lusta ember szereti mindenből a rövidet a kupicát hamar felhajtani egy mondat elég a sokból olykor egy szó is

Nyári eső kisírt szemmel figyeled amint az apró revelációk nyári esője a tanítványok árnyékára hull éppen akkor zajlik mindez amikor az ábrándképek asztaga tövébe a perzsa odahelyezi a győzelem áttetsző szobrát

Add Uram csak egyszer alkonyatok neszét vedd le pillanatra vén csontjaim terhét.

Zsán Gábennek Mikor születtem, kommunizmus volt, csúf volt a konszumizmus, aztán felrobbant Csernobil, szovjetül robbant ki a bil,

fogynak a követőim ismerőseim lettek * szarkasztikus mondatok sorjáznak nyelvem alatt talán a nagy melegtől

rozsda gané gaz lápi mocsárgőz rothad a tájék mégis e képnél felkavaróbbat nyújt a folyó műanyag úszik szagtalanul de tonna tömegben tárgyi öröklét őrli halottá környezetünk Budapest, 2019. VI. 21.

Üvegszilánkok Néha más valaki szelével a szivárványhártyádban Jössz beletekeredve mint az ingedbe Ezeken a láthatatlan szavakon keresztül láthatóvá teszem Átlátszóságát

írógépsirató ó rugós írógép mennyire hiányzol minden olyan puha mióta eltűntél

A vesztesek – Perdanţii (Újkori metszet: A tüzérség visszavonulása) A csata eldőlt. Kis, puha füstök Pettyezik még a hegyet. A völgyekből a síkvidékre Özönlenek a vesztesek.

Albert-Lőrincz Márton: (Háló) Aki észreveszi, nem lépik az bele, Szerelem nem fűthet hálóba beszőve. Aki nem látja meg, belegabalyodik, Nőstények felfalják a bátor hímeket.

halkan szuszogsz, és abban bízol, hogy az erdőben nehezebb megtalálni a hang forrását, mert ez csak a tied, és ez sosem lehet az övék. lopakodsz a bástyáig, legalábbis így nevezed a tölgyet, ami alatt az avarban találsz a kutyakölyökre. simonnak kereszteled,

A halál varrja fel a gyászhuszárok fekete kabátjára a vitézkötést. Nélküle bezárna a virágüzlet a temető mellett. Ő ad ösztöndíjat azoknak, akik beiratkoznak a virágkertészeti szakra.

Várva várta, mint egykor élete egyetlen férfiját, vőlegényét az ágyba, hunyt szemmel adta át a hosszú várakozástól elgyengült testét,

Nyugdíjba ment németszakos kolléganőmnek Ezek volnánk mi. Az elmúlt századból jöttünk. Bezakatolunk ebbe a harmadik évezredbe.

megszégyenülés ó sose szépül bennem erénnyé sőt feketül be nap nap után hogy tág irodámban sok tanu közt lök finoman meg ráz fel a társam HANGOSAN ALSZOL tornyosul ám a sok feladat s a pénzem apad Budapest, 2019. VI. 18.

Ugrándozás Éjszaka hol felsírtam, hol felkacagtam, mindig valami semmiségért, amit viszont senki nem értett,

Bölcsődal öregeknek – Cântec de leagăn pentru bătrâni Kőre hágva is magadra lépsz. Fának támaszkodsz, tiéd a fájdalom. Fura idő: IGEN-t mondva is NEM-ről beszélsz s az értelem a halállal rokon.

Napforduló – Solstițiu Egyre kurtább lesz a nappal egyre hosszabb lesz az éjjel a fák lábon állva halnak, fakó rímek szanaszéjjel.

egy emigránsra sorvasztó törvények ecetes oldatában áztatta magát mint egy fénykép ráfagyott a magyarság kiexponáltan

Börtön-dal. Írta: Kossuth Lajos Ezt a költeményt Székely János, kézdivásárhelyi ev. ref. pap iratai közt, egykorú másolatban találta az öreg, negyvennyolcas ref. pap fia, Székely Ödön nagyenyedi tanár. Kossuth Lajos akkor írhatta, midőn országgyűlési tudósító irodája miatt börtönben szenvedett. A Kossuthért lelkesedő ifjúság széltében másolgatta, így kaphatta az agg lelkész is, ki 1848-ban 23 éves […]

A marosszentimrei templomban / În biserica din Sântimbru Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siónt; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront.

(…) mintha a haverok és a vodkával teli üvegek között eltöltött hosszú estéket követő álmatlan éjszakák kergetnének ki a vén pályaudvarokra

(Ne bántsátok a temetőket) „Uram, tégy a béke eszközévé” Assisi Ferenc Vannak vidékek (Kányádi mondja), hol sírok omolnak, komlólé árad, erjed a rozs s a májak dagadnak, katonasírok közt anyák imádkoznak, s büszkén dagad a horda mellkasa.

újra lehull egy koponya mint óriás kőtömb a szikláról és dörgő hangja beborít mindent

A házunkban minden csupa ajtó volt, minden szobában legalább két ajtó, közöttük meg az óriási ablakok, folyton bejött valaki, aki folyton mondott valamit, mindig jött valaki a kaputól befelé,