagymamánál felejtett szerelemgyerekként nőtt, nődögélt. Csintalan, furfangos eszű, egy kicsit kancsal szemű és elég rossz gyermeknek ismertük, mint aki egy kicsit az iskolával is hadilábon állt.Aztán a ’60-as években munkát keresve a Regátban kötött ki. Meg is nősült annak […]

TUDOD, KI VAN ITT? Karinthy bement egy üzletbe cipőt venni. Roppant kedvesen és figyelmesen szolgálták ki. A humorista keble csak úgy dagadt a büszkeségtől, hogy milyen népszerű ember ő. Egészen addig, amíg a kereskedő ragyogó arccal be nem szólt a feleségéhez az irodai üvegketrecbe:— Tudod, ki van itt? A Böhm Aranka férje! Színházi Élet, 1937/52