Weimarban ugye, megtekinti a turista Goethe és Schiller kettős szobrát. Azt, amelyik a városi szinház előtt áll, pontosan úgy, ahogyan azt Boér tanárnőtől tanultuk. Utána, mert a turista is megéhezik, a sarki önkiszolgáló az irány. illetve Anyu bemegy vásárolni, Apu a fiúval előtte várakozik. És bámul.

Az opera, születése óta, többször is válságba került. Amit hivei nehezen vallanak be. Szerintük csak az operába járó közönség esett válságba, akit emiatt nem ártana időről időre megnevelni, hogy ne csak elfogadja, de rajongva értse is, hogy miért énekelnek órákon át javakorabeli férfiak és nők egy nyilt szinpadon, mindenféle maskarában, nem egyszer egymás szavába vágva, […]

Mindenki egy-egy létrafokon ücsörög. Talpunk alatt egy kopasz, szőke vagy éppen frissen nyírt fej, fölöttünk a szolgálatos főnök talpa. Aztán újabb létrafok és ismét talpak. Bámulunk lefele a ránk osztott hézagon. Én például óriásnak látom az alattam áthaladó elefántot, akár végig is simíthatnék a tomporán. De a fölöttem álló huszadik, harmincadik főnök talán csak egérnek […]

A hétköznapok pörgésének sztereotípiája van. Remeteként ismételed a túlélés mozzanatait: ébresztő csergőóráról, okos telefonról, önmagát beindító rádióból. Jön a zuhany, a reggeli és a várva-várt kávé. S máris sínen a hétköznap. Jöhet a pörgés! Irány a meló. Kocsi, busz, metró, gyaloglás. Zseb avagy megszokás függvénye. A melózda: a magány változata, íróasztalt, esztergapad, tervezőpanel.

(Fellinger Károlynak) Bocskor-mese Vándorolt, vándorolt a szegény ember, mígnem elvásott az egyik bocskora. De addigra már elérte a Föld végét. Mivel azonban a másik bocskora még ép volt, kitalálta magának a galaxist. A vekker Élt egyszer egy pici székely faluban egy igen agyafúrt legényke. Egyik éjjel azt álmodta, hogy világgá ment. Addig-addig vándorolt, míg elért […]

Szokványosan öltözött, ötvenes úr a szokványos őszi parkban. A járókelők mégis megmosolyogják a mögötte pórázon guruló akvárium miatt. Olyan az, mint egy átlátszó cipős doboz, melyben az aprócska bohóchal ide-oda furikázik. Látszólag élvezi a sétát, bár csak az elhaladók hol alacsony, hol magasabb cipősarkait, no meg a mellette rohanó aszfaltot láthatja. (Ha látja…) Egyébként sokkal […]

Szememmel követem a könnyű, kékfehér bárányfelhőt, tűnik gyermekkorom sok-sok felhője után… Tétován állok, kezemben a súlyos, táltos, parazsat evő vas vasalóval, – biztosan több százévesnél – már régen nem kapott enni. – Milyen erősek voltak a hajdani asszonyok, a patak kristálytiszta hideg vízében öblített, naptüzén száradt ruhát megvasalták ilyen nehéz vasalóval, az fogyasztotta nagy nyugalommal […]

A minap azt álmodtam, hogy pompás hattyúszárnyam nőtt, s ha már ilyen ajándék szottyant az ölembe(pontosabban a hátamra), azonnal ki is próbáltam. Lassan emelkedtem a fák koronája fölé, aztán elhagytam a templomtornyot s hamarosan ott kalimpáltam a város fölött. Egy darabig komótosan lavíroztam a fecskék és galambrajok között,aztán megpihentem egy hósipka-szerű felhőn. Az ámde eleredt […]

Halvány érzés,gondolat,emlék,egy jelenség,dolog…bármi,amit megnevezni próbálok.Ez az én anyagom. Egy szobrász felhasználva anyagát,valamennyire időtállót alkot.Az én anyagom szüntelen változik,eltünik és a hiánya óriásira nő,ami súlyos,mint egy bronzszobor, de ami megfoghatatlan,mert valójában nincs sehol.

Komája a romok közül kilógó kezeket látott. Volt, akinek a fél karja kilátszott. Egyikük fehér zsebkendőt lengetett. „Micsoda lelki erő!” kiáltott fel a koma. Szkeptikus periódusában Vadmalac így reagált: „Ennek több helye van a romok között. Ki tudta húzni a zsebéből a zsebkendőt.”

A szabályzat szerint 25 év alattiak nem vásárolhatnak erős alkoholt Svédországban. Állok a sorban az italboltban az Odengatanon, a munkahelyemhez közel. Előttem fiatal nő, vékony, nem tudni pontosan, betöltötte vagy sem. Az elárusító kéri a személyijét, az bemutatja, „betöltötte”, minden oké.

Hogy Svédország más „kontinens”, mint az, amelyikről érkeztem, első nap kiderült. Az étterem fényes volt és tiszta, már az elámított. És ingyen adták az ételt nekünk, menekülteknek, még „bon”-unk sem volt, „jegyünk”, „kartellánk”, minek nevezzem.

