A Hét irt már arról a kis statisztikai kimutatásról, amely a minap jelent meg a sajtóban. Az UNESCO „Index Translationum“ című közlönyének kimutatásáról, arról, hogy a világ 73 országában 41322 könyvet fordítottak le 1970-ben. Ez majdnem két lefordított könyv minden országban külön-külön – naponta és persze átlag. Az információrobbanás korában már nem is olyan meghökkentő […]

Nagyapám, Nagy Dénes emlékének Szaporán kopogott a fagyott sár a cipők alatt, apróbbat-nagyobbat, néha megreccsent az alig ujjnyi mély tócsák ráncos bőre, kipkop, valami furcsa ritmus szerint, aztán kip-kip-kop. Komoly, fekete bőrbakancs mellett aprócska cipő szaporázta; lassított vagy éppen meg-megállt attól függően, mekkora gödrön akart átpattanni.Szilaj kiscsikó vére trappolt a koppanásokban, kevéske havon csikordultak a […]

Emlékszem, a kétszázadikon húsz éves voltam. Kaptam egy meghívót a Szentivánéji álomra, de amilyen balf@sz korszakot éltem (ó, ez nem szűnt meg), valamiért nem mentem el, s még másnak sem adtam oda. Emlékszem, láttam Andrei Șerban Médeiáját és Zsámbéki Gábor Revizorát, s azokból (de különösen az elsőből) kezdtem megérteni, milyen forró és technikai érzékiség a […]

Az 1965/66-os évadban a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház műsorára tűzte Victor Eftimiu „Rokonunk, a csavargó” c. darabját, amelyben a Csavargó szerepét László Károly (Puki) játszotta nagy sikerrel. Meghívásunkra az előadást elhozták Segesvárra is.(Mellékesen megjegyzem, hogy Puki felesége, Ildikó, első unokatestvérem volt).Meghívást kapott a darab szerzője, és el is jött Segesvárra.

BAJOR ANDORHOGY KÉSZÜL A KARIKATÚRA? Fölkeresett egy igen szelíd és udvarias fiatalember, kijelentette, hogy képzőművész, és karikatúrát akar készíteni rólam. — Ne vegye rossz néven, ha az első vázlatok nem sikerülnek. Ugyanis kezdő vagyok a műfajban — mondta szerényen, és igen ártatlan szemmel nézett reám. Megnyugtattam, hogy én is tökéletesen kezdő vagyok a műfajban. Sohasem […]

A LEGJOBB NEVELŐESZKÖZ A ’szabadság’ jegyében szüntették meg az iskolai egyenruhát és engedik meg a diákoknak, hogy a sulitól tíz méterre vígan cigizzenek. Van azonban egy ügyes ember, aki roppant egyszerű eszközökkel tudott rendet csinálni; nem mindenütt, csak a maga portáján. Haáz Sándor (Sankó), a száztagú Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, zenetanára és karnagya egy interjúban elmesélte, […]

Az alábbi sorokat az az ember vetette papírra, aki gyakorlatilag megmentette az életemet. Budapesten, kamaszfővel, 1956-ban majdnem a villamos kerekei alá kerültem. Ő rántott vissza az utolsó pillanatban. Magyar nyelv és irodalom tanárom: áldott emlékű Fejér Miklós.Tulajdonképpen az ő hatására lettem betűvető… (Cseke Gábor) *** Tanár úr, kérem, egy vallomással tartozom. Nem mondtam akkor igazat, […]

XIV. A technikai zseni 23.30-24.30 Pillanatig azt hiszem, hogy az ébresztőóra cseng, csak aztán jövök rá, hogy már idestova tíz éve a rádióra ébredünk. Feltápászkodom, kibukdácsolok a konyhába. – Tessék? – suttogom rekedt hangon a telefonba. – Igen, aludtam. – Kis szünet után megadóan felsóhajtok. – OK, OK, hozd át. Megértettem… persze… nem kell megköszönnöd. […]

