1. (Sz. 1891, Nagyvárad – megh. 1983, Kolozsvár) költő, közíró, kritikus. Nagyenyeden végezte a Kollégiumot, majd a budapesti Pázmány egyetemet, a Nagyváradi Napló munkatársa 1913-tól. Újságírói pályája a második világháború utánra is átnyúlik. Megjárta a német koncentrációs táborokat. Az Irodalmi Könyvkiadó vezető szerkesztőjeként ment nyugdíjba. Gazdag verstermést hagyott hátra.

Minden lángeszű tudományos elméletnek olyan belső igazságai és szépségei vannak, amelyek az elfogulatlanul gondolkodó embert első pillanatra, szinte ösztönszerűen megfogják, olyanok ezek, mint Kolumbus tojása,

A keresztrejtvény majdnem olyan mint a tudomány; kérdéseket kell megoldani, amelyeknek bele kell illeniük pontosan egy gondolatrendszerbe. Tehát ha a vízszintesben azt kérdik, hogy francia királyok neve. és mi Lajost írunk be, viszont a függőlegesben azt kérdik: fehér, porszerű anyag, és firnájsz jön ki liszt helyett, akkor a Lajost ki kell javítani Fülöpre.

/Ezúttal most Balázs Attila helyett/ Te sem figyeltél. Eléggé. Bandzsákok vagyunk, morcosan elnézünk egy magaslatról a táj fölött, s kimarad a történés, az esemény, a jelenség, az üzenet. Holott mindennapos lehetne, ha nem épp családi ebédre, sokkal inkább reggelire, vagy még tízórai előtt, de semmiképp este, mert nem untat-altat, csak ringat, viszont ébreszt is, vagyis […]

Kő hull apadó kútba A férfiak mégiscsak telhetetlenek! Sehogy sem jó a hely, ahol szeretkeznek velük: sem a jajdoni dombokat, sem a Verőfényt, sem a pincét, sem a Simonffy-házat nem szeretik. Az egyik teherben hagyja Szendy Ilkát, a második gyilokban, a harmadik incesztusban. Hát én ezt már komolyan nem értem.

Hamvas Béla esszéi A legesszéíróbb magyarok egyike. Fundamentalistának modern, modernnek fundamentalista. A bor jó, de még jobb a nők térdekalácsa, és a legzöldebb hónap Beethoven májusban. Erdélyt nem is ismeri, de beteszi, hiszen Erdély nélkül még sincsenek ki a magyar géniuszok. Diogenész a legjobb filozófus, hiszen ő egy sort sem írt.

Vagy mesterség? Netán hivatás? – egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy már, vagy még lenne. Volt már rá eset, hogy be kellett volna írni egy-egy szerződésbe ezt az „állapotot”, de nem ment. A „rendszer” nem engedte. Aztán az is előfordult, hogy a vállalkozásom tevékenységi körei közt kellett volna szerepelnie ennek, így, ebben a formában.

…(kezdenek nem beszélni Görgeyről, aki, úgy látszik, nem volt hazaáruló, se szabadsághős, hanem valószínűleg csak jó katona volt, és háborúban ez is valami, sőt ez minden, kivéve, ha a háborút elveszíti), a negyvennyolcas függetlenségi harc valóságos arzenálját szolgáltatta a legkülönbözőbb vélekedéseknek, fölfogásoknak és megítéléseknek és amit akartok. Már maga a címe hol forradalom, hol szabadságharc […]

Egy rakás közhely, amit most mondok: többet ér, ami kevés, mint ami sok. Nem szólok az aranyról, a Kínai Falról, a piramisokról. Ezekből köztudomású, hogy kevés van. De szólok a boldogságról, az egészségről, a barátságról, a szerelemről, amelyekről azt hisszük, minél több van belőlük, annál jobb! Ez nagy tévedés! Kicsi boldogság, kicsi egészség, kevés barát […]

Kristály Itt van ez a fénykép. Csak azt látom, hogy szép, csak azt tudom, hogy egy piciny kristályról készítették. Felütöm az Értelmező Szótárt. Itt a meghatározás: Többé-kevésbé szabályos mértani síklapokkal határolt, rendszerint fényes felületű, természetes ásványi képződmény.

Sok mindenben azért hitt és hisz változatlanul az ember, mert hihetetlen. Egyik kedvenc paradoxonomat valamikor a IV. században fogalmazta meg egy kora keresztény filozófus, aki – éppen mert a hihető hihetetlennel hozakodott elő – a hit és tudás alapvető ellentétét fogalmazta meg.

Egy társaságban voltam, ahol a figyelmemet mindjárt magára vonta egy izmos, tömzsi, piros képű fiatalember, aki jelentőségteljesen hallgatott. Az asztalon nyugtatta óriás kezét, és feltűnő volt, hogy hosszú ujjal mennyire vastagok. – Ki ez? – kérdeztem halkan a szomszédomtól, mire ő suttogva felelt: – Ez Patkó Ferenc, a torreádor. A másik szomszédom, akihez eljutottak a […]

Szentandrássy István emlékére Színek és lények, társadalmi színterek és emlékezeti helyek, a megosztható vagy kommunikálható tudás köztes szférái a megnevezhető tartalmak ebben az emlékezésben. Többféle tudástér lendülete és rettenete, hol eltérő, máskor összekapcsolódó színterek adják a témák világát, s illusztráló vagy tónus-alkotó színek a tölteléket, amihez sokszor még keret is csak képzetesen tartozik. Fogalmi színek […]

