Eljön az este, amikor a kedves asszony kissé félrehajtott fejjel elhárítja a felkínált pohár tejet olyanformán, mint a világtól már elszakadt csecsemő, aki visszautasítja az emlőt, mert keserű lett számára a tej. Bocsánatkérőn elmosolyodik, mert bánatot okoz neked azzal, hogy nem táplálkozik többé belőled. Már nincs többé szüksége rád.

(szeszélyes napló/18 – Aranytelér) …tele kebel – üres levél! Ettem, ittam, vegetáltam: de egy verset nem csináltam. Jobb órában többet s jobbat…

(szeszélyes napló/17) Idősebb korában Arany János a nyár egy részét szinte mindig a Margitszigeten töltötte. Történt egyszer, hogy József főherceg, aki nagyon kedvelte a költőt, meglátja, amint Arany az egyik padon ül és valamit ír.

Batsányi János kalandos és tragikus fordulatokban bővelkedő életét nagyban meghatározta a történelem. A forradalmi hevületű versek szerzőjeként inkább ismert poéta alázatos munkájával eredményesen szolgálta a magyar nyelv és irodalom ügyét is.

…kedvesek számomra a házi zajok. Mindig kedves az embernek a szív meghitt éneke. Semmi sem alszik egészen. Még a kutyáddal is megtörténik, ha elnyomja az álom, hogy aprókat vakkant, és meg-megmozdul valami emlékre.

A litera.hu internetes irodalmi magazin március havi szerzőjeként Dragomán Györgyöt nevezte meg – vele készített beszélgetések, munkáiról irt elemzések gazdagítják szerzői portréját és a mi olvasói látókörünket. A Nekem kamaszkoromban mindig süt a nap című interjúban a Budapesten élő iró, aki A fehér király cimű regényében a diktatúráról nyújt felejthetetlen irodalmi látleletet, most közvetlenül is […]

2009-ben, a hivatalosan is meghirdetett Kazinczy-évben (Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára emlékezve) az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség körkérdést intézett kortárs magyar személyiségekhez, egy olyan felkéréssel együtt, hogy fogalmazzák meg egyetlen mondatban az anyanyelvhez fűződő viszonyukat. 33-an válaszoltak a felkérésre, a begyűlt anyagból könyvet szerkesztettek, mely az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Tinta kiadó égisze […]

Más dolog sikerrel felhágni a hegyre, vagy pedig gyaloghintóban hordoztatva, tájról tájra keresni a tökéletességet. Mert alig mérted fel a kék síkság körvonalait, máris unalmasnak találod, és ezt kéred vezetőidtől, vigyenek máshová.

Azt mondod, csúnya ez a kőből kifaragott kéz, durva és bütykös. Nem tudok egyetérteni veled. Én előbb a szobrot akarom megismerni, nem a kezet. Síró lányról van szó? Akkor igazad van. Bütykös kezű kovácsról? Akkor viszont szép ez a kéz.

Bodor Pál halálhíre megrendítette a tanítványaimat. Özönlenek a R.I.P-ek az ország különböző részeiből és külföldről, ahová vetette őket a sors. „Pali bácsi” volt számukra a klasszikus újságíró, akinek a jegyzeteit évekig olvashatták a Klubháló nevű diákportálon, és fölfedezhették a glossza meg a tárca titkait.

• Valaki elégedetlen volt a maszkkal; túl sima volt az arc? Túl szomorú? Mintha csak egy halhatatlan mondatot javitott volna ki a fontoskodó szerkesztői toll; miért Vér és arany? Legyen Vér és bádog, Vér és mézespogácsa; minthacsak a villámot akarta volna egyenesszálúra fésülni;

Negyvennyolcról – Pósa Lajos és Bem apó szemével Megszoktuk már a szolgálatos klasszikusokat – Petőfit, Kossuthot, Jókait – 1848-ról szólni. A forradalom és szabadságharcnak jóval gazdagabb irodalma van, mint amennyivel elő szokott rukkolni az ünneplő emlékezet. Az ünneplésnek létezik egy látványossá adjusztált, emelkedett, mosolygós, ünnepi gúnyába öltöztetett vonulata, és van egy kemény, belső ellentmondásoktól feszülő, […]

(szeszélyes napló/16) „…Én Pesthez igen közel, mondhatni, külvárosában lakom, de ennek részemre kevés előnye van, legfölebb a drágaságot érzem. Hiába! Pest is csak a távollevőre bír oly vonzó erővel, én esztendőben is alig megyek belé egyszer, vagy kétszer, akkor is csak ha a nyomorúság hajt.

Aki amiatt siránkozik, hogy nem segített neki a világ, az maga sem segített a világnak. Aki azon siránkozik, hogy a szerelem nem kényeztette el, az téved a szerelmet illetően: a szerelem nem olyan ajándék, amelyet csak úgy kap az ember.