HALLOD, ANYU, A PAP BESZÉL… Zöld György református lelkész emlékezéséből:— Az első sokkot számomra egy mezőújlaki történet jelentette. 18 lélek volt a faluban, a templomban sohasem hiányoztak ötnél többen. Egyik vasárnap az előző heti ottjártam utórezgését mesélte egy asszony. Apa, anya s a kisfiuk templomban voltak. Otthon az édesanya bekapcsolta a rádiót. A magyar szó […]

XIII. A svéd szauna 21.00-23.30 – Micsoda nagyszerű érzés! – nyúlik el Ivar a bastu legfelső szintjén. – Nyolcvanöt fok, épp a legjobb hőmérséklet.– Szóltam nekik, de nincs kedvük. – Göran behúzza maga után az üvegablakos faajtót. – Legalább nyugodtan megbeszéljük a meccset.– Nincs mit beszélni róla – könyököl fel Ivar. – Nyertünk és kész! […]

Privát hangulatok Na most gondolja meg. Ülök itt a padon, és kilenckor a vizit. De kilencre érkezik a vőm is, ez a Ghibu. Ő hoz nekem ezt-azt, amire vágyom. Mert nekem már utolsó vágyaim vannak. Nem érti, ugye. Volt egy komám, kilenc esztendeig haldokolt. És most követeli a nyugdíjemelést. Na, ez benne a pozitív. Elég […]

KÁNYÁDI KÉZCSÓKJA 1992. július 25., szombat, Segesvár, Eminescu terem, Petőfire emlékezünk. A műsorban egy eladdig „szokatlan“ szám is van — igaz, semmi különös nem kellene hogy legyen benne, dehát… —, mégpedig egy tanítónő fellépése, aki Jebeleanu nagyszerű fordításában olvassa fel a Szeptember végén-t. Hatalmas tapsot kap, a terem minden rokonszenvét neki ajándékozza. Megtudtuk, hogy írogat […]

XI. Tehén-rulett 17.30-18.30 – Anyuci telefonált, hogy útban van hazafelé! – közli Kisarnold. Kijön a konyhába, az asztalhoz ül. Két részre osztom a tegnapról maradt főzeléket, berakom a mikróba melegedni. – Göran is telefonált, fél hétkor érted jönnek, és felvesznek a sarkon. Nem tudom, írtam-e már, hogy nincs autónk. Na tessék, egy (észak)nyugati, akinek nincs […]

X. Térítési kísérlet 17.15-17.30 A centrumban nagy a nyüzsgés. Tejet és kenyeret kéne vennem. Buszom három perc múlva indul, nincs időm bevásárolni. A dúskeblű hölgyekkel díszített címlapokat nézegetem a Pressbyrånak nevezett trafik kirakatában. – Hejszán! – köszön rám valaki. – Felkapom a fejem. Jóképű fiatalember áll előttem. Nem a szomszéd házból láttam kimenni a minap? […]

Alszik a medve, alszik a cserény.Csak egy éhes kis őzsuta matatpárálló, kékes orral és serénypatákkal a szikrázó hó alatt. Alszik az erdő, alszik a fenyér.Sok idő van még hátra tavaszig.Alszik a hegy, párnája hófehér,s rongyos felhőkből egyre havazik, Folytatás a Népújság friss számában

SZOVÁTAI HÍRMONDÓ A SZERKESZTŐ BÚCSÚCIKKE Amióta ezt a lapot szerkesztem, írom, mindanynyiszor a vezércikk maradt utoljára. Azért is, hogy már lássam a betördelt anyagot, a nyomdakész oldalakat, s valamiképpen azzal kapcsolatos témát válasszak hozzá. De azért is, mert úgy szerettem, hogy előbb a neheze legyen meg, a vezércikket a végén percek alatt „kirázom” majd.Most is […]

