Válaszol Zsidó Ferenc: Nem túloz Cselényi Béla, amikor „ciklámen színű nőstényszagról”, meg „halványszürke kanbűzről” beszél? – Túloz, de szíve joga. Különben is, szerintem a nőstényszag rubinvörös, a kanbűz pedig opálkék. Persze, ezt mindenki másként gondolja, épp ez az érdekes a dologban.

Viktóriának, a gyerekkirálynőnek nem szabad egyedül lemenni a pincébe, „mert ő még olyan kicsi buta”. Aki tehát a padlást választja, felnőtt és bizonnyal nagyon okos. Még azzal is számol, hogy minden lépésének belátható és beláthatatlan következményei vannak. Ezt a függőben maradó, ernyedten himbáló helyzetet csak bonyolítja, hogy abszolút belátható dolgoknak rendszerint abszolút beláthatatlan következményei lehetnek. […]

A kötelet egy barátságos kisvárosban gyártották, és a férfi odavaló. Nem azt mondtam, hogy kötélrevaló, csak azt, hogy barátságos kisvárosi. A férfi besúgó volt, ami egy sajátságos másodállás nálunk a negyvenes évek végétől hivatalosan 1989-ig, nem hivatalosan azután is. A besúgó az államhatalom teleszkópos szeme és füle, ez is egészen természetes, ha az ököl a […]

Sántha Attilától: 1. Sokak szerint nem irodalom a Kemál és Amál. Mi neked erről a véleményed? Pro primo. Gondolatszabadság van. Szólni is lehet, de akkor előfordulhat, hogy az illetőt egy lavórral (vö. kübli) fejbeütöm. Mehogy Kemál ilyen. S állítólag én is, mivel megírtam Kemált (no meg Amált, aki szintén én vagyok, amikor valami keményebb dologra […]

Balázs Imre Józseftől: A Hervay „összes”-ben nem találok egyetlen káromkodást sem, attól olyan jó, amit írt? Talán jobb lett volna három lófasztól? – Szembeköpés van Hervaynál, lófasz nincs. Azt hiszem, ott, ahol a szembeköpés van, intenzívebbé válik a szöveg: úgy van megírva. Ezt a (tudom, nehezen körülírható) intenzitást sokféleképpen el lehet érni, de csupán a […]

A mai napig se tudom, hogy búsuljam, vagy pedig adjak hálát az istennek, hogy nem lettem szász. Mi az utolsó székely faluban laktunk, tőlünk öt kilométerre az első szász falu volt. Apám átjárt az öreg Simon bácsihoz kaszálni. Simon bácsinak sok birtoka volt. Hétfőn átmentünk lóval, szekérrel, pénteken jöttek az asszonyok. Egyszer Simon bácsi felesége […]

Mester! Nem is tudjuk, melyik Balla D. Károlyhoz forduljunk: előbb a költőtől kérdezzük: verseit alaposan áttanulmányozva, százöt istennőnevet találtunk, ám mindössze két phalloszt. Kérdezzük, miért az aránytalanság? Az Olymposzon talán nem káromkodtak? – Pontatlanul számoltak, uraim: 106 istennő, és csak egy phallosz. Nyilvánvalóan rossz kategóriába tették Phallosz Athéne istennőt, ez adta a tévedést.

Erdély legújabb összevisszaságairól. Mi légyen Erdéllyel? Ezt nem a jó isten kérdezi, hanem egy székely hidalgó. Beállt a seregbe, és most dönteni kell. Fejedelemség legyen, amit majd ő, vére hullásával. Ha pedig principátus lészen, akkor kivel szövetkezik s ki ellenében? Patagóniával meg a Húsvét-szigetekkel természetesen semleges, bármikor barátira fordítható kapcsolatot ápol. Közeledjen-e a románokhoz? Távolodjon?

