Kicsi a nagyban Nézem a feszülő vashidat a folyó fölött, nézem a hatalmas acélívet, a nehéz és hűvös oszlopokat, az erőt csodálom az egész építményben, a tartást, a kitartást, a vas hatalmát, pontosan kiszámított eltűrését a súlynak, tehernek, csodálom hát a nagyságot a hídban – s míg csodálom, azt is észreveszem: kicsi szegek tartják az […]

Röstellem Vannak pillanataim, amikor oly szemérmes vagyok (mint most is), hogy valósággal röstellem kimondani vagy leírni azt az ártatlan kis szót is, hogy… Na, ugye… Helyette inkább finom vagyok, és így mondom: alsónadrág. Nos, hogy miért kell ezt a szót egyáltalán emlegetni? Egyszerűen azért, mert a minap valami különös szerencse folytán sikerült az egyik marosvásárhelyi […]

Hazafelé Szekér halad az úton a szürke őszi délután hűvös hangulatában, szekér halad zizegő, száraz kukoricakóróval megrakottan, halad a szekér, megy hazafelé az öregember is, ott kuporog a rakomány végén, a kiálló deszkán, döcög a szekér, fölötte zizzen a kóró, a sok száraz levél a szélben, úgy utazik hazafelé az öregember, sapkáját fejébe húzza, s […]

Csak mondom Végül is nem olyan nagy dolog, ha egy élelmiszerüzlet fölött nincs semmi felírás, csak mondom, hogy nem ártana, ha lenne valami felírás, a fontos az, hogy be lehet menni az ajtón és lehet vásárolni odabent ezt-azt, de a sepsiszentgyörgyi Csíki utcában, a harmincegyes szám alatt, amint ez a kép is mutatja, maholnap be […]

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is.

Ágota annyit könyörgött, amíg vettünk neki egy kiskutyát. Meglepetten jöttem rá, hogy olyan szavakat tud, melyekről nem is sejtettem, hogy tudja őket. Ma is emlékszem, hogyan hajtotta le a fejét, milyen zárttá lett rögtön az arca, ha egy ismeretlen „nénivel” vagy „bácsival” kellett szóba állnia. Ám ahogy az azóta sajnos az örök futópályákra távozó Alma […]

Írja az újság… Hangok ömlenek a zongorából, valahogy így mondta a költő, ma talán másképp mondaná, talán így: hírek ömlenek a rádióból… Igen, körülvesznek a hírek, akár a levegő, csupán egy gombnyomás, és tudjuk, valahol mit hagytak jóvá, mi ellen tiltakoztak, miért szálltak síkra, szóval hogy miképpen áll a világ, merre alakul…

Leány az úton Aki Sepsiszentgyörgy és Tusnád között utazik gépkocsival, ezekben a napokban minden bizonnyal találkozik egy lánnyal, akit Császár Erzsébetnek hívnak. Ő ugyanis ott áll minden nap az úton, és integet az autósoknak.

Zsíros kenyér Nem tudom, van-e a világon egyszerűbb s egyben nagyszerűbb ennivaló, mint egy jókora zsíros kenyér… Könnyen meglehet, hogy nincs. . Egyszerűbb azét nincs, mert csak le kell vágni egy szelet kenyeret, bekenni zsírral, megsózni, mondjuk megpaprikázni, s már kész is. Nem kell hozzá semmi szakértelem, csak kenyér, zsír és jó étvágy.

Vannak jelentős írók, akik elhúzódva, szinte titokban írják műveiket, mert rájöttek arra, hogy ha előre kifecsegik a cselekményt, az egészből nem lesz semmi. Ezért inkább nem fecsegik ki. Amikor kész az írás, kiveszik a fiókból és azt mondják, na, ez is megvan, jöhet a következő.

A kicsi patak Kevés az olyan falu széles e világban, ahol ne lenne egy kicsi patak. Egy kicsi patak – fűzfákkal, kerek és lapos kövekkel, fürdőző ludakkal, récékkel, apró gyermekekkel, parti csutakokkal, télen havakkal, nyáron habokkal, ősszel falevéllel, nyáron sarjadó füvekkel.

Játszóterek E sorokat most tekintsék fölhívásnak vagy meghívónak. Elfogadása nem jár semmiféle különös fáradozással, sem ceremóniával. Annyi az egész, hogy ezennel meghívom önöket a játszóterekre. Arra a játszótérre, amely önökhöz a legközelebb van. Mindegy, hogy mely városban vagy faluban, csak játszótér legyen. Csak gyermekek legyenek rajta.

