Ez az írás eddig sehol nem jelent meg. Évekkel ezelőtt elküldtem ugyan egy „folyóirat” szerkesztőségének, de válaszra sem méltattak. Hiába, a kisváros, az kisváros! A hosszú szöveget tördeltem, s némileg – no, nem az elutasítás miatt! – átdolgoztam.

”Mi atyánk, ki hiányzol a mennyekből – kezdődik Bárányi László Ildikó Molijának imádsága, s így folytatódik:  – átkozott legyen a te neved, ha ilyen a te országod és ez a te akaratod, miképpen a világegyetemben, azonképpen itt a földön is.

A sajátos történelmi feltételek, a kulturális sokszínűség, a hagyományok eredményezik a közép-európai filmművészet egyediségét, változatosságát, eredetiségét. Az olyan alkotók, mint Milos Forman, Jiri Menzel, Jaromil Jires, Andrzej Wajda, Andrzej Munk, Szabó István beírták nevüket az európai és az egyetemes filmművészet történetébe.

A fordítás érdekes dolog. Azok közé a feladatok közé tartozik, ahol sosem lehetsz elég biztos magadban. Én román szakot végeztem, kismillió művet fordítottam magyarra, verseket, esszéket, prózát, cikkeket és darabokat, és mégis. Illetve mégsem.

8 / MUSZLIN Ninivére is emlékeztet Számtalan termék nyerte nevét arról a városról, vidékről, országról, amelyben gyártják, termesztik – hogy csak néhányat említsek: a kordován (bőr), a toledói (acélpenge), a portói (bor), a konyak, vagy akár a tokaji.

Az élet nem hagy unatkozni: akkor csalódhatsz, amikor nem is számítasz rá. Alig írtam le, hogy Hobónak és Pressernek köszönhetően hiszek el bármit, elhiszek bármit, és máris megcáfolt, mármint az élet. Vagy inkább figyelmeztetett: ne tegyél olyan határozott kijelentéseket! Óvatosan remélj!

7 / KUKAC (@) Lehet „csiga” vagy „bejgli” is Az @ jel (kiolvasva: kukac, kukac jel, néha „csiga” vagy „bejgli”, nagyon ritkán: „at-jel”) az angol at szócskát formázó írásjel. Magyar nyelvterületen általában csak az e-mail címekben fordul elő; e használata miatt az internet egyik jelképévé vált.

A 66. miniatűrben (Andi Hall) említett „három deci fehérboros” Zsolti édesapja meghalt. Ez tragédia azok számára, akiket ő szeretett, s akik őt szerették. A hírt én is tragédiáként éltem meg, pedig sohasem találkoztam vele, de barátom olyan erővel jellemezte többször is szívósságát, akaraterejét, meg nem alkuvását, szóval erényeit, hogy közvetve nekem is pótolhatatlan a hiánya.

„Ki tekint csuklyás szemembe? Ki tapad zúzós ölemre?” Ez volt az első szám, azt hiszem. Véletlenül keveredtünk oda, de ahogy telik az idő, az ember már nemcsak szajkózza, meg is tapasztalja: nincsenek véletlenek.

KALAPÁCCSAL? a Fóris-ügy Milyen érdekes: ahogy a Fóris István-szócikkelyt nézem a Wikipédiában, felfedezem, hogy nem Fórist ölték meg kötéllel a nyakán, hanem az anyját, aki kényelmetlenné vált, mert meg akarta tudni fia halálának körülményeit. Idézem:

REFORMOK? 2012-08-10 A svéd rádió hírei között szerepelt a tegnap délután, s ma megtalálom a témáról a cikket a honoldalukon (sr.se>P1), miszerint gazdasági reformokat vezet be Észak-Korea. Ezeknek már nevük is van: Június28-i reformok, és állítólag helyenként már be is vezették őket. A lényegük, hogy a kollektív gazdaságokat feldarabolják, és érdekeltté teszik őket a termelésben: […]

Ritkán, de megtörténik, hogy ketten visszük le Almát. Ilyenkor olyanok vagyunk, akár a tisztességben és szeretetben megőszült házasok, kik kézenfogva andalognak vadászkutyájuk farokcsóváló társaságában.

Egy barát meghalt. Egy barát, aki fontosabb számomra, hogysem berakjam az Akik már túl vannak a dolgon című sorozatba, aki „már-már barát cimborámból” nemesedett baráttá, és – emberi sors – emlékké. Az abszolút szabadság állapotába, a halálba merevedett.

