Míg a csodára vár, eltöpreng azon, apósa a sírból hogyan mászik ki. Stricije főállásban rendőr. Úgy érti: feltámadáskor.

Moszkvába utazik, tapasztalja meg a kiürült polcokat. Méghozzá kiengedi a vérrel színezett kádvizet, beköti a sebet, s hogy feledje bánatát, pipacsmezőkre gondol. A Loire völgye egyetlen vörös folt.

A falu a völgyben – a tatárok nem találnak rájuk. Öt évig marijuanát szív.

Fél agya kiszikkad. A szabad világban él, ennek ellenére ”feles”. Felező tizenkettes más szóval.

Nyúlós eső önundora folydogál a köldöknéző lankadt időbe. Teáscsupornyi remény melenget, de már mindenért kifizetted a vágyadót vágyad vágyazatlan, várad váratlan mélyedéseibe esve. Lelked feneke meztelen.

Tizenvalahány évvel ezelőtt a katonaságtól rövid szabdságot kaptam, és úgy örvendtem, mint a pékkutya a zsemlének. Segesváron a Székelygőzösre várva összebarátkoztam egy hátszegi román fiúval. Zimbrunak hívták (Bölény). Ez a parasztkatona, ahogy megtudta, hogy éhes vagyok, nem sokat teketóriázott, kibontotta a hátizsákját, és pazar lakomát rögtönzött egy padra terített újságpapírra. Épp otthonról jött, és jól […]

A srapnel tőlünk nem messze csapódott be. Felkavarta a port és a kedélyeket. Az őrállásból majdnem egykedvűen néztük az eredményt. A következő lövésből szinte faszoltunk mi is. – Csak tudnám, honnan van annyi lőszerük?! – kezdtem átkozódni, de nem tudtam befejezni, mert megtelt a szájam. Hogy mivel, nem lényeges. De mégis, mert ki tudtam szedni […]

Mint rozsdás acélkés vágódik a csontba a másnap felismerése. Mindenki nem lehet, sőt az egyetlen sem mindig.

Ilyen lehet a jövő lakása, ilyen lehet a jövő számítógépe. A nagyszoba közepén egy tűzhelynyi oszlop(,) négy irányban négy képernyős-billentyűzetes, boltívbe vájt szentéllyel. Az egyik árnyas számítógép oltalmában fekszem a szürke klaviatúrán: billentyűzök magam alatt.

Mitica, az egyik dunai hajóskapitány mesélte, hogy egyszer két román kiment Spanyolországba dolgozni. Kaptak is munkát az egyik újgazdagnál, aki megfogadta őket kerítést festeni. Adott nekik négy doboz festéket, hogy azzal intézzék el a kerítést. Egy óra múlva azt mondja az egyik: – Te komám! Gyere, adjunk el egy doboz festéket!

Azt mondják, a mostanság dühöngő gazdasági válság a forgalmi szabályok be nem tartásának köszönhető. Mert itt van pl. a körforgalom. Eddig a pék a hentestől vásárolt, a papírkereskedő a péktől, a fényképész a papírkereskedőtől, s így tovább körbe-körbe. A pénz pedig forgott és dolgozott. Aztán bejöttek a multik, a szuper- és hipermarketek, a nép persze […]

A vendéglátóiparban megszokott a pincér-szakács ellentét, de még a szakács-szakács háború is. Az egyik váltás rendszerint nem állhatja a másikat, és kétnaponként megpróbálnak keresztbe tenni egymásnak, ellehetetlenítve így az étterem működését. Nem az étterem vagy a vendégek érdekeit nézik, inkább a saját földhözragadt kis egyéniségükkel vannak elfoglalva, s akkora az egójuk, hogy egy szaros kankóval […]

Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb te hallgass meg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.