Az én emberem — Ha ketten vagyunk — mint most is —, az én emberem jó nagyokat hallgat. Mit is mondhatna nekem az én emberem, hogy valami új legyen benne annyi sok esztendő után? Az első világháborút jó aprólékosan elmondta még a két világháború közötti években, amikor fiatalok voltunk, s valósággal lestük egymás szavait és […]

Szánút Lehet, orosz könyvekből maradt rám a szép szánutak iránti nosztalgia. Lehet, mondom, mert Tolsztoj és Jeszenyin olvasása közben láttam meg leginkább, mi a szép a téli világban. Pedig magam is jártam erdőlni apámmal gyönyörű szánutakon: jól ismerem a porka havak, a nagy havak, az olvadó havak tulajdonságát. Még mesélni is tudnék talán – hosszadalmasan […]

Harmincegyedik évfolyamába lépett Erdély egyik igen markáns vidéki művelődési folyóirata, a korondi Hazanéző, amelyet a székelyföldi nagyközségből elszármazott, illetve az ottani társadalomépítésből részt kérő alkotók, kiemelkedő szellemi teljesítményű értelmiségiek álmodtak meg s hoztak létre a szülőföldhöz való ragaszkodó hűség jegyében.

Útszéli történet Állok a hideg téli éjszakában, állok az útszélen könyökig olajosan, állok a bedöglött autó mellett, és, integetek a felém közeledőknek, hátha megáll valaki, és elvisz haza, ne fagyjak meg egészen ebben a mostoha időben. Jönnek, mennek a fényes automobilok, a teherautók, rám világítanak, még lassítanak is, de meg nem állnak.

N-szer megismételt lázmérésre kényszerült az a biztonsági őr, aki ragaszkodott hozzá, hogy miután ellenőrizte, hogy a nagyáruház bejáratánál szabályszerűen viseljem a maszkot, megmérhesse a testhőmérsékletemet is. De valahányszor homlokomra irányította hajszárítóra emlékeztető elektronikus készülékét, mindegyre hibajelzést produkáltam nála.

Kihegyezett idő Otthoni öregek szavajárása volt a „kihegyezett sors”, a „kihegyezett élet”, „kihegyezett idő”. A képszerű gondolkodás gyönyörű példáit fedezhetjük föl e kifejezésekben… Énnekem különösen tetszik a „kihegyezett idő”: lovas hírnökök, gyorsfutárok érzékelhették igazán a fogyó idő jelentőségét.

Ismételten beigazolódott a mondás, miszerint ami késik, az nem múlik. Hosszú ideig azzal vitte a prímet Hargita megye az országos híradásokban, hogy kisebb a fertőzöttek száma és a lakosság számához viszonyított aránya, mint az ország több más régiójában. Találgatták, találgattuk is, hogy vajon mi lehet az oka? Talán szebbek vagyunk és okosabbak, mint a szomszédos […]

Ha minden kötél szakad… Itt vannak ezek a tépett, félig szaggatott drótkötelek — nevezhetném őket a nehézipar idegszálainak is —; itt vannak körülöttünk, mindenfelé, ahol valamit építenek, vagy földet visznek, hoznak, hegyet mozdítanak, folyókat térítenek más irányba, ahol valamit föl kell emelni, tovább kell tenni, valami nehezet mindig, sohasem könnyűt — azért drótkötelek és nem […]

Az udvar gerendái Amikor elrepül az utolsó szőlőlével, a lugasokból megszökik az árnyék. A huzatos, hűvös udvarok fölött ilyenkor láthatók legjobban az udvar gerendái. Piciny túlzással azt is mondhatnám e gerendákról, hogy ők a nagy nyárelőadás kulisszái.

Vámszer Géza (1896–1976), miután rajztanári oklevelet szerzett Budapesten, hazatért szülővárosába, Nagyszebenbe, majd 1926-tól Székelyudvarhelyen tanított. A Székelyföld településeit bejárva rajzokkal és fényképekkel pontosan dokumentálta az ott élők életmódját, népi kultúráját, művelődés- és művészettörténeti értékeit.

Kötelező szabály lett e vírusos időkben, hogy zárt helyiségbe lépve az emberek védőmaszkot viseljenek.Székely kisváros egyik nagyáruházában a magyart hozzávetőlegesen beszélő román asszony látja el a biztonsági őr feladatkörét: összehúzott szemmel végignéz az üzletbe lépőkön. Éppen egy fekete kendős, riadt székely asszonyra förmed:– Maszka hol van?

Nagyszerű hétköznap Amikor rendben van minden – vége az őszi nagytakarításnak, kádban a szőlő, homokban a murok, fedél alatt a széna –, ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra. Megállni, csípőre tett kézzel, kapunak, kerítésnek támaszkodva, s végignézni az udvaron, a kerten; úgy nézni végig, hogy dolgot keres az ember, elintézni valót – ez nagyszerű hétköznap.

A harmaton Annyi szép szavunk van arra, hogy kifejezzük a hajnali elindulást! Mehetünk például pirkadatkor, hajnalhasadáskor, kora reggel, vagy virradatkor is. Az én falumban így mondják: megyünk a harmaton.