A török kormány megszüntette a „hamal”-ok, a teherhordó emberek intézményét. Súlyos terheket ezentúl csak járműveken szabad szállítani, mert a teher alatt görnyedő ember látványa sérti az emberi méltóságot…

A svéd sebész felnyitotta Karinthy Frigyes koponyáját, és beletekint agyába. Egy nagy író agyát látja, ezer ragyogó és mély gondolat műszerét. A műtét még tart ebben a pillanatban… Karinthy agya, ez a nyugtalan és teremtő agy, ezer barázdájával, és ezer ötletével, órákig tartó műtét „alanya”. Mit láthat benne a sebész és mit érez és gondol […]

Kedves figyelem a posta részéről, hogy különböző kedvezményekben részesíti a budapesti telefon hatvanezredik előfizetőjét. A hatvanezredik előfizető ingyen folytathat néhány interurbán beszélgetést, ingyen ébresztik fel néhányszor, és egyéb kedvezményekben részesítik.

Ráduly János nyolcvanéves „Bécsbe, Budapestre / csak a szívem vágyik, / az ottélést, lakást / nem bírná sokáig, / lélegezni – nagyot – / csak Kibéden lehet, / a cseperedő vágy / itt nagy útra kelhet; / testemnek e falu / megmarad alapnak, / hegyei nyergéből / felcsapok angyalnak.” (Dal Kibédről) Ráduly János Korondon született […]

Tonelli Sándor: Dolgozom a hajón (A szerző 1907 novemberében, fényképésznek álcázva, felszállt az Ultonia fedélzetére, hogy megtapasztalja, milyen a kivándorlók sorsa a Cunard-társaság sokat reklámozott hajóján.) …Engem két dolog vitt az Ultoniára. A Cunard-társaság szerződésének megújítása előtt ki akartam tapasztalni, hogy milyen a fiumei útirány, milyen az ellátás a Cunard hajóin és általában hogy vélekednek […]

Április 22-én volt a gázháború születésnapja. Most lett huszonegy éves. 1915. április 22-én rendezték meg az első gáztámadást a németek a francia fronton. Két nevezetes dokumentum emeli ennek a születésnapnak ünnepélyességét.

Nehéz olvasni olyankor, amikor a valóság sohasem észlelt erővel nehezedik az öntudatra. Nehéz az élet összefoglalásába és magyarázatába merülni olyankor, amikor a puszta tények kíméletlen energiával özönlik el az eszméletet.

Mostanában sokszor eszembe jut egyetlen mély és átható emlékem, mely a régi világháborúhoz fűződik és ilyenkor, huszonegynéhány év távolságán át is elfog a szégyen és a tehetetlenség érzése. Olyankor érezzük ezt, amikor a régi élmény még mindig a pillanat frisseségével hat, mikor még mindig jelen van, közvetlen közel hozzánk a lélek földrajzában, de mégis oly […]

Mikor utoljára léptem be a londoni állatkert hüllőházának titokzatos, kék-zöld fényei közé, Európa már nem volt messze a háborútól. London járókelői mind feszültebben figyelték a parkokban az óvóhelyek építését és a néma rikkancsok nyakában izgalmakat hirdettek az ujságplakátok. Az óriási város higgadt volt, mint mindig, szótlanul és határozottan készült a veszélyre. Sokat ültem a nagy […]

Ugye, nem újdonság már, hogy Juhász Gyula csodálatos Anna-verseit egy húsvér, élő személy ihlette? És az sem, hogy az ihlető maga nem igazán értette sohasem a költő rajongását? Pedig a hízelgő, meg nem érdemelt színi jegyzetek a nagyváradi sajtóban, majd a versek felébreszthették volna józan gyanakvását, ítélőkészségét. Ám mit tegyünk? Az élet elszállt, a versek […]

1939. szeptember 3 – ismételtem magamban e dátumot, mely szürkén és ártalmatlanul hangzott még, de azután történelmi csengést kezdett kapni, ahogy múltak az órák. 1939. szeptember 3: nemsokára már úgy beszélnek majd e napról, mint valami fontos határkőről az emberiség életében.

Az egyetemes, mindent felölelő veszélyek korát éljük, a régi érdemek nem mentesítenek és nem védenek senkit. Praxitelész-nek és Rodin-nek, Lionardo-nak és Degas-nak is menekülnie kell. És nagy kérdés, hogy sikerül-e valamennyiüknek túlélniük az elkövetkező idők megpróbáltatásait. Az irodalom helyzete jobb és megnyugtatóbb.

