A családi orvosom kipatriálta magát Kandába. Helyébe egy P. nevű doki került. Elmentem hozzá EKG-ra, meggyőződni, hogy működik-e a motor, ugyanis van egy (kezelhető) magas vérnyomásom. No, illedelmesen köszönök neki. Nővér nincs mellette. Szépen fogad. Román létére magyarul beszélgetünk. Kérdezi: – Uram, a surmankója még áll?Én mókás vénember vagyok, igyekszem mindig szinkronban lenni ahozzám beszélőkkel.

Egyik nyáron újra Pádison kötött ki Misi, egy volt tanítványával, aki egyetemi hallgató volt Kolozsváron, a műszaki egyetemen.Fárasztó nap után, amelynek során nagy utat tettek meg a csodálatos karsztikus vidéken, bementek a menedékház éttermébe (kocsmájába), s egyik asztalnál jóízűen vacsoráztak, amikor asztalukhoz ült egy móc favágó.

Két kofáné társalog a piacon. Az egyik azzal dicsekedik, hogy milyen ügyes a fia. A másik sem akar lemaradni, ő is dicsérni kezdi a sajátját:– El se hiszi, drága Marcsa, hogy milyen rendes, komoly fiú az enyém. Olyan szorgalmas, jó volt az iskolában is, hogy a tanárok sírtak, amikor végzett… Aztán a munkahelyről is olyan […]

1951-et írtunk. Már egy éve a nyárádgálfalvi iskolánál tanítottam mint helyettes tanár. Abban az időben, s utána is még sokáig, a tanerőknek nemcsak tanítaniuk kellett, hanem rájuk tartozott a kultúrmunka, a faliújság-szerkesztés, kerítésmázolás, vizuális propaganda, sportmozgalom, az analfabetizmus felszámolása, és még mennyi, de mennyi minden, a tyúkszámlálástól a kollektivizálásig. Külön füzetbe vezetve hétről hétre el […]

Kánikulában, halk lombok alatt szállták a legyek a dinnyehéjat.Learatták az árpát, és javában vágták az aratócséplők a búzát is. Kedd volt, piaci nap, hajnalban már nyikorogtak a szekerek, a szomszédos falvak vásáros népe is itt haladt át, a hajnali por hűvöse nem hasonlítható semmihez, egyszer, lakodalomból jövet, mindketten kézben vittük a cipőt, és a szó […]

A TISZAI HAL, AZ MIND SIKET Móricz Zsigmond: — Karácsonykor letettem a dohányzásról, húsvétkor a húsevésről, pünkösdkor a tejről és a tojásról. Szóval teljesen lemondtam állattársaimnak és termékeiknek a fogyasztásáról. Fűevő lettem.— Miért, Zsiga bátyám ?— Kiábrándultam belőlük.— A gyomrod?

Főcze János gyimesközéploki származású történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa. Doktori dolgozatában a Magyar Dolgozók Országos Szövetségének történetéről írt: egy baloldali magyar történetet mutat be, az 1934 és 1944 közötti évekből. A MADOSZ-ról egyúttal kiadvány is készült – a doktori disszertáció átdolgozott változata, amelyet a Hargita Megyei Kulturális Központban mutattak be a napokban, […]

KACAGÓBÁLTÓL A SÚRLOTT GRÁDICSIG (Néhány mondat a könyvről) Boldogult tanár koromban (míg lehetett, s hagyták) évente tartottunk „kacagóbált” Korondon. Kétévenként író-olvasó találkozókat szervezett a község a Hargita megyében született, ott élő, vagy érzelmileg azon tájakhoz húzó tollforgatókkal, a szomszédos Parajddal közösen – a hetvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig –, és ehhez valamiféle ráadásnak találtuk […]

A Napsugárnak A macskánk, Cicus, a szürke,Este besurrant a csűrbe…Reggel: lássatok csak csudát:Hat egészséges kiscicát!

TUDNIILLIK… Keleti László éjszakánként egy mulatóhelyen lép fel. A lokál gyakori törzsvendége egy filmproducer, akit a komikus két okból is örömmel üdvözöl: részint mert szomszédok a távoli Pasaréten, részint mert ilyenkor a producer szokta őt hazavinni az autóján.A napokban ismét megjelent a filmvezér a mulatóban. Keleti szó nélkül ment el az asztala mellett.— Mi az, […]

A hypochonder. Egy hypochonder iróról szól ez a történet, aki a világ összes betegségei boldogtalan birtokosának képzeli magát.Állandóan orvosi könyveket olvas, hőmérővel jár és mindig méregeti a hőmérsékletét, a tárcája tele van receptekkel és ha náthát kap, azzal a tudattal fekszik az ágyba, hogy tüdővésze van.A képzelt betegek e diszpéldánya egyszer halotthalvány arccal rohant be […]

Az új cím Tolnai Simon füzetes vállalatban adott ki egy képes világtörténelmet, népszerü modorban megirt nagy müvet, főképp az ifjuság és a nép számára. A vállalat több fiatal történettudóst és irót foglalkoztatott, mindegyikre rábizván egy-egy korszak megirását.Egy kiváló fiatal tudós a régi Róma történetének megirását vállalta el és elkészülvén munkájával, a kéziratot megmutatta dr. Mikes […]

