Amikor 1989-ben az Európa Kiadónál a végső simításokat végeztük a Nabokov-fordításom szövegén, megkérdeztem a sakkban is járatos kontroll-szerkesztőt (Vargyas Zoltánt), hogy vajon a Luzsin-védelem vagy a Luzsin-féle védelem lenne-é a szakmailag helyes cím. Hát… — jött a habozó válasz, vélhetően egyik sem lesz, mivel mostanság nem igazán menő egy orosz név a címben. A „most” […]

Szemembe szúrták mint egy nagy szeget/ az álmoktól szikrázó éjszakát./ Mint kárhozott, ha Istent emleget,/ betörném mind a mennyek ablakát.// Kint fekete hó hull a kerteken/ nem hagyhatok halványkék lábnyomot,/ rámdől az éj fala, ha fölkelek/ és halott emberekkel álmodok.// Ki lesz öröm nekem, ha érkezem?/ Kinek szívén remeg várakozás?/ Isten milyen világát éhezem?// A […]

Kellemes őszi délután van a sétányon, esőutáni napos, enyhén hűvös levegővel,  A fák magasától a földig sötétzöld, rőtvörösbarnasárga-suhogás. Az avar nyirkosan csillog. Arcán megrebben a boldogság nyugodt csigafénye. Könnyedén lehajol, felveszi a szemének legszebb falevelet.

Húsz éves az Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány, vagy­is az EMIA. Azt is mond­hatnám, na­gyon öreg, hal­dok­lik. De mégsem. Ami­kor 1995-ben, néhány em­ber­rel tanácskoz­va létre­hoz­tuk az alapítványt, több szem­pon­tot is fi­gye­lem­be vettünk. A leg­fon­to­sabb elképzelésünk az volt, hogy az össze­kuszálódott, megválto­zott, széthulló világunk­ban le­gyen egy intézmény, ami a val­lott és han­goz­ta­tott esztéti­kai értékek el­lenére össze­tart­ja az […]

Képmutatók! – dühöngött, és nem megjátszva tette, Rönó, miközben a fehér macska se szó, se beszéd, elalélt az éteres vattára görbedve a lefedett, tekintélyes befőttesüvegben, amit ha borkánnak mondott volna valaki, Rönó még villámokat is szórt volna rá, mert ő olyan biológiatanárnő volt, aki elvárta, hogy magyarul beszélj és szabatosan, mert nemcsak az a fontos, […]

Valamikor 1994-ben Kányádiéknál nekem rontott egy férfi, megölelt és megcsókolt, és azt mondta, nem fogom megbánni, hogy az apja rajongója lettem.

Nehéz elmenni a téma mellett, a nem állásfoglalás is állásfoglalás már, csak az bárhogyan értelmezhető, ezért inkább biztosra megyek. Konfliktuskerülő természetem következtében mindannyiszor ignoráltam a témát, pedig rendszeresen a képembe nyomták az elmúlt hetekben. Ám úgy tűnik, hogy míg szemem be tudom húnyni, a fülem bedugni, az orrom kényszeresen éli a maga életét: ha befogom, […]

Figyelmet érdemlő vállalkozásba kezdett a budapesti Magyar Napló folyóirat: időszakos kiadványként, rendkívül igényes, míves nyomdai kivitelezésben bocsátotta útjára 2013-ban az Irodalmi Magazin című mellékletét, rendkívül hasznos segédeszközt adva az irodalomtanárok kezébe.

A Magyar Dráma Napján a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós társulata ősbemutatót tartott: felolvasószínházi produkcióban, Gáspárik Attila rendezésében mutatta be Varga Gábor drámáját.

Laji halálhíre Stockholmban ért egy szelíd őszi napon. Valaki azt írta a hír tetejére: Búcsú Sike Lajostól. Én nem búcsúzom. Éppen szabad délutánom volt, és valami sziklákat másztam a svéd főváros egy távolabb eső szegletében, és miközben nagyokat lihegtem bele az őszbe, folyton egy dal dúdolt a fejemben és Laji. „…mert minden-minden csak komédia!” … […]

A diktatúra nagyon meggyötört bennünket, romániai magyarokat. Hosszú évtizedekre tönkretett sok mindent, úgy látom. Az alábbiakban arra próbálok választ keresni, hogyan nyilvánult meg sok romániai (innen származó vagy ma is itt élő) magyar a menekültválságban, és miképpen vezethető ez vissza a diktatúrára.

„Csütörtökön bezsong az utcazaj,/itt móc beszéddel vegyül a magyar./Míg hangosulnak utcai szavak,/ a Vers kiömlik, mint búvópatak,/én osztom Krisztus testét,/ magamat.” Belényesen fogant ez a négy sor: részlet a 2010-ben, 74 éves korában itt elhunyt Zsiskú János református lelkész egyik verséből. És ami még érdekesebb, nem akárhonnan, hanem egy román nyelvű blogból, a román fordítás […]

Egy székely Szauriában (1) Én úgy jártam, hogy egy paleontológustól tudtam meg, hogy emigráns vagyok. Ekkor már 7 éve éltem foltokban a Királyságban, de még mindig nem bírtam megtanulni, hogy egyszerű kérdésre csak egyszerű választ szabad adni. Nincs olyan, hogy belekezdünk a magyarázatba, még olyan sincs, hogy complicated, csak olyan, hogy 7, right, ok, good, […]

Ennek a csavaros című – (M)ilyen gazdagok vagyunk(?) – vaskos könyvnek története van, méghozzá nem is olyan mindennapi. Ehhez persze az szükséges, hogy legyen egy olyan kaliberű írója a magyar (az erdélyi) irodalomnak, mint amilyen Sütő András. Akit lám, nem csupán dicsérni és isteníteni lehet, hanem bírálni is (pláné, ha van is miért…).

