Az Ország- és Világjáró bakancsok nyomában A háború utáni modern tájleíró riportfüzérek erdélyi doyen-jére, a harminc évvel ezelőtt elhunyt Xantus János természettudósra és kolozsvári tanárra emlékeztek február 7-én délután a kolozsvári magyar főkonzulátuson. A zsúfolásig megtelt előadóteremben Xantus Gábor dokumentumfilm-rendező vetített édesapjáról portréfilmet,

Télen húznak a Fehér Hollók – kék úzokat hoztak Hargita Megye Tanácsa és a Fehér Holló Médiaklub meghívására Moldávia török-gagaúz nyelvű autonóm területéről, Gagaúziából érkezett hétszemélyes közéleti küldöttség január 25-én Hargita megyébe. A látogatás célja a két régió közötti közéleti kapcsolatok felvétele volt, valamint egymás informálása az aktuális oktatási, kulturális valamint adminisztratív kérdéskörökről. A küldöttség […]

Voltam már Budapesten a Fáy család találkozóján, Barátoson a Márk nemzetség népes összejövetelén, most a Hargita lábánál meghúzódó Erdőalján élő tízgyerekes Bara család hívott meg szilveszteri buliba.

„Dühös” barátok támogatták a költőt Az élet számlája címmel új kötetet jelentetett meg a gyergyószentmiklósi Mark House Könyvkiadó Rafi Lajos gyergyószárhegyi cigány költő verseiből. A kötet méltatója, Ferenczi Attila magyartanár, a költő barátja a hétvégén tartott könyvbemutatón versben determinált költőnek nevezte a szerzőt. A kötet létrejöttét a szerző barátai, helyi vállalkozók és Gyergyószárhegy önkormányzata támogatták.

(Páll Lajos) Ez a riport 2008-ban készült, mielőtt a korondi Páll Lajos költő és képzőművész betöltötte volna a 70 évet. Az eseményre készülő, jeles alkotásait tartalmazó díszkötet történetét még a megjelenés előtt sikerült felgöngyölíteni. Az írás annak idején megjelent az Új Magyar Szó Színkép mellékletében. (Újraközlése az urszu 2 blog alapján.)

avagy a külügyminisztérium színeváltozásai Kulturális örökségünk része Majdnem harminc évig volt munkahelyem a magyar Külügyminisztérium; több nyitott napon is vállaltam idegenvezetést – most ezek tapasztalatai alapján olvasóimat igyekszem elkalauzolni a Bem-rakparti épületben. Így él ugyanis a köztudatban (Sík Endre egykori külügyminiszter „Bem rakparti évek” című 1970-es bestseller memoárkötete ráerősített e helymeghatározásra), bár az épület egyik […]

A tájat nézem a volán mögül; tehetem, hisz a gidres-gödrös úton jó, ha harminccal lehet haladni. Amerre a szem ellát, a május virágai nyílnak az öles fűben. Ott, ahová én tartok, a romlás virágai nyílnak a jövő romjai felett – sejlik föl bennem a negatív gondolat; aztán megrázom fejem, nem, amit mondtam, fájdalom volt. Elhessegetem […]

Kitérő: Máig nem értem, miért kellett a hegytetőre építeni azt a betonmonstrumot? Mi értelme volt? Ott fölfogták az esővizet: egy nagy betonfelület a teteje, befelé lejt, és ott összegyűlött az esővíz. Kellett a permetezéshez. Azt hiszem pár évig használták, aztán gépesítettek, traktorral, helikopterrel permeteztek.

Szóval jött a hároméves amnesztia, 60. április 1. Kik szabadultak akkor? A rövidebb büntetésűek, hat évvel bezárólag. 127-en szabadultunk Vácról. Csak jöttek, hogy holnap hazamehetnek, emberek? Elmondom. Kilenc órakor volt takarodó. Le kell feküdni, villanyt leoltják. Olyan zaj van a folyosón! Jövés-menés folyamatosan. Biztos jöttek megint új fiúk, gondoltuk.

A börtönévek alatt milyen kapcsolatot lehetett tartani a családdal? Az akkori meg a mostani börtönviszonyok között óriási különbség van. Nagyon nagy szigorúság volt, de ott benn nyugalom volt, ott senki nem bántott, ott már a törvény is védett. Nem volt köztünk köztörvényes, gyakorlatilag egy csomó becsületes ember volt ott bezárva. A rabtartóknak sem volt baja […]

A szőlővel eközben folyamatosan foglalkoztál? Szőlőm nem volt, csak 1973-tól. Volt egy családi közös darab a testvérekkel, ami még a nagyapám birtoka volt. Meghalt, a gyerekei és unokái örökölték, ebben nekem is részem volt, hatan-heten voltunk közös tulajdonban.

Az erdélyi szórványvilág mindennapjairól tartott a napokban előadást a New York és Washington környéki magyaroknak Szabó Csaba kolozsvári újságíró, az elmagányosodó közösségek közötti kapcsolatokat erősítő Szórványtengely-mozgalom alapítója. A New York-i Magyar Könyvtárban, illetve a Maryland állambeli Glenn Echo kisváros egykori városháza-termében zajló rendezvénynek kettős célja volt: rivaldafénybe állítani a tennivágyó és sikereket felmutató Dél-Erdélyi magyar […]

A letartóztatás után hová vitték? Előbb Pécsre, a rendőrségen a megyei parancsnok aláíratta velem, hogy az internálást tudomásul vettem. Semmi bíróság, eljárás, élet és halál urai voltak akkor a kommunisták. Másnap reggel Kistarcsára. Ott be voltunk zárva vagy tízezren. Ültünk a zárkában mint heringek. Ott vertek meg bennünket először. Mindenkit, kivétel nélkül. Gumibottal, volt olyan […]

És hogyan jött 56? Mikor kitört Pesten a forradalom, mondtam a feleségemnek, te, én ebből semmi jót nem nézek ki, én kimegyek a hegyre. Motorbiciklivel jártam, abba benzin kell, elmentem egy marmonkannával a benzinkútra. Ott látom, hogy egy csapat, vagy kétszáz ember, jön a Mária utca felől.

