”SZENT HÁBORÚ” Két egymásnak teljesen ellentétes szöveg Észak-Koreából. Miklós küldött egy újságcikket, melyet az Amerikai Népszava Online-oldalon talált, s amelyikben Phenjan ”szent háború”-val fenyegeti Dél-Koreát és az Egyesült Államot, amiért azok közös hadgyakorlaton vesznek részt. A szokásos évi hadgyakorlatukat, amiről Északot idõben figyelmeztették.

KIM Beszívja az arcát, amitől pofacsontjai kidomborodnak. Halántékánál a bőrt erősen hátrahúzza. ”Ilyen nagy és kimeredt szemük volt a gyerekeknek”, mondja. Az éhező gyerekeknek ’95-ben Észak-Koreában. Mielőtt meghaltak. Gergely Tamás 2012. február 29

Olvasom a Népszava onlájn kiadásában: ” Tőkés beszéde – első küldöttgyűlését tartotta a hétvégén az Erdélyi Magyar Néppárt – egy Fidesz kongresszuson is elhangozhatott volna – írta a kolozsvári Transindex, hisz hosszú perceken át egyébről sem szólt,

Azt olvasom – libertatea.ro – hogy a bukaresti monstrum-palotába (Casa Poporului), mely állítólag a világ második épülete, ha nagyságát vesszük: nyolcvanhat méter a magassága a föld felszínétől felfele, kilencven lefele(!!!), szóval hogy alatta húsz méter katakomba létezik, autóval lehetett volna ott furikáznia Ceausescunak.

NYAKKENDÕ Tragikomikum Pjonjangban Mikor Kim Ir Szen visszatért kelet-európai útjáról, elrendelte, hogy a férfiak hordjanak nyakkendőt. Másnap minden férfi nyakkendőt viselt.

Nem is én veszem észre, hanem munkatársam, Mona, hogy egy nyúl a domboldalon. Gondolom, nem figyeltem eléggé arra, amit körülöttem beszélnek, s csak azt mondta, hogy ”itt szokott tanyázni egy nyúl a domboldalon”.

„Astăzi nu mai e de ajuns să moară capra vecinului – trebuie să moară şi vecinul.” Ezt a szomorú mondatot Constantin Codrescu, egy román színész mondta a 80. születésnapja tiszteletére készült tévéműsorban, s mi tagadás, minden iróniám ellenére sem tudnék vele érdemben vitatkozni. Annál is kevésbé, mert annyira frappáns, hogy sajnálnám szétérvelni.

Munkahelyi gyűlésen vagyok, de nem a könyvtárban, hanem bérelt teremben a Középkor Múzeumában Stockholmban, s az alkalmat arra használom, hogy szétnézzek a standjukon. Különböző szárított fűszerek hívják fel magukra a figyelmet, olyanok, amiket már középkorban ismertek itt, Északon.

Egyszercsak valaki szortyogni kezd. Most ült fel? Nem látom, mert velem egymagasságban. És elég hangosan, s nemcsak én figyelek fel rá, hanem velem szemben a fiatal nő, oda is néz, az már a rosszallás kifejezése Stockholmban, s mellettem a nő barátja. Megnézi az is.

Cudar szél fújt, s ő a tar mező közepén állt a két kicsivel. Az országút mellett, ám távol lakott településtől. Macska két egyhetes gibernyákkal. Mint akiket elszállítottak otthonról – meghalni.

Míg ezeket írom, egy Daniil Charms-szöveget hallgatok a svéd 1-esben (főzök közben). Hetven éve halt meg a… nem is tudom, minek nevezzem, szovjet(?) író. Kurta szövegrészeket szakított ki meg állított össze valaki belőlük egy abszurd darabba. Az igazság az, hogy nem nagyon szeretem az abszurdkáit, kijár viszont neki részemről a tisztelet mint Sztálin áldozatának.

Cselényi Bélának A svéd Raoul Wallenberg száz évvel ezelõtt született. Mikor halt meg – kevesen tudják, a svéd hatóságok, Wallenberg családja mindenesetre nem. Nagy tette: zsidók tízezreit mentette ki a halál torkából a nyilaskeresztesek Budapestjén. Élete kockáztatásával – a sors iróniája, hogy az egyik embertelen hatalom, a náci Németország ellen küzdött, s a másik embertelen […]

Mert itt van ez az elnökkérdés is. Amíg be nem bizonyosodik, ugye, csak addig. Kérdés. Nem elnök, mire is gondolnak?! Szóval hogy plagizált vagy sem? És hogy ki. Talán az elnök? Vagy lehet, hogy a bolgár? Lehet visszafele plagizálni…? Az időben, úgy értem… Az is lehet, hogy a bolgár kitalálta Schmitt Pál késõbbi gondolatait, fogta, […]

(Humor?!) Olvasom, hogy január végére leáll a BKV, vagyis megszűnik a közszállítás a magyar fővárosban. Az ok: a nagy spórlás, amit Matolcsy miniszter úr rendelt el. Az jó, gondolom, úgyis szennyezett volt a város levegője. Nem árt a sok elnyűtt testnek sem a kis gyaloglás.

