Szürke őszi délutánon élénk színű nyári ruhában, teli nagy virágokkal, ridikült himbála a kezében, meggypiros rúzzsal a száján, teljes sminkben, mint az egy pillanatra visszaköszönő nyár napsugara, betipegett kopogó körömcipőjében a petyhüdt, cigarettafüstös, félhomályban szendergő irodámba. Mindjárt sejtettem, a délutáni műsorból jött le egyenesen a tévéből. Kifejezéstelen arccal körbenézett, majd felém indult.
– Nekünk beszélnünk kell – jelentette ki. Tovább »

(Volt egyszer.)
Radnai Gábor negyvenkét éves. Reggel veszi a táskáját, megsimogatja gyereke fejét, elbúcsúzik a feleségétől, indul a munkahelyére. Egy biztosítótársaságnál dolgozik ügynökként. Baleset, betegség, halál ellen biztosítanak embereket. Mindenféle szerencsétlenség ellen ingatlanokat.
Radnai Gábor néha beül valahova egy kávéra. Elmereng, miért kell neki mindennap ugyanazt csinálnia? Mintha ismétlődne minden! De régen volt, mikor gimibe járt! Tovább »

Gog şi Magog / Góg és Magóg fia vagyok én…

Coborâtor din Gog sunt, şi Magog,
În ziduri bat şi-n porţi, – cât poţi să baţi;
Ci să-mi răspundeţi, totuşi, vă mai rog:
E slobod a mai plânge sub Carpaţi? Tovább »

apokrif angyaljárás

mindig apokrif volt a karácsony zsenge koromban
pásztor a sajttal nem kopogott be s afrika bölcse
hagyta a mirhát és az aranypénz tömkelegét is Tovább »

LÖVÉTEI LÁZÁR László
(1972)

Ködök

A 70 éves Király Lászlónak

lovasok a sűrű ködben
jönnek jönnek egyre többen
így jönnek már sok-sok éve
minden percbe’ hazaérve Tovább »

Két ünnep között nem, ünnepekkor viszont csaknem mindig (mint egy kötelező érvényű törvényt betartva) együtt utazik a család. Felülnek Madridban a marosvásárhelyi gépre, kora éjszaka a vidrátszegi mezőn leszállnak. Rendszerint a szülők utaznak haza húsvétkor vagy karácsonykor a gyerekekkel a nagyszülőkhöz, akik meglehet még nem látták az unokákat, s most amikor mégis, a kisebbik immár négyéves. Tovább »

Márványbarlang-járatban

Patagónia gyöngyszemei

2019. október 25. Jutalomutazásunk utolsó nagy állomása, Patagónia gyöngyszeme, Coyhaique volt. Ez a város több szempontból is gyönyörű élményekkel él bennem, az egyik és legfontosabb, hogy viszontláthattuk Sofiat, a chilei diáklányt, aki egy évig élt velünk. Megismerhettük a családját, hogyan él ő, milyen az iskolája és mindazt, amiről mindig lelkesen mesélt számunkra. Tovább »

Nem mulattam mostanába’ –
jaj, jaj, jaj, mi történt veled?
Tán darázs hullt poharadba,
ezért iszol csak vizeket: Tovább »

Az a fene villámos

Az egyik budai villamosmegállónál ácsorgott egy öreg atyafi. Láda volt a kezében, a láda előtt pedig ott hevert a suba, mintha egy hatalmas alföldi komondor volna. Az öregen meglátszott, hogy minden vagyona nála van. Föl akart kapaszkodni egy kelenföldi villamosra. Fölkapja a ládát, fölkapja a subát és fölteszi a lábát a kocsi föl hágójára. A kalauz azonban ráripakodik: — Nem szabad fölszállani ekkora csomaggal! Tovább »

KOVÁCS András Ferenc
(1959)

Cserépdarab görög tragédiából

hallom koré gyötört méhéből meztelen
gyászkórusok morajlanak föl vakmerőn
világra vágtak itt születni meztelen
anyám hasából vérző fény felé miért
emeltek rángva húztak létre meztelen Tovább »