/Csak be kellett ütnöm a fenti, nem túl fantáziadús címet a Google-keresőbe, s már jöttek is a kész definíciók arról a valamiről, amit mindenki szeret, próbál megmagyarázni, és közben marad a titok, csak a versek sora szaporodik szüntelen… Ráadásul most a magyar vers ünnepe (április 11) is csak olajat önt a tűzre…/ A vers olyan […]

(Az e-irodalom.ro-n olvastuk) „Az élet nem más, mint úton lenni hazafelé!” Herman Melville A Szatmár-Bukarest gyorsvonat ablakából gödrös, alig aszfaltozott út látszik, jelezvén, hogy közeledünk hazafelé. Csak pár éve áll meg a vonat az Erdővidék határát súroló, de még Brassó megyéhez tartozó Ágostonfalván, mióta Erdővidéken összegyűlt egy azóta is gyarapodó egyetemista csapat, akik rendszeresen járnak […]

Akkor már volt ÁVO is… Ott kubikoltunk a Kulukban, és volt ott egy téglakerítés, és az mögött elbújva hallgatóztak, hogy miről beszélgetünk, mi reakciósok. Egy veszélyes munkahely volt, ahol ilyen emberek voltak. Miről beszélhettünk?! Na gondolhatod! Ezek meg „lehallgatták”. Mondja nekünk az Erzsi néni, ne beszélgessenek semmiről, itt hallgatózik az ÁVÓ a kerítés mögött. Megijedtünk, […]

Sikerült hazaérni? Ez 44 szeptembere-októbere, a nyilasok totálisan átvették a hatalmat, sőt a debreceni állomáson hallottam, hogy a hangosanbeszélő bemondja, hogy Beregfy vagy milyen ezredest kérik a hadügyminisztériumba, mert ekkor volt a Horthynak a kiugrási kísérlete. Beérek Pestre a vonattal, ott már mindenhol nyilasok, igazoltatnak…

Katonaság? Én 44-ben vonultam be. Azt hiszem, 44. októberében. Előtte voltam levente. A gimnazistáknak, polgári iskolába járóknak kötelező katonai előképzés volt. Szerettem a leventébe járni, mert sportoltam, ott lehetett érvényesíteni az ügyességet, erőt. A regulát azt betartották, általában 21 éves korban soroztak.

Siklóson jártam iskolába, azután pedig polgáriba. Aztán apám beíratott Pesten a felső kereskedelmi iskolába. A polgári iskolában, szerencsénkre, akkoriban rendkívülien jó tanerő volt. Telített volt itt a húsipar, sok volt a Bender, nem tudom, apám mit akart, de azt hiszem, más iparban akart elhelyezni, hál’ Istennek nem sikerült. Pestre el se mentem, inkább maradtam és […]

(RIPORT) Kezdjük onnan, hogy a Bender család eléggé nagy múltú és kiterjedt család Siklóson, az előző generációban sok fiú született, s nehéz kiigazodni azon, hogy kik testvérek, unokatestvérek, hogyan bonyolódnak a rokoni szálak. Ha erről mondana pár mondatot: család, származás, kötődés Siklóshoz… Én itt születtem, ebben a házban. Azt hiszem, ritka dolog az, hogy valaki […]

Nagy Gergő: Az én falum A 11 esztendős, IV. osztályos szerző alábbi dolgozatával helyezést ért el a Román Televízió Magyar Adásának tanulók számára kiírt fogalmazási pályázatán. Az én falum a rejtelmes Úz-völgyében, a Csíki-havasokban található. Én Nagy Gergő vagyok és itt élek a családommal. Sepsiszentgyörgyről költöztünk fel a hegyekbe. Édesapám néprajzi gyűjtést végzett Székelyföldön és […]

Tavaly nagy megtiszteltetés ért, amikor Gergely Tamás, a stockholmi Nemzetközi Könyvtár munkatársa arra kért, írnék előszót Rafi Lajos svédül kiadandó verseskötetéhez. A fordítást és kiadást Ove Berglund, a Babitsot, József Attilát, Radnótit, Weörest és Kányádi Sándor verseit fordító vállalta, miután Gergely Tamástól hallott Rafiról, majd közelebb került költészetéhez is. A kötet megjelent, meglehetősen jó hírverésnek […]

Akit az argentín konyha szaga megcsapott… 1987 tavaszán Argentínában (ott ez őszidőnek számít) a Magyar Népköztársaság nagykövetsége az Elnöki Tanács elnökének küszöbön álló látogatását készítette elő. Jómagam akkor konzulként szolgáltam Buenos Airesben, komoly feladatokat bíztak rám az államfői látogatás kapcsán. Nem olyan komolyakat, mint a Nagykövet Elvtársra (R.I.P), vagy a két tanácsosra, de „húzósakat”. Mint […]

TIZENKETTEDIK fejezet A legvidámabb barakk Vanek úr egy szemernyit sem volt erőszakos, cseppet sem volt terhére új barátjának, csupáncsak igénye volt arra, hogy egy hivatalnokélet összegyűlt okosságait megossza egy hallgatóval. Apró szívességeket kért, és a maga szerény eszközeivel törekedett egyensúlyra a viszonzásban. Például Vanek úr megrekedt a papíralapú bürokrácia idejétmúlt rekvizitumainál,