Tegnap este cserreg, csirreg, csürrög valami az Ágota szobájában. Ágota nem lehet, ő édesapámnál van. Az oroszlán nem így csinál, a krokodilus sem, hát beóvatoskodom, keresem a váratlan és hívatlan vendéget. Ahogy az ágyat kopogtatom, elhallgat. Egy madár verdesne, egy állat kaparna, ez meg csak csörömpöl itt.

Tegnap taxiba ültem — a zivatar miatt megbotlottak a buszok, nekem meg kiállításmegnyitóra kellett elérnem. „La Muzeul de Artã”, mondom a sofőrnek, ő meg zavartan bevallja, fogalma sincs, merre kell azt keresni. A Szentegyház utca, próbálok segíteni, egy támpontot adni, persze nem így: Iuliu Maniu, mondom előzékenyen. Azt sem tudja.

Hajbakaptak Caravaggio miatt, olvasom a sajtóban; valami rajzok eredetiségén vitatkoznak. Nem tudom somolygás nélkül elolvasni ezt a hírt, hiszen olyan művészről van szó, aki életében is nagy krakéler és lehetetlen alak volt; úgy látszik, halálában sem hagyja békén a világot.

Réges-régen, amikor a Visszaforgatáson dolgoztam, abban a boldog hitben éltem, hogy a világ nyugodtan két részre osztható fel: azokra, akik rossz, meg azokra, akik jó családban élnek. A „boldog-boldogtalan” párost túlságosan szelídnek éreztem mindahhoz képest, amin átmentem, s ezzel párhuzamosan persze ahhoz képest is, amit a jó családokról képzeltem. A mennyország is kevés volt nekem.

…Száz esztendős a nagymamám. 1998-ban halt meg, de amíg én élek, addig ő is él valamiképpen. Kegyetlen, jó humorú, erős asszony volt, s engem is erre nevelt, vagy inkább belém is belémsugározta mindezt. Nem biztos, hogy kegyetlen vagyok, mint ahogy ő is csak szeretett volna annak látszani; nem biztos, hogy erős vagyok, de igyekszem megtenni, […]

A magyarságnak otthon kellene maradnia az államfő felfüggesztéséről szóló népszavazáson, mert ehhez a politikai harchoz nekik nincs közük – mondja Borboly Csaba, én azonban nem értek egyet, sőt, nem is értem, amit mond. Az RMDSZ egyik (ha nem a) legnagyobb hibája és legtörténelmibb felelőssége éppen ez a „mi vs ők”, a „nekünk vs nekik”

Tegyük fel – pusztán játékból, munkahipotézisként – hogy egy szép, verőfényes nyári hajnalon, midőn épp átvonul a Vénusz a Nap előtt, én megbolondulok. Porba omlik a csodás elme, roncsai között a kósza szél fütyül. Ez eddig maximálisan az én legszemélyesebb magánügyem, senkinek semmi köze hozzá. De mi van, ha rögeszmém támad? Éspedig az, hogy én […]

Ezek az olaszok mégiscsak megleptek engem, s mire való a foci, ha nem erre? Mert nemcsak catenaccio volt itt, hanem fantázia is – Balotelli egy olyan gólt lőtt, amilyent Cristiano Ronaldo tegnapelőtt kihagyott.

Áthidalhatatlan gazdasági nehézségek és kellő politikai támogatás hiányában július 1-jétől nem jelenik meg papíron a bukaresti Új Magyar Szó, a 2005 nyarán megszűnt RMSZ jogutódja. Szerepét egyelőre internetes szerkesztésű változata tölti be. A sajnálatos laphalállal kapcsolatos gondolatok olvashatók Cseke Gábor jegyzetében.

„A maga Pavljucsenkója meg kiesett. Hát?!” – kérdezi tőlem egy kedves szemrehányó, s valóban, amilyen nagyon rajongtam az orosz csatárért, olyan gyalázatosan kiestek az oroszok a minap.

Ma egy olyan emberről szeretnék írni, akinek humora van. Ez nem olyan egyszerű probléma azok között sem, akik az EB meccseit közvetítik. Nem akarok sótlan poénokat idézni, mert abban semmi élvezetemet nem lelem, az azonban kétségtelen, hogy egyik barátom jól fogalmazott: szellemességi kísérlet nincs, csak gyilkossági.

Magyarország és Románia kormányai egymásra találtak. Veszélyes és vidékies játékot űzve, mindketten a nacionalista kártyára tettek  s tesznek továbbra is. Nyirő József újratemetése révén (aki, csak úgy mellesleg, sosem volt költő, bár a román sajtó nagy része annak nevezi) most úgy tűnik, hogy az Orbán kormány „kezdte”, de vajon miért buzgólkodott annyira a Ponta kormány […]