Lasse azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült szakítani a kábítószerrel. Ám mert a drog a szervezetét kikezdte, betegnyugdíjba helyezték. S mivel ideje temérdek, és kíváncsiságát a szer nem kezdte ki, olvas. A közkönyvtárból kölcsönöz könyveket, főként a vallásról meg a természetfölötti erőkről szóló szakirodalmat. Nemrég Teréz anyáról szóló könyvet vitt el…

Erdélyi színésznő meséli, hogy évekkel ezelőtt hirtelen – a színpadon – elment a hangja. Hogy mitől, nem csak ő maga nem tudta, hanem kerek egy évig az orvosok is csak hümmögtek. Nehéz periódus volt. Egyik este már nem bírta, s eldöntötte, hogy a vonat elé veti magát. S úgy, ahogy volt, pizsamásan, papucsban nekiszaladt a […]

Család Karcsú, ma­gas, szőke. Meg­for­dul: te­kin­te­te szo­morú, üres. Nyúlánk fiú mel­let­te, szemében ha­sonló űr tátong. Háttal áll­nak a férfi­nek, az is hátat fordít ne­kik, a távol­ba te­kint, fátyo­los szemén vidámságálca. A hátuk három pon­ton érint­ke­zik. Te­he­tet­lenség, sors, kény­szer. Nincs itt szívme­leg össze­tar­tozás. Moz­dul a férfi válla. A fiú erre meggörnyed, orra bu­kik. Az anya utánanyúl. […]

Aforizmák *  Nem próféta az, aki vizet nem prédikál és bort nem iszik. * A szamárfülnek két határozott előnye van. Az egyik az, hogy nem lehet belőle kocsonyát főzni s így nem rontja el az emberek gyomrát; a másik az, hogy bele lehet görbíteni a legokosabb könyvbe is. * A katekizmus jóra való restsége mellett […]

Tizenhét Ahogy a sóhaj, sóhajom elhagyja a szám, az enyém, megcsillan bennem a remény, ami így materializálódik: „ha lefordítom – kifordítom”. Hogyan is magyarázzam: a stockholmi metróban ugyan én jól érzem magam, de mégis idegen vagyok, legalább is a nyelvet illetően. Például, ha ők, a bennszülöttek kritikus helyzetben azt mondják, hogy „sutton”, akkor az nem […]

Kivántak Vadmalacnak boldog születésnapot. Hogy születésnap, azt értette, de hogy miféle a „boldog”? Ezen kissé eltöprengett. „Tö-töt-tö”, fújta ki két kicserepesedett ajka között, hátha az segit. Majd megpróbálta befelé szivni ugyanazt. Mikor nem ment, bokán rúgta, csak úgy, barátságosan a komáját. Csülkön, de humánusan gondolta: „Te tudod, mi a boldogság?”

Munkahelyi számomon hív valaki: anyja meghalt, ő maga nem beszéli a nyelvet, de fájna eldobni a magyar könyveket, átvesszük-e azokat? Elvben igen, de… magyarázom neki a feltételeket. Régi megsárgult könyveket nem akarnak kölcsönözni, általában szétmennek az első kinyitáskor, mindegy, megegyezünk valamiben.

Komája javaslata volt, hogy tartsanak házi olimpiát, de Vadmalac is belement, vannak populista megnyilvánulásai. Felgyűrték hát az ingük ujját, és megmértél a bicepszüket, melyiké vastagabb. Nyugalmi állapotban meg kimerevitve. A sikeren felbuzdulva, komája ajánlotta, hogy fussanak le a Tóig és vissza. Kismalac majd sipol a rajtnál, valamint zászlót lenget érkezésnél. No de ez már nem […]

Nem szokásom gyakran beszélni álmaimról, pedig bátran írhatnék (írhattam volna) álmoskönyvet is, hogy kapkodják és olvassák a népek, mert azt hiszik, hogy a más álmaiból tanulhatnak valamit, pedig dehogy! Mindenki csak a saját álmaiból tanulhat – ha egy kicsit odafigyel. De azért a legutóbbi furcsa álmomat csak elmesélem, ha másért nem, hogy el ne szálljon […]

Versszeretők tudják, hogyan verselt Radnóti az egyik párizsi utcasarokról: „A Boulevard St. Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.” Kíváncsi lennék arra, hányan emlékeznek száz év múlva, hogy Gergely azt írta: az Odengatan Stockholmban is lejt, sőt, nagyon lejt, más szóval „félelmetesen” ereszkedik.

Nem volt szabad ennem, és ami a fő, koffeint magamhoz vennem (kávé, tea, Coca-Cola, hasonlók). Na most, én kávéfüggő vagyok, nehezen győztem meg magam, hogy betartsam, de hősiesen elálltam a kávéivástól. Gondoltam, a háborúban sem lesz. És nem fájdult meg a fejem. Mit jelent ez? Hogy jöhet a háború? Forrás: Lenolaj.hu

Ezernyi gonddal megrakott táskám nyomja, húzza a vállamat. Sietek. Ott, ahol a feltöredezett út fájdalmas kanyarba görbül, Ő vár engem. Mindig ugyanabban az órában érkezem, esti szürkületben, a fáradtság mélységében elmerülve, s már nem is tudom felmérni, van-e értelme felfigyelni a jelzéseire… Nem veszem észre? Akkor utánam küldi a szót, s én szófogadó gyerek módjára […]

Fáradt csontok Gedeon azt mondta a feleségének: – Immár ismét az orvosnál kötök ki. Fáj a derekam. Az orvos alaposan megvizsgálta, megtapogatta a fájós részeket. – Igen – mondta –, érzékennyé váltak az izmok, fáradtak a csontok. Milyenkor fáj a leginkább? – Doktor úr, ha lehajolok, a derekam nyikorog. Mikor állok fel, akkor recseg. Ha […]