A kommunista rendszerben azt mondották, hogy a finomkodás, finomság úri betegség. Igaz is! Az úri – iskolázott – embernek más a gondolatvilága, a szóhasználata, választékosabb a stílusa, jobb az ízlése. Itt mindjárt álljunk is meg. Jómagam úgy tettem volna fel a kérdést (a Színképben): Létezik-e ma is ízléshatár az irodalomban, mikor lehet vagy szükséges annak […]

Már déli tizenkettőkor ott lődörögtünk a nagyállami előtt, hogy a délutáni ötös nyitáskor valamit osztanak. Mama-nagyanyám, tata-nagyapám, Vera nagynéném, Sanyi nagybátyám, Magda nővérem és végül én. A sorban, még ha egymás mellett is álltunk, tilos volt megszólalni, sőt, úgy kellett tennünk, mintha nem is ismernénk egymást. Mintha akkor láttam volna először nagyanyámat, pedig naponta láttam […]

A rutinos mûsorvezetô, Marius Tuca (Antena 1) egyik szópárbaj-rendezvénye során G. Pruteanu szenátor vette fel a harcot a brutális, obszcén, az ember méltóságát lealacsonyító jelenetek vetítésével szemben. Ellenfeleként három érett korú nô és egy férfi „vitézkedett”. Amikor az említett mûsorok sugárzását, legnagyobb meglepetésemre, két nô a védelmébe vette, Pruteanu felkérte ôket, hogy ott és akkor […]

Kurvamód túlélik az embert a szivacsok. A savas vizeknek, éles köveknek, ragadozóknak, rákot okozó napsugárzásnak, tulajdonképpen mindennek ellenálló konyhai szivacsok. Ez a species a meleg áramlatokat kedveli. – Erről jut eszembe, hogy a Golf-áramlat le fog állni – mondja egy hétpróbás gyönyörűség, aki utálja a mosogatást, és egyáltalán nincs szokva a leállásokhoz. – Még egyet-kettőt […]

„Mi az élet?” – kérdezte a tudományos szocializmus tanára, elnyújtva az é hangot, akár egy ügybuzgó kántor. B. Vasile pedig, aki az egyetemi előadóterem utolsó padsorában ült, amely a naplopók és a visszahúzódók menedéke volt, azonnal válaszolt is neki, megtörve az első sorokban helyet foglaló stréberek nyomasztó és cinkos csöndjét. „Nem lehet tudni. Senki nem […]

Ágnes. A név sok évtized után is izgalomba hoz. A Mezőség egy kicsi falujában élt valami rokonságunk. Az ötvenes éveit taposó özvegyasszony, aki azon a héten, míg ott nyaraltam, az istálló paticsfalát taposta, majd a jócskán magasított falakat finom agyagos sárral megtapasztotta. A szomszéd, akit Grigorica bácsinak hívtak, átnézett a kerítésen, s az épp a […]

Néha „bekeményítek”, de úgy érzem, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak akkor indokoltak, ha az adott szövegkörnyezetben szellemesek, frappánsak. Nem akarok ujjal mutogatni senkire, de egy-egy pesti nemzedéktársam novellája és/vagy verse olyan atmoszférájú, mint egy szellőzetlen szállodaszoba, ahol a ciklámen színű nőstényszag és a halványszürke kanbűz olyan fröccsentett [fröccsöntött] konglomerátumban tekereg egymásban, mint a betiltott […]

Ezer pardon és bocsánat, de nem egy kortárs testőr-írónál olvastam ehhez hasonló szövegeket a Terézia császárasszony körüli időkből? Ó, azok a köréje simuló idők, mint egy hermelinpendely! S hogy alakul biza a Telekik élete, ha a kis Bánffy-lány református marad, s maga is Telekiné lesz Gernyeszegen? Ha ez az egyik osztópontja az akkor még nem […]

Elmúlt nyomtalanul a tamagocsi-láz. Az ember gép-klónja. A baba-klón. Egy valódi lény, akiben óramű programozza a napot, túlzás nélkül, az életet. Háromszor eszik, óvodába jár. Még kicsi. Iskolába, ha kicsit megnő. Apu és anyu is tamagocsi. Egyikükbe beprogramozták a vasöntő- vagy a kőművesszakmát. Nem lehetett volna a miniszterelnökit programálni? Hát akkor elmúlt a lyukkártya-jellemek kora. […]