Ahogy a Szörny történetében napjainkhoz közeledünk, úgy lesz egyre szövevényesebb és zavarosabb a legenda. Igaz, a második világháború jócskán „beletenyerelt” az észlelések folyamatos menetébe, ugyanis „…a tótól nyugatra fekvő területek mind tiltott zónának számítottak, és katonai célokra használták őket. A tó körül katonákat állomásoztattak, de mivel a csapatmozgásokkal kapcsolatosan hírzárlatot rendeltek el, a sajtó nem tudott beszámolni a katonák észleléseiről. Magát a tavat a hadi eszközök tesztelésére használták. Tudvalevő, hogy a/ első világháború alatt két tengeralattjáró is áthaladt rajta. Ha találkoztak is valami szokatlannal, ez titok maradt. A második világháború alatt azonban a Királyi Haditengerészet egyik hajója — a parancsnok elmondása szerint — találkozott az egyik állattal. Elütötte.”

Tovább »

Tangó

Egy lépés jobbra, két lépés balra…aztán: egyet fordul, balra szédül, jobbra ájul, hátra bukik, előre esik, botlik, csetlik, libeg, lebeg, kering, kavarog, oson, suhog, zuhan, repül, lépked, robog, száguld, csavarint, csettent, csipked, cserél, berél, óhajt, sóhajt, ruccan, rebben, mukkan, nyekken, Tovább »

KOCSIS Francisko
(1955)

Cocoşatul

Nu l-am întâlnit pe stradă, deşi de multe ori
aş fi jurat că el s-a furişat pe lângă colţul vreunei clădiri
în amurguri grăbite spre întunecare;
ştiam că el l-a jucat pe ghebosul de la Notre Dame,
un actor înalt, adus de spate, dar niciodată
nu i-am cunoscut faţa nemachiată; Tovább »

Forrás: a szerző Facebook oldala

A globe-trotter magánya

Olvasom Pengő Zoltán (majdnem) napi jelentéseit gyalogútjáról és nagyon elevenen odaképzelem magam a társaságába – bár tudom, hogy más korosztály lévén, nem sokáig bírnám vele együtt az iramot. De azért igyekszem elolvasni mindent, ami útjával kapcsolatosan elérhető a világhálón, mindenek előtt a Maszol.ro-n közzétett úti beszámolóit, aztán FB-bejegyzéseit, üzeneteit, s így szerzek tudomást arról, hogy menetelése közben mások is élénken érdeklődnek vállalkozása iránt, köztük olyanok is, akik érdeklődésére nem is számított. Tovább »

Öreg cimborák beszélgetnek :
– Te Pista! Igaz, hogy az idén lesz az asszonnyal a 30-dik házassági évfordulótok?
– Pontosan.
– Megleped valamivel? Tovább »

(összedobált gondolatok)

– Hát, szervusztok, ti gyorslábú évek,
elmentek s vissza sohsem tértek…
Tizennyolc év – egy szimbólum csupán,
egy hit, …, egy régi mítosz talán… Tovább »

Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahol a világ szörnyûségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem?
Könnyezni nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült.

Adrian Armand GIURGEA
(1976)

Efect de bumerang

în turnul casei
două ferestre priveau
nemărginirea
se oprea totuşi
în zbaterea vântului Tovább »

úszó szigeteken élünk – közhely
de még zöldek
jön a nyár
a beteljesületlen szerelmek
madonnának lenni
álmodozunk
míg kőbe vésnek Tovább »

Volt egyszer egy történet.
Megtörtént, ahogy megtörténik minden. Egyik pillanatban még
nincs, másik pillanatban már volt. Megtörtént, s így befejezetté vált, kerek lett nyomban. Függetlenül attól, hogyan végződött. Tovább »

Ioan GĂBUDEAN
(1951)

Acasă

Când eşti singur
ieşi pe străzi
cauţi primul fir de iarbă Tovább »