1. alig mentünk félutcányit elénk állt két mogorva úr hogy beszélünk dörrentek ránk mondtam nekik hogy magyarul

ha félsz és ő is szorong a két szorongás összegerjed nézed tehetetlenül

a hangod– folt a szőnyegen elfelejtem, hogy van

Dabi István szép türkmén gázel-fordításairól ez jutott eszembe: a gazal, másképp ghazal vagy gázel egy perzsa-arab eredetű irodalmi műfaj – rövid szerelmesvers-típus. Klasszikus témája, a beteljesületlen szerelem. Spanyolosként nekem sokszor előkerült: Hispániát nem is lehet gázel nélkül elképzelni… Nemcsak az arab, hanem a perzsa, török és urdu költészetben is művelték és utánozták egészen a XVIII. […]

XXX Ej, szellő, fújj a szívemre csodás érzést. Ki hírt hoz, gyógyítsa meg a szívem. Mert ma éjjel az álmomban megjelent a vezérem, De meg csak reggel éreztem mily hevesen ver a szívem

Boldogsági nyilatkozat / Declaraţie de fericire Szikrázó hó a boldog ég S az ölelő hengeredések alatt Előbb kisebb göröngyök Majd egyre nagyobbak Hóemberünkhöz

Volt egyszer, hol nem volt, egy fehér ló, egy jolly joker, vagy ahhoz hasonló. Hol betolták egy királyfi alá, hol egy ország vált vele álommá délceg katonatomporok alatt.

Radnóti Miklósra emlékezve Amikor egyetlen kristályéjszaka úgy terjengett, mint négy agyonvert, zsákba rejtett kandúr szaga Günter Grass bádogregényében –

Elvenném Kincs minden, amiért kinyúlok, még mielőtt kinyúlok. Földes örökség Véremet az anyaföld felissza, nem örökölhető, földes, nem tiszta.

Májusban Kolumbusznak lenni s várni egy októberi estét. Májusban sült szerelmet enni s éhesen hinni: holnap lesz még.

Ne halj meg, bánat, kire halnál? Én vagyok az édes fiad; ha meghalnál, magamra halnál, s vonszolhatnám javaidat.

Mondom Neked, vagy inkább suttogom: Uram, miért engeded a fogyó jéghegyet, kenyér helyett köveket s a torkolat-tüzeket?

Orsóként forgok önmagamban Spirálként felnövő falakban A semmi házát építem Magam halálnak készítem

aranka apja öngyilkos lett a hídfő mellett állt a trafikja innentől kezdve aranka mindig furcsa volt

1. 1954. április 27-én született Nagyváradon (mh. 2018. október 30-án, Margittán). Középiskoláit szülőváro­sában végezte, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári oklevelet (1983). Már az egyetemi évek alatt Nagyszalontán, majd Nagyváradon tanított, az egyetem elvégzése után pedig a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára volt. 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja. 1990–91-ben a Bihari Naplónál, majd […]

Hírét vettük, hogy Fehér Illés megkapta az Art’húr 2020 évi díját. Mamut mail-interjúnk végén a Káfé szerkesztői, a szöveg gondozói, a barátok oly módon köszöntik Fehér Illést, hogy az általa magyarra fordított versek közül kiválasztották és csokorba kötötték azokat, amelyeket a leginkább kedvelnek.

Úgy tűnik néha, a napi valóság pusztán formagyakorlatok tere, csak opciói játszhatók el a tervbe vett életműnek:

Tudom, mi az: szegénynek lenni. Ó, de én többet is tudok, mint jóllakottan éldegélő megelégedett koldusok.

Nyelvem hegyén van az az íz, amit az Ebháton nagyanyám konyhájában éreztem, amikor pucoltuk a gombákat s a kidobni ítélt gombamaradványokban benne volt az egész Somostető.

xxxx Egy bájos kis kacér lobbantotta lángra a lelkem, Vágyakozva sírok, könnycseppek gyűlnek a szemembe, A lelkedből a lelkembe szerelem nem sugárzik, Szívedtől a szívem fel nem melegszik, fázik egyre.

Néma az erdő Villanásnyi kék ég Ömlik át sávosan A fenyők mértani vázán A délutáni nap Vetít az útra Arany foltokat

Volt egy úrhölgy: neki az élet olyan volt, mint egy bús ítélet. Egy ideig, akár egy szoknya: ha megunta, hát ki se mosta,

Az általában élénk öreg úgy lép ki az ajtón, úgy pillant vissza, mint aki saját gyászjelentését keresi, végigpásztázza az üveglapot, felnéz a tetőre,

egy teli papírzsákot meztelen nőnek néztem lopakodva arra sétáltam