TESSÉK, TANÁR ÚR! Karinthy Frigyest Lenkey Henrik tