A „nagy magyar nevettető” – hogy prüszkölt ellene, valahányszor a röhögés mentén beskatulyázták! – remek, de nem igazán becsült költő is. Virtuóz zeneisége brilliáns szellemi teljesítménnyel párosul. Legalább most idézzük líráját – Álom és Halott című versei révén – a felfedezés örömével.

A “száguldó riporter” visszatér Egon Erwin Kisch neve fogalom mindazok részére, akik az újságírásra adják a fejüket s érdeklődnek a hírlapírás gyökerei iránt. Kischnek sok munkáját olvastam, de valahányszor könyvespolcot böngészek, mindig megállok “leltározni”, hátha számomra ismeretlen újdonságra bukkanok, ami az ő szignóját viseli.

A kis Isten, kin az egész világ csügg, s ki éjjel, nappal, egyre működik: először csak piciny bimbó, virágrügy, s dús termést igér, ha majd elvirit. Csupasz madár: nincs tolla, mégse fázik s hivogató egekbe szállni kész; kupakos makk: rajta Ámor pipázik; csörgő: vígan cibálja játszi kéz.

Hat évvel ezelőtt (2004-ben) izgalmas vita indult meg az akkor még működő Romániai Magyar Szó Színkép mellékletének hasábjain. A vita pár hét lefutása után, teljes mellszélességgel átköltözött az akkor még szintén létező Káfé portálra, ahol terjedelmi és időbeli korlátozás nélkül, pergőbb ritmusban lehetett szembesíteni az egymásnak ellentmondó, egymással vitába szálló vagy monologizáló véleményeket – arról, […]

(Utassy József-verscsokor*) A kakukkfű illata Házunk előtt barnáll egy új iskola, olyan üres, mint a szívem. Nincs kora.

Mircea Dinescu sikeresen visszatornászta magát könyvespolcunkra. A csíkszeredai könyvkiadónál pár éven belül ez a második magyar nyelvű válogatás, mely politikai szatírái javából markol jó érzékkel, ébren tartva ezáltal nem csupán politikai kultúránkat, de humorérzékünket is. A Váli Éva válogatta és fordította  gyűjtemény (Mircea Dinescu: Szegek, ebek és szúró darazsak. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.) a Gândulban […]

2005-ben diszkréten elegáns, fűzött tanulmánykötet jelent meg a KOMP-PRESS kiadónál, az Ariadné Könyvek sorozatban. A szerző, a Csíki Székely Múzeum igazgatójaként tevékenykedő fiatal történész tulajdonképpen a békeidőkbeli Kolozsvárának polgári életvitelét világítja át a szakma precíziós szigorával és tárgyszerűségével. A tanulmányok egyrészt a hétköznapok egy-egy sajátos területére kalauzolnak (hírlapírás, kávéházak, főtérrendezés, prostitúció stb.), másrészt a magánnaplók […]

Irodalmi Nobel-díj 2009 – sajtóvélemények tükrében „Az ötvenhat éves Herta Müllerrel immáron a tizedik német értelmiségi kapja meg a legrangosabb… irodalmi elismerést. A legutóbbi német kitüntetett 1999-ben a Bádogdob, a Patkánynő, a Ráklépésben szerzője, Günter Grass volt. A Berlinben élő Müller most olyan nagyságokhoz csatlakozik, mint Thomas Mann, illetve Heinrich Böll…” (Dési András: Meglepetés-Nobel… / […]

Szalay Károly irodalomtörténész (sz. 1927-ben, Kecskeméten) kitartó következetességgel horgonyzott le a humor és a szatíra magyarországi, illetve egyetemes jelenségének vizsgálatánál. Bátran nevezhető a magyar kritika „humorfelelősének”. Ő az, aki kitűnő monográfiát írt Karinthy Frigyesről, ő a szerzője A magyar szatíra száz éve (1750-1850) c. átfogó munkának, összeállította a Nevető Parnasszus (A 20. századi magyar irodalom […]

A latin nyelvösztön a vizet és az anyanyelvet nőneműnek érezte. Folyóvíz és anyanyelv csakugyan rokon, mind a kettő kiapadhatatlan, folyton változik, a legerősebb kapcsolat ember és ember közt, anyánk mellett második anyánk. Aki élt idegenben, emlékszik, hogy a szülőföld három honvággyá finomul, az ember az édesanyja, a hazai folyó meg az anyanyelv után vágyik s […]

Hálátlan feladat ódiumát vette magára az aránylag fiatalon elhunyt újságíró, Tóth Béla (1857-1907), aki a népszerűsítő nyelvészet egyik lelkes művelője is volt, amikor Szájrul szájra. A magyarság szállóigéi című igen sikeres könyve után egy évvel megírta annak logikai édestestvérét, amely a Mendemondák címet kapta és a világtörténet – ezen belül is, mindenek előtt a magyar […]

Ezeket a gondolatokat már régebben le akartam írni, természetesen a közlés szándékával. Minthogy lényegében az újságokban, híradókban és a televízióban nyilvánosságra hozott, közismert, sőt népszerűsített tényeket kívántam követni, nem a Ceausescu elvtárs mindenevő cenzúrájától való félelmemben álltam el szándékomtól.

– A gyakorlatias mesterek azt gondolják, hogy a tudás fájából is lehet kanalat faragni. – Ha az angyalokat a mi korunkban találták volna fel, bizonyára lökhajtásúak lennének. – Az égbe készülő lélek kérdése: „Vajon az angyalok közös lakásban laknak-e vagy külön-külön?”