1954-ben Nagaszakiban született, de hatéves kora óta Londonban él. Fontosabb művei megjelentek már magyarul; több műfajban kipróbálta magát, és kettőben maradandót alkotott. A napok romjai – magyarul A főkomornyik szabadsága címen jelent meg – klasszikus angol regény, főúrral, lojális komornyikkal, az Árva korunkban krimi, a Ne engedj el! pedig – nem klasszikus sci-fi, inkább nevezhető […]

…Csak az él veszedelmesen, aki a maga életét és a maga veszélyeit éli. Aki vállalja a küzdelmek minden lehetőségét, aki szabad elhatározással vállal kockázatokat. A veszedelmes élet elszakadással, kivonulással kezdődik, különvéleménnyel, bálványrombolással.

Már mindent sokszor elmondtam, különösebb eredmény nélkül. Hosszú időn át mindig ugyanazt mondtam, mert mindig ugyanabban hittem. Még most is hiszek, de már nem beszélek. Vannak helyzetek, mikor a beszéd céltalanná válik és amellett fizikailag is megnehezítik azok, akik nem szívesen hallják. Ilyenkor jönnek divatba a máglyák és a méregpoharak.

Eltorzultan és problematikusan feküsznek a mélyben a „Thetis” halottai. Láthatatlanok és fenyegetőek odalenn a tenger alatt; láthatatlanok és fenyegetőek, mint az elfojtott rémület a lélek mélyén. Fölöttük a víz hullámzik egyhangú ritmusban, mint az idő. Távolabb Európa csikorog nyugtalanul. A kilencvenkilenc halott feszülten vár valamire az elsüllyedt tengeralattjáróban. „Mint gondolatjel, vízszintes a tested” – írta […]

„A rádió összekapcsolja önt az egész világgal” – mondta egy régi hirdetés. Lehet, hogy ezért nincs rádióm. Aránylag ritkán találkozom e fontos műszerrel és ilyenkor mindig újra felfedezem. Izgalmas és veszélyes játékszer, végzetes, kétélű ajándéka a sorsnak. Minden félévben új típust hoznak forgalomba.

Bajor Andor – sokunk Bandija, Bandikója – , aki most lenne 90 esztendős, mindenképpen népszerű szerző volt életében. Bizonyítja ezt műveinek könyvészeti jegyzéke, de még inkább az a rendszeres jelenlét, amit a különböző lapgyűjteményeket böngészve (Utunk, Napsugár, Előre, majd RMSZ, Új Élet, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Dolgozó Nő, Jóbarát stb.) nyugtázhat az olvasó. Csipkelődő derűjére, gunyoros […]

Edgar Poe szürkén úszik a szürke Dunán a szürke felhők alatt. Lapos testén kiugró, alacsony acéltömbök, egyébként sima és egyöntetű. Egy asszony megy rajta végig, piros kendő a fején. Lassú ringó járással megy, nyomában kis fehér kutya szalad. Hátul kiemelkedő fehér kajüt, előtte kis asztal mellett két férfi, sötétkék tányérsapkában.

…A szigetek között természetesen felmerül a vágy: milyen jó volna szigeten élni, kettesben, vagy szűk baráti körben. Kibérelni egy apró szigetet, halászni, az őstermelés egyéb forrásait művelni, fürödni és aludni, távol ama bizonyos komoly történelemtől, mely egyre hangosabb lesz. Halakkal, madarakkal, juhokkal és maszatos gyerekekkel társalognánk és az egész szigeten nem volna rádió.

Naponta sokszázszor hangzik el Budapesten a kérdés: „Hová jár mostanában?” Olyan ismerősök kérdik egymástól az uccán és villamoson, akik hosszabb idő után találkoznak. A válasz sokféle. „Operába járok” – mondják egyesek. „Uszodába járok” – mondják mások.

Rácz György: Dayka Margit Rácz György, 23 éve elhunyt író, költő, műfordító, rendező, dramaturg, érdemes művész, az irodalmi rádiózás sokoldalú személyisége. Filozófiai és művészettörténeti stúdiumok után itthon Hevesi Sándortól, Bécsben Max Reinhardt-tól tanult rendezést. Többek között a Szabad Színház, a Nemzeti Színház rendezőjeként, dramaturgként, színpadon és rádióban is magas színvonalon alkotott. A rádiózás történetének hiteles […]

Egy ember ittasan ment végig az uccán ünnepnap délelőtt. Lába gyerekes-gyámoltalanul imbolygott, szeszélyes cik-cakkokban a járda két széle között; de magas törzse büszkén, szinte kihívóan feszült meg és mongolos metszésű, szép, fiatal arca öntudatos volt, kemény, csaknem fenyegető.

Az intellektuel, ha polgári öntudat nélkül polgári módon él, többé-kevésbé szigeten él: minden „egyéniség” vagy legjobb esetben min¬den család egy-egy sziget. Hogy enyhítsük ezt az elszigeteltséget, időnként (például ma is) felkeressük egymást.

Utoljára a római futballpályán győztem, de ezt nem vettem észre. Késő este hallottam az uccán, hogy milyen fényes diadalt arattam, mialatt gyanútlanul ültem otthon. „No igen”, – mondtam lelkesen és másra gondoltam.