Az elmúlt századokban többször előfordult, hogy a magyar uralkodóházak vagy arisztokrata családok királynét adtak más nemzetek számára. Ám Apponyi Géraldine (1915–2002) esete a 20. században igencsak különlegesnek számított. Házassága I. Zogu albán királlyal szinte mesébe vagy Hollywoodba illő történetnek bizonyult.

„Jó reggelt, Európa. Utak és találkozások” – ha ma jelenne meg, ezzel a címmel könyv, rá se néznék. De így, hogy 1978-ban látott napvilágot (Gondolat kiadó) Sediánszki János rádiós újságíró útinaplójaként, s ráadásul 1 lejre kóstálták az antikvárium „elfekvő” részlegén, mohón hónom alá vettem.

(szeszélyes napló/15) „Kedves komámasszony! Nem tudom illő-e vagy sem kegyedhez levelet intéznem, de azt érzem, hogy a viszony, mely Sándort és engem egy idő óta oly szorosan kapcsolt, ily könnyen meg nem szakadhat, azért kérem türelmét e sorok átolvasására. Sándornak legutolsó levelére én rögtön válaszoltam s megírtam a válaszban, mit és mennyit tehetek jelenben kegyetekért.

Emlékszem arra a napra, amikor emberláb soha nem taposta fennsíkokon tévelyegve úgy éreztem, jó dolog meghalni az enyéim között, amikor egyszerre emberek nyomait fedeztem fel. Holott semmi sem különböztette meg az egyik tájat a másiktól, azokon az alig kivehető nyomokon kívül, amelyeket a szél már félig eltörölt a homokban. De mégis minden teljesen átváltozott.

(szeszélyes napló/13) „Ha valaha valamit megbántam ez életben, nem egyéb az, mint hogy a néplap szerkesztését ki engedtem csúszni kezeimből. Nem azért, mintha talán a kész haszon felé kacsintgatnék, és számolgatnám 3 + 3 = 6, sőt ellenkezőleg, ez anyagi állása a lapnak lever, lesújt, kétségbe ejt.

Arról szónokolsz, hogy kínozzák a gyermekeket, aztán egyszerre rajtakapsz, hogy ásítozom. De te sehová se vezettél el engem. Ilyeneket mondasz: “Egy hajótörés alkalmával tíz gyerek fulladt a tengerbe…” Csakhogy én nem értek az aritmetikához, és nem fogok kétszer annyi könnyet ejteni, ha kétszer annyi az áldozatok száma.

(szeszélyes napló/12) „Én mostanában semmit sem dolgoztam. Minek és kinek? Jókai nyakán te magad is elég koloncz vagy, nem hiszem, hogy nagyon óhajtsa az én fűzfa poemáimat. Hát avval a TOLDI-val mit csináljunk? Már gondoltam, hogy átadom nektek a lapba, hiszen négy számban kijöhetne. Nem szeretném, hogy kéziratul jusson a muszka örökkévalóság fénycsarnokába; olvasná el […]

Ismertem olyan embert, aki ugyan alávetette magát a sakkjáték szertartásrendjének, de titokban ásítozott, és valami olyan, oda sem figyelő elnézéssel válaszolgatott húzásaidra, mint a szívében elcsenevészedett ember, aki méltóztatik szórakoztatni a gyermekeket. – Nézd csak a hajóhadamat! – mondja neki a hétesztendős kapitány, aki egymás mellé rakott három kavicsot.

(szeszélyes napló/11) „Azért van ma június 27-ike, mert tennap 26-ika volt, követválasztás napja az egész Biharmegyében. Megbuktam szerencsésen, ha ugyan bukásnak nevezhetni, mikor az ember egyenes földön marad. Tudniillik van ebben a megyében egy állandó bizottmány. Ezt a vidékiek úgy hiják, bogy Váradvármegye. Elnöke természetesen a főispán. A főispán igen-igen szabadelvű ember s erélyes, oly […]

Ha a hónap végén megfizetem a béredet, hol látsz benne bármi szívet-lelket melengetőt? Tehát úgy véltem, nem sokra megyek vele, ha jóváteszek valami igazságtalanságot, felmagasztalok valami önfeláldozó cselekedetet, megbecsülésemet fejezem ki a lángész előtt. Mert ha ilyet látsz, akkor így szólsz: “Helyes.”

(szeszélyes napló/10) „Leveled végén e két betűt láttam: P. S. Azt gondolám Post-Scriptumot jelent az, fordítok, de csak paraszt papirt találtam. Máskor ha a P. S.-et kiteszed, írd is meg az utóírást. Mindezeknek utána áldjon meg az én istenem, stb. kívánja TUDOD MÁR KI.