MOSOLYGÓ IRODALOM 1(A KOMPSZOMISSZUM NAGY TANKJA) Jön, és átgázol mindenen. A gyanútlan olvasó pedig úgy sétál benne, mint egy virágoskertben, és azt mondja, hogy ez az egyetlen menedék, ahova el lehet bújni az élet gyalázatosságai elől.Édes korszak… Csak semmit, ami súlyos, semmit, ami keserű! — mondják az irodalom parancsnokai. A közönség fáradt, türelmetlen, ideges, nem […]

Hányan emlékeznek még személyes tapasztalatból az aeroplánra, az első világháborúban feltűnt repülő masinára, amelyből a pilóta kézzel dobta ki a sárgadinnyénél nem sokkal nagyobb s nem sokkal veszélyesebb bombákat? Bizonyára alig egypáran. De nem is csoda, hiszen azóta több mint egy fél év­század telt el, legtöbben azóta szü­lettünk, s a repülőtechnika olyan rohamléptekkel – azaz […]

Ez a kis história nagyon is kegyetlen volna, ha nem két olyan ember volna a hőse, akiknél ki van zárva, hogy kegyetlenkednének egymással. Az egyik egy keménybeszédü, de vajszivü öreg ur volt: Gyulai Pál, a másik Rákosi Viktor, akinek örök kedélye bearanyozta a legnagyobb gorombaságot is. Akkor történt, amikor Gyulai Pál kitörte a kezét.

KI ÍRTA A TOLDIT? Móricka váltig tagad. Erre behívatják a papát.— A maga fia egy haszontalan kölyök — mondja a tanár. — Azt kérdeztem tőle, hogy ki írta a Toldit, és ő azt felelte, hogy nem ő írta!Mire Móricka papája:— Kérem, tanár úr, a fiam egy csintalan, rossz gyerek, de hazudni nem szokott. Ha azt […]

ÖREG SZÍNHÁZI RÓKA — Tanuld meg, fiam, hogy csak olyan darabot szabad írni, ahol anőknek van igazuk.Mert ki csinálja a programot? A nő. Ki határozza el, hogy hova menjünk ma este? A nő. És nem lesz bolond olyan helyre vinni az urát, ahol azt mondják, hogy nem neki van igaza.

Románia 20. századi történelmében fontos szerepet játszottak az erdélyi származású román politikusok, köztük Petru Groza (1884‒1958) és Alexandru Vaida-Voevod (1872‒1950). Mindketten a dualizmus kori Erdélyben születtek, ott szocializálódtak, és életük végéig szoros szálak fűzték őket a magyarsághoz. Mégis egymástól teljesen eltérő politikai karriert futottak be, és történelmi emlékezetük is ellenkező előjelű a mai Romániában. L. […]

AMERIKAI SÍRFELIRAT A newyorki temetőben olvasható a következő sírfelirat:„Itt nyugszik mr. Joe Brown, aki gyufával nézte meg, van-e benzinautójának tartályában.VOLT!”

A VIRTUS VISSZAKÖSZÖNNyírő József: „Szigorú tél volt azidőtájt, s mi kabátban dideregtünk a Keleti Újság redakciójában. A hatalmas kályha hidegen fagyoskodott a sarokban. Egyszer csak hallom, hogy a kollégák vitatkoznak: »Olyan ember nem született, aki ebbe a rongy kályhába tüzet tudgyújtani. Egy ember volt, aki elbírt vele, a szolga. De az meg visszament a falujába.« […]

KÉT KRITIKUS Két kritikus ül egy író darabjának főpróbáján. Azt mondja az egyik: — No, mi a véleményed a darabról? Mire a másik: — Nincs róla sok mondanivalóm, de tudom, hogy ha a darabot véletlenül én írtam volna, akkor te most nagyon örülnél. Színházi Élet, 1937/42

MI A BAJ? Nem az a baj, hogy ő nem szeret engem. Tudják, hogy kik nem szerettek már engem? Engem nem szeretett a Greta Garbo, a Marlene Dietrich, a Gaby Morlay. Az Egyesült Államokban ötvenmillió nő él, aki nem szeretett engem, a brit világbirodalomban száz, és a Schvartzné a Dorottya-utcából se szeretett engem. Túléltem. Most […]

LEGNAGYOBB SIKEREM Egyszer egy társaságban arra kértek, hogy zongorázzak valamit a szerzeményeimből. Eljátszottam Csajkovszkij »Románc«-át, az egyetlen klasszikus darabot, amit tudtam. Mindenki el volt ragadtatva. Valaki megjegyezte: — Azt szeretem az ön szerzeményeiben, hogy mindig hű marad a — saját zsáneréhez. Farkas Imre Színházi Élet, 1937/36

ITTHON VAGYOK Angliából jövet fölfedeztem magamban egy érzést, melyet eddig nem ismertem, egy újfajta hazafiságot. Rájöttem arra, hogy a kontinens fia vagyok, annak a szárazföldnek, mely Európát és Ázsiát foglalja magában, s tudományos szóval Eurázsiának neveztetik. Csapó esőben álldogáltam a hajó orrán, lestem a dieppe-i partot, de már jóval előbb baráti szellők futottak felém, s […]

HETEDHÉTORSZÁG * Megettem a világot s kiokádtam. Az élet meglehetősen egyforma. Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre, oly szemtelen gyorsasággal, hogy magam is megijedtem.