Deák nyelven szólva: laudatiót kell prezentálnom Nagy Paulus kollégámról, kit a Bethlen Gábor Alapítvány nemes kuratóriuma azzal gyanít, hogy kitüntetésre érdemes határon túli, erdélyi férfiú.

Umberto Eco nevét sokan ismerik, ha máshonnan nem, a Rózsa neve regényből vagy annak filmes változatából, vagy a Hogyan írjunk szakdolgozatot? című – elsősorban diákoknak szóló – munkája alapján. Terjedelmes regényei közül nem egy vált bestselleré, ez történt e jelenlegi kötetével is, amely első ízben 2010-ben jelent meg és 2012-ben végre a magyar fordítása is […]

Mivel a legtöbb ember szeret borzongani, bűneseteket a tisztes távolból szemlélni úgy, hogy maga ne legyen a dolgok sűrűjében, szurkolni a konjunktúra által jó és rossz oldalra osztottak közül a jónak, és kikapcsolódni izgalmas, de könnyen felejthető történetekkel, a krimi irodalom népszerűsége töretlen. Ennek megvan a maga árnyoldala is: a kereslet következtében rengeteg a silányabb […]

A ’migráncsok’ megkerülhetetlenül beleszuszakolódtak mindennapjainkba. Családon belül, baráti körben, munkahelyen, borbélynál, közfürdőben, tömegközlekedési eszközökön (különösen a budapesti metrón, melynek fontos csomópontja van a Keletinél, ahol – az aluljáróban és kapcsolt részeiben – a ’menekülteknek’ is gyülekezési pontja alakult ki) – mindenütt róluk beszél mindenki. Ki kevesebb, ki több indulattal (utóbbiak vannak többen).

Nagy Pálra emlékezve Diákként láthatta Móricz Zsigmondot a református kollégiumban, személyes ismerőse volt Tamási Áronnak („úgy gondolok rá, mintha élne”), ismerőseinek, barátainak tudhatta a huszadik századi kortárs (és azon belül az erdélyi) magyar irodalom jeleseit és napszámosait, életkorban is előkelő helyezést ért el: Anavi Ádám, Kós Károly, Jánosházy György után következik a sorban.

A rövid és tömör angol rap szó az idősebb nemzedékeknek nem sokat mond, a fiatalok azonban nyilvánvalóan tudják, hogy miről van szó. Olyan zenéről, amely nem túlságosan dallamos, inkább, monoton, egyhangú, viszont a pattogó stílusban elmondott szövegek tele vannak úgymond lázongó életérzéssel, társadalombírálattal.

Engedjük… Nem engedjük… Veszélyhelyzet… Nincs veszélyhelyzet… Ma így… holnap úgy… Sajtótájékoztató így… sajtótájékoztató úgy… Vigyázat, autósztráda! Gyalogosoknak tilos… Most már vonatra is ülhettek, Hegyeshalomig… Utazzon a MÁV-val!… Német kérdés… Nemzetközi kérdés… Úgy forognak, pörögnek a szavak, az álláspontok, mint a búgócsiga. Tánci-tánci, körbe-körbe, pörög minden, és közben az a fülbántó, foghúzó, vijjogó muzsika… Valahogy így […]

A Keletinél továbbra is változatlan a helyzet. A közelben lakók állítása szerint a környék tele van forgatókocsikkal. A személyzet unatkozva ül körülöttük és azon sóhajtozik, hogy nem történik semmi: sajnos, senki sem halt meg magától, senki sem lett öngyilkos, senki sem feküdt a buszok alá (nem is nagyon tudott volna, mert az aluljáróból az utcaszintre […]

És mi lesz ebből? Az egyszerű, mit sem sejtő ember ezt kérdezi hangosan, vagy csak úgy, maga előtt motyogva, a négy fal között. És ha keresztény, még keresztet is vet utána.. Sebestyén Mihály Festett jövőkép – alig leplezett szorongással című cikkében (marosvásárhelyi Népújság) a rá jellemző szarkazmussal megpróbál kivetíteni egy olyan víziót, amit senki sem […]

Szeptember 2-án, szerdán délután a marosvásárhelyi rádió magyar adásának vendégeként Winkler Gyula, erdélyi EP-képviselő közel egy órán át válaszolt a műsorszerkesztő kérdéseire. Végre egy türelmes, értelmes, pallérozott tudással megáldott európai hang (az eddig hallottak között), amely nem szlogeneket és általánosságokat hord össze, hanem minden oldalról vizsgálat alá veszi a migráns kérdést és összefüggéseit. Nem tudom, […]

Feltorlódó hírek, sajtójelentések… Zsúfolódás, incidensek a tranzitállomásokon, pihenőhelyeken, határátlépőknél. És a kerítés mentén. Alapos kocsiátvizsgálások a magyar-osztrák határon, migránsokkal zsúfolt vonatszerelvény leállítása – szintén a határon. Idegesség, feszültség. További tüntetések, feszült hangulat a Keletinél…