/Beszélgetés Alfred F. Majewicz professzorral/ Bevallom, meglepődtem amikor egy este valaki magyarul szólított meg Japánban, amint gondolataimba merülve, sétáltam Sapporo egyik forgalmas utcáján. Megfordultam, és egy középkorú, sportos testalkatú férfi mosolygott rám, akiről hamarosan kiderült, hogy nem magyar, hanem lengyel származású. Prof. Dr. Alfred F. Majewicz, a lengyelországi, StÍszew városban működő Etnolingvisztikai és Keleti Tudományok […]

(Az igazság Szendrey Júliáról) Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Vád és ítélet… Örök érvényűen e […]

(Egy főszerkesztői irattartó titka) Az egykori Előre szerkesztőségi kacatjainak 1990-es kiváncsi „csáklyázása” közben, az egykori főszerkesztői irodában, egy fiók mélyén néhány irattartóra bukkantam. Egyikből mindjárt 3 eredeti Bajor-kézirat, illetve azok mellékelt gépi átirata került elő, feltehetően abból az időből (a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje), amikor Bajor Andor az országos bukaresti magyar napilap kolozsvári […]

VÉGH GYÖRGY Nevét, alkotó pályafutását számontartja ugyan a lexikális emlékezet, de egyre többször visszatérő vélekedés az, hogy művéhez képest egyik méltatlanul elfeledett tagja a nyugatosoknak. Élete ívbe fogta a huszadik század legjavát (1919-1982), s hogy ritkásan emlegeti az irodalmi emlékezet, némileg rajta is múlott. Képességeihez képest viszonylag túl könnyen feladta lírikusi mivoltát és inkább a […]

Az erdődi kis gazdatiszt-lány nyugodt-nyugtalanul élt az öreg kastélyban. Nyugodtan, mert egyszerű, világos perspektíva állt előtte: falusias érdekek, konszolidált helyzetű család, nagykárolyi, szatmári, debreceni mulatságok, apró flirtök, könyv vagy kézimunka melletti ábrándozások, aztán házasság valami derék, rendezett viszonyok között élő fiatalemberrel, jobbfajta gazdatiszttel vagy közepes birtokossal, a házasságba eseménytelen élet, melynek csendjét gyakori gyereksírás teszi […]

…nem kerülhetnek a nyilvánosság elé A „feleségek felesége” nevekkel és vonatkozásokkal irta le titkos naplójába élete összes diszkrét intimitásait Már a mult héten jelentettem, hogy váratlan irodalomtörténeti érdekesség bukkant föl az ismeretlenségből: Szendrey Julia egész halom olyan kézirata, amiről eddig senkisem tudott s ami egészen uj és végleg hiteles képet ad Petőfi Sándor feleségéről, akinek […]

Jancsó Noémi egyik utolsó bejegyzése a Facebook-on: „Mintha tündérek táncolnának a billentyűkön. Kamaszkoromban rajongója voltam Érdi Tamásnak. Most is szeretem, igazság szerint. Az Istenszékén sokszor eszembejutott, a hegyi túra alatt, áfonyaszedés közben, a kilátón… Arany János balladáival együtt. Vannak élmények, amik túrákon gyakran eszembe jutnak.” http://www.youtube.com/watch?v=82Y8-ZjnHvU Aznap kirándulni ment…

NAGY IMRE Ha ezt a nevet halljuk, mindjárt a mártírhalált halt miniszterelnökre, vagy jobbik esetben is a jeles zsögödi festőre gondolunk, semmiképpen arra a szegényparaszt emberre, aki Veres Péterhez hasonlóan, nagyon alacsonyról – szó szerint is a porból – tört fel a költészet régióiba, majd hullt vissza oda, ahonnan vétetett. 1896-1942 közé kifeszített keserves élete […]

Egy híján Köszöntő Cseke Gabi szülinapján Nem várhatunk most ahhoz még egy évet Hogy kerek számmal köszönthessünk téged Hatvankilenc gyertyát sem viszünk neked Mi, akik egy húron pendülünk veled Akik mind elmúltunk már valamennyik Belátjuk, az idő biz’ gyorsan telik S bár a sors olykor sokunkhoz mostoha De még nem múltunk el – s nem […]

A fának könnyű A fának könnyű: építi magát, és minden tettét ösztönére bízza – csak boldog-balgán a magasba nő, és gond nélkül is minden rostja tiszta. A fának könnyű. Gyorsan nő. Merészség sem kell hozzá: a levegőbe nő, pompás látvány, s nem kéri, hogy megértsék: erőfeszítés nélküli erő…

KISS TAMÁS Földimádó kisbirtokos családból születtem, ezerkilencszáztizenkettőben, Kisújszálláson. A Nagykúnság szívében, ahol Móricz Zsigmond élet-mustja pezsdült erős, mámorosító borrá. Középiskoláimat ugyanitt végeztem el néhány évvel ezelőtt. Most a debreceni Tisza István Tudományegyetem theológiai fakultásának vagyok a rendes hallgatója. Életem rejtett mélyén szülővárosom és az alföldi mezők csendje alszik s még most sem szoktam meg teljesen […]

Egyik fiatalkori kedvenc íróm, a Nobel-díjas Roger Martin du Gard Maumort alezredes című, befejezetlen regényét hajkurásztam, mindenek előtt közkönyvtárban, amelyet a szerző műve betetőzésének szánt. 1943-ban kezdett neki, éveken át írta-írta, hatalmas kézirathalom gyűlt így össze, de 1951-ben az író már érezte, hogy élete, egészsége már nem elegendő a befejezéshez; a nagyszabású torzót pedig úgy […]