Korunk Stúdiógalériában mutatták be a Kolozsvár Társaság nemrég megjelent, hiánypótló HázsongArt című kötetét. A Kolozsvár Társaság két oszlopos tagja, László Miklós fotográfus és Nagy Béla helytörténész könyve a Házsongárdi temető száz művészeti alkotását örökíti meg. László Miklósnak a kötetben megjelent művészi szintű fényképeinek színe-javát a Korunk galériában is megtekinthetik az érdeklődők. A szerzők jelenlétében rendezett […]

VIII. A siker titka 16.00-17.00 Jobb, ha az ember cikkírás helyett tudományos konferenciára jár. Régi eredményeidből összetákolsz egy posztert, egyféle tudományos tacepaot. Lejelentkezel, kiakasztod a számodra lefoglalt spanyolfalszerűségre, és otthagyod. Az első konferenciámon kora reggeltől késő estig ott feszítettem a poszterem mellett, ahhoz, hogy senki, de senki se méltattassa figye­lemre. Azóta gyorsan végzek a kifüggesztéssel, […]

Vig Emese: A sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor esete is azt bizonyítja, hogy az emlékezetpolitika és a giccsparádé kéz a kézben jár Sepsiszentgyörgyi szoborpályázatról a TranstelexenForrás: ujhet.com

MUNKATÁRSUNK ÉS JÓ ISMERŐSÜNK, A GYERGYÓSZENTMIKLÓSON ÉLT GÁL ÉVA EMESE (1955-2022)december 11-én ÖRÖKRE ELTÁVOZOTT – OLVASTUK A PÉNTEKI HARGITA NÉPÉBEN.Érzékeny, a nagy létkérdésekre figyelmező lírája ma erdélyi közkincs. Versei elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcain, onnan válogattuk búcsúsoroknak is beillő szonettjét. FEHÉR Egyre távolodunk a horizonttól,ahol lelkünk a fénnyel összeér.A múlt, jelen, s jövő […]

Közismert a könyvnek mint jelképnek a permanenciája a művészetben. Hadvezérek bölcsességét, tudósok tudását, mártíromságra készülő szent férfiak hitét, Vénusszá átköltött ledér nők előkelőségét jórészt könyvvel fejezték ki a régi festők. Elég volt egy tekintélyes fóliánst vagy gyűszűnyi kötetecskét kézbe adni, hogy az erény a képen minden kétséget kizárólag megmutatkozzék.A könyvnek ez a külső varázslata megszűnt […]

A Romȃnia literarăban írtam arról, milyen bizarr kísértést hárít el szüntelenül az ember, ha olyan nyelvből fordít, amelyet majdnem olyan jól ismer, mint a magáét; előbb-utóbb átbújna a fordítandó „versanyag” nyelvi bőrébe. Miközben – mondjuk – magyarul írja újra a román verset, s a fordítás idegen anyagokkal fővő konyhájában újrakeveri, új nyelvi formába, miközben egy-egy […]

Munkatársunk összefoglalója Románia schengeni esélyeiről az ujhert.com portálon itt

VI. A pofátlanság teteje 12.00-13.00 Östermalmnál szállok le a metróról, innen egy ugrás az Akademibokhandel, Stockholm legnagyobb könyvesboltja. Nem múlhat el a hét anélkül, hogy ne töltsek el néhány órát a pol­cai között. Hatalmas a választék, igazi paradicsom annak, aki szereti a szép – és méreg­drága ­ könyveket. Mivel mindet úgysem tudnám megvenni, hosszas válogatás […]

IV. Gondolatok a kutatásról 8.30-10.00 Az Egyetemnél többen leszállunk. Az ellenkező irányból is érkezik vonat, sietősebbre fogjuk a lépteinket. A kapuknál újabb tömörülés, kisodródunk a permetező esőbe. A tömeg kétfelé oszlik: a csinos honleányok a jobboldali ösvényen folytatják az utat a humán tanszékek felé. Mi, a többnyire félretaposott cipőjű, hátizsákkal imbolygó, multidioptriás csordát követjük. Tudom, […]