Titkos beszéd Vladimir Tismãneanu, a román származású amerikai professzor, akinek a tekintélyes Humanitas kiadónál megjelent Fantoma lui Gheorghiu-Dej című könyvét megvásároltam a könyvtáram számára, egy internetes cikkében – a www.contributors.ro honoldalon – kételyét fejezi ki aziránt, hogy Kim Dzsong Il a páncélvonatán halt volna meg munkalátogatáson valahol Észak-Koreában. Biztosat nem tud, de feltételezi, hogy otthon […]

Kim Ir Szen Romániában A Kim Ir Szenről szóló svéd Wikipedia-cikkelyt egyetlen kép illusztrál, s az is Kim Ir Szen meg Ceausescu találkozóján készült. Hogy Kim Ir Szen járt-e Romániában, azt nem tudom, de hogy 1971-ben Ceausescut befolyásolták a kínai és észak-koreai látogatásai, azt tapasztaltuk. Illetve én úgy tudtam, hogy Mao híveként repült vissza Bukarestbe, […]

Árva lelkek A svéd Erik Cornell Küldöttünk a Paradicsomban (Sändebud till Paradiset) című, angolra lefordított, tehát mindenki számára hozzáférhető könyvének egyik megható/elkeserítő jelenete az, amelyben leírja, hogy a számukra kiosztott tolmács (minden észak-koreai tolmács besúgó is egyben) mennyire elcsodálkozik azon, milyen intim, emberi a kapcsolat a szerző – egykor chargé d’affair Phenjanban – felesége meg […]

Immár hetedik éve annak, hogy a Csobotfalvi Hagyományőrző csoport a Karácsonyi ünnepkör részeként nemcsak Csobotfalván és a környező településeken betlehemezik, hanem a moldvai csángómagyarok lakta Pusztinára, az utóbbi két évben pedig Külsőrekecsinbe is ellátogat, bekérezik a házakba és újra meg újra előadja a Kisjézus születésének történetét, a házigazdák pedig almával, dióval, borral vendégelik meg a […]

Vörös A Temetést kétnaposra tervezték, katonai zenével kezdődött, a rádió, tévé közvetítette, egy háromórás processzió indult el Phenján utcáin, melyeket a fővárosiak egyemberként megtakarítottak a hótól, elöl lassú menetben egy fekete limuzin Kim Dzsong Il óriási meretű portréjával, a második autót a Kínából érkezett fehér virágok diszítették,

Száll az étel A Die Zeitban olvassa Éva, hogy ballonokkal próbálkoznak Délről, léggömbökkel bejuttatni az ételt a határon túlra, Észak-Koreába. Mivel másként nem lehet, s mivel Északon éheznek. ”A mivel másként nem lehet” azt jelenti, hogy nem engedik be az összes adakozót. Mert akkor elárasztanák a fél országot. S az presztízsveszteséget jelentene a rezsim számára. […]

Utolsó húzása Meg vagyok döbbenve tulajdonképpen. Én elfogadtam azt, amit a világsajtó nekem feltálalt, hogy a volt diktátor páncélvonatán éppen munkalátogatáson halt meg, s hogy két napig azért nem adtak hírt a haláláról, mert a kulisszák mögött folyt az örökösödési harc. Még röhögtem is magamban, hogy úgy állítják be az agymosott népnek, hogy megerőltette magát […]

Dzsong Ün nem isten ”Kim Ir Szent és Kim Dzsong Ilt istenként tisztelték, más a helyzet Kim Dzsing Ünnel”, ezt egy Ji Szöng Ho (Ji Szöng-Hu) nevû menekült mondja, aki jogi tanulmányait végzi céltudatosan: egy olyan szervezetet vezet, amelyik segíti a szökésben lévő észak-koreaiakat. Szerinte a nép fellázad a kormány ellen az országban uralkodó szegénység […]

Egy dagadt, két kretén Teszem fel a nagy nemzetközi lapokat a polcra nemzetközi könyvtáramban, látom, lezongorázták a koreai eseményt, hogy Dzsong Ün (Ün? Még a legtöbb magyar lap is Un-nak írja… tudatlanok? Ortodox átírás szerint Ün?) megjelenik vagy áll apja koporsójánál. Korábban csak melltől felfele volt látható, meglep most a televíziós kép, amelyiken teljes nagyságban […]

Egy golyót megérdemelt volna Mutatják – harmadik nap? – a halottat, felravatalozva átlátszó koporsóban. Ha nem zokognák ki a szemük, talán még látnák is, hogy a ”hőn szeretett”-nek vége van. Mutat a svéd televízió egy észak-koreai menekültet, akinek olyan szerencséje volt, hogy Dél-Koreába néhány évvel korábban átszökhetett.

Felbukkan Nicu Olvasom Csoma Mózesnek a Kül-Világban megjelent tanulmányát a hatalomátadásról Észak-Koreában, s hát hirtelen felbukkan a Nicu Ceausescu neve. Kim Dzsong Il elsőszülött fiával kapcsolatosan, akinek a keleti hagyományoknak megfelelően örökölnie kellett volna a hatalmat. Ha már dinasztiát alapított Kim Ir Szen…