Keresem a sorozat bevezető részét, s hát a ”Gergely” meg a “vaddisznó” szavakra a Google kidob egy másik szöveget is. Persze, hiszen közölte Géza (Szabó Géza) az Erdélyi Teraszban a balatoni vaddisznó történetét. (Ó, a Balaton, nyári napokon, dúdolom, s hirtelen eszembe jut, hogy nemsokára töltöm a hatvanat, de a Balatont még csak a tévéből […]

Tegyük fel, hogy az ön felesége egy nagy kurva. Így kezdte mondanivalóját Lukács Ede, a híres utazó, amikor beléptünk Tudor Vornicu főszerkesztő irodájába, mely ott volt a Román Televízió épületének valamelyik felső emeletén. A hetvenes években. Vornicu azt mondta Lukács Edének, jaj, ne, ne ezt tegyük fel, hanem inkább azt, hogy az ön felesége az, […]

És az csak egy, hogy a vaddisznóval, a húsuk árával miskuráltak, hanem megígértek egy éjszakai szafarit, és nem tartották be a szavukat! Az úgy volt, hogy megérkezésünk napján óriási vihar kerekedett, zuhogott az eső és megzendült az ég. Meg is világosodott, azt hittem a házunkba (házukba, ők) csapott be a villám, a kunyhóba, a nyaralóba, […]

Hasonlóképpen  a gótikus templomok istenközelségének a vágyához, lásd a vadmallac-sorozat korábbi írásait, azt sem hiszem, amit Engels az őskommunizmusról mondott. Mármint hogy a tőkés kizsákmányolás előtt létezett egy primitív kommunizmus, egy úgynevezett őskommunizmus.

Besütött a nap. Át a sötétítőn, apró tűkkel szurkálta szemhéját, kirángatva az álom kellemes, bódító öntudatlanságából. Vasárnap. A legutálatosabb nap. A semmittevés reményével kecsegtet, ugyanakkor magában hordja a kezdődő hét monotóniáját. Percről percre változva taszít a változatlanba.

Először talán a Szabad Európa Rádióból hallottam az Európai Unióról. Úgy rémlik, ’72 lehetett; minden esetre a legelső Európa-zászlót a ’72-es naplóban találtam, különálló lapon, vastag hegyű, olasz Carioca filctollal megszerkesztve. Alapját még svédkékre, ENSZ-kékre, égszínkékre vettem, az óraszámok gyanánt ragyogó csillagokat meg citromsárgára. Később, talán 1973-ban, a fekete-tengeri Jupiter üdülőhelyen, egy parkoló autó hátulján […]

Rövid történet, Szent Mihály éjjelén. Akiről beszélünk, huszonkilenc éves nő. Murira meghívják, éjjel a házigazda bejelenti, hogy kezdődik a gruppenszex. Alanyunk megijed, autóba veti magát, úgy menekül. A sötétben elüt egy borzot, majd nekihajt egy fának, gépkocsija onnan nem moccan.

2010. augusztus 28-án , szombaton, közép-európai nyári időszámítás szerinti 14:56’-kor 1.340,- Ft-ot fizettem az Izabella utca 68/A. szám alatt, az Aradi utcai kereszteződésnél: 1 nÿlonzacskó (5,-); 50 ml/45 g℮ [’beıkən] ízű Chio Chips (240,-) / 5_997312_790109; 2 × Lava Max jégkrém(H) / 8_718114_731872; 2 × 240 ml tiramisu ízű, jeges kolumbiai kávé elmés kis alumíniumhordóban […]

Ha jól meggondoljuk, egy falugyűlés jelentős esemény, meg kell nézni, mi a súlya. A mai viszonyok közepette: egy falugyűlés a hiányok felmérése, (v)álságos állapotok kollektív vizsgálata. Maradjunk ennyiben.

Jövök vissza a Pressbyrånból. Az újságárustól ma itt, az Odenplanon. A metrómegállóban. Az új irodalmi lapot akartam megvásárolni, de nem találtam, Arte2. Feljutok, előttem egy tizenéves lány, szakadt rajta a fekete harisnya. Régen azt mondtuk, felfutott a szem a harisnyán.

Hogy Ceauşescuval nincs minden rendben, látta mindenki. Egyes francia orvosok még a betegség nevét is megmondták, magam hallottam az egykori Szabad-Európa Rádió román adásában. Szóval beteg volt és a betegségének létezett neve. Ceauşescunak. A román diktátornak. Diagnosztizálták a betegségét. Valami latin név, ám név nélkül is mindannyian tudtuk, hogy beteg.

Legénykorában úgy nézett ki, mint egy huszár, érett férfi korára úgy tudott hallgatni, mint egy karthauzi szerzetes, szeretni pedig majdnem úgy, mint Jézus. Ez volt a Néma, legalábbis ilyennek látták a környezetében. Vagyis hát környezete nem is volt neki, mert az elvadult gyümölcsös, aztán a hegyre kacagó Rókadomb és az erdők sűrűje nemigen beszélget sem […]