HŐSI HANGOK EGY ERDÉLYI VÁROS MÚLTJÁBÓL – Nagyenyednek, a főnix-sorsú városnak, a .Maros parti Athénének sétaterén, az egykori Kápolna­dombon, elfelejtett temető kövei közt antik Ízlésben épült emlékmű áll; a baldakin alatt 1918 novem­beréig feliratos márványkő nyugodott, s aki értett latinul, megtudhatta róla, hogy e szép emlék ama hős diákoknak hamvait fedi, akik a kuruc-labanc háborúk […]

…Különös feladatra vállalkoztam ezelőtt negyven esztendővel, huszonkilenc évesen. Irodalomtörténésznek való munka volt, és bár viszonylag frissen, 1974-ben végeztem a kolozsvári bölcsészkaron, magyar–francia tanári diplomám még nem jogosított fel arra, hogy irodalomtudósnak tekintsem magam. Ráadásul tanítani is csak két évet tanítottam általános iskolában, nem magyart, hanem franciát, és 1980‑ban már szerkesztőként dolgoztam Marosvásárhelyen egy irodalmi folyóiratnál.

„A messzi távolból” „…Továbbá tudatlak benneteket, drága Gyermekeim, hogy az én koromban nem tehet teljesen gondtalanul üdülni, mert ugye, be kell tartani az orvosi előírásokat, a délutáni séta például kötelező. Még szerencse, hogy szépek a fenyők, s azok a napos délutánok, amikor tele a sétány tarka emberekkel, jaj, azt el sem tehet mondani, hogy megváltozott […]

…Madách valóban európai szellem volt, aki a magyar költészet egyik első remekét megírta – és abban Hunyadi, a kereszt első hőse nevének futó említésén kívül semmi nemzeti vonás vagy vonatkozás nincsen, kivéve azt a csekélységet, hogy az egész mélységes és magasztos emberi tragédiát az a nemzeti tragédia sugallotta a sztregovai remetének, a magyar Goethének, amelynek […]

Nagyjából hatvan éves – ha nem veszem figyelembe az egészen korai próbálkozásaimat, amikor a szüleimnek, osztálytársaimnak mutattam be, hogy éppen mit is olvasok – fordítói pályafutásom alatt nagyon sokszor hallottam azt a véleményt, hogy verset lefordítani nem lehet és ezért nem is szabad ilyesmivel foglalkozni.

(Budapest 1954. 11. 21. – 2017. 04. 30.) Pár nappal ezelőtt Gergely Tamással Rafi Lajos költészetét ízlelgettük, meg költészete fordításán keresztül egy svéd műfordító keserveit. – Hát Rafit én is fordítottam. Pintér Tibor ajánlotta figyelmembe. – Te ismerted Pintér Tibort? – Szoros barátság fűzött össze bennünket. – Írhatnál róla néhány sort. – Én, a biokémikus […]

Mai vendégünk: LOMBOS Antal vallásfilozófus A REGGELI KÁVÉ… …megelőzi a nap legfontosabb részét, amikor semmivel nem foglalkozom. Ezt elég intenzíven teszem, ha éppen nagyképű akarnék lenni, akár meditációs időszaknak is nevezhetném, de ez megtévesztő lenne. Idestova több mint harminc esztendeje annak, hogy reggel fél-másfél órát engedek önmagamnak arra, hogy felfedezzem, miféle gondolatok és érzelmek keringenek […]

…Ha egy nagyvilági hölgy megírja az emlékezéseit (a nagyvilági hölgyek előbb élnek, hogy azután írni tudjanak, a költőknél ez többnyire fordítva szokott lenni), egészen bizonyos, hogy elsősorban a szerelmeiről számol be, különösen, ha azok a szerelmek számtalanok.

A 2020-as Artisjus-díjat a kuratórium vers-kategóriában Cselényi Béla (1955-) erdélyi származású költő Órajáték bronzapával című verskötetének ítélte. A kötet az utóbbi szűk évtizedben keletkezett versekből nyújt ízelítőt – hiszen tudjuk, Cselényi Béla minden könyve amolyan betakarítás és szeszélyes ihletvonulatokat villantó metszet, válogatás.

Hétfői vendégünk: Lombos Antal vallásfilozófus …A ma reggeli semmit-tevésemet bevezető kávézás után ilyesmik jutottak az eszembe. Ettől persze nem lett jó kedvem, de az évek során sikerült megtanulnom azt is, hogy a rosszkedvnek se adjak túl nagy teret… …A kávézás körbefogja a semmi időszakát. Az első bevezeti, majd a második kávé lezárja azt. A kávét […]

És továbbra is a száz évvel ezelőtti Ellenzék böngészésébe ölöm kíváncsi óráimat; talán sikerül kilesni ezáltal az idő titkait, elfeledett történéseit. A hajdani kolozsvári lap ezúttal a helyi magyar színház egy piciny irodájába kalauzol, riportkínálata viszont annál ígéretesebb: amennyiben az olvasó „jól viselkedik”, a riport révén megismerkedhet a titkos drámaírók lélektanával. (Az 1925. január 12-én […]

Farkasverem A grófné farkasokat gyűjt, és csodálkozik, hogy embert esznek. Mivel azonban az ember, akit esznek, éppen ő, nem sok ideje jut a csodálkozásra. A fia egy mezőségi hamisaranyifjú, akiből annyi szaladgált akkor, és annyi most. Valaha tehetséges és értelmes ember, mára már csak az, aki időnként emlékszik, hogy valaha milyen volt. Az anyja mindig […]