1987. június 10. (II)

Egyik recski rabtársamat, aki… orosz hadifogságba került 1943 elején Voronyezs alatt, a békekötés után még négy esztendeig tartották szovjet hadifogságban. Nem zárták táborba, hanem mezei munkára küldték orosz telepesek közé egy kazahsztáni szovhozba. Valamennyien siralmas körülmények közt éltek. Ősszel, ha a vasúti kocsi a téli ruhával megérkezett az állomásra, az egész falut kiterelték a sín mellé. Öreg és fiatal, férfi, nő és gyermek ott meztelenre vetkőzött. A két katona ledobta nékik a téli ruhát és vasvillával felrakta a nyári holmit. A ruha viselt volt, de tiszta; a tintaceruzával írt üzeneteket lila foltokká mosta a tisztítás. Napokig tartott a cserélgetés, míg félig-meddig testükre illő pufajkát, alsóneműt és bakancsot szereztek. Késő tavasszal ugyanez a művelet ismétlődött a nyári ruhákkal.

Élelem vasúton érkezett: olykor hónapokig morzsolt kukoricán, köleskásán vagy árpán éltek. Krumplit termeltek, semmi mást. Katonai felügyelet mellett szedték és semmit meg nem tarthattak belőle. Úgy segítettek magukon, hogy a burgonya egy részét a földben hagyták. Éjszaka kilopództak a tarlóra és összekaparták a föld alól. A falut senki el nem hagyhatta és a vasutat nem használhatták, mivel nem volt útlevelük, sem személyi igazolványuk. Az elszenvedett szörnyűségek ellenére – orvos nem volt – rabtársam a legnagyobb szeretettel emlékezett meg a szovhoz-parasztok emberségéről, jóságáról.

Előzmények:  1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész /