Lucian Boia könyvében olvasom, hogy a román gondolkodásmódban a folyók szétválasztanak, a hegyek pedig egyesítenek (népeket, tartományokat), míg a nyugati felfogásban ez pont fordítva van. „A Dnyesztertől a Tiszáig/ Minden román könnyben ázik” – fordítom le Eminescu versét (ha már más is lefordította így, bocsánat), s eszembe jut egy gyermekkori esetem. A szomszéd fiú, különben jó barátom, ellopta a rongylabdámat, s attól kezdve annyira a sajátjának tekintette, hogy amikor vissza akartam venni, sírva futott az anyukájához. A földrajzi formákra visszatérve, nem ártana egy kis dialektika. Teljesen egyértelmű, hogy ami elválaszt, az összeköt. És viszont, sajnos. (1997. szeptember 11. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek: 

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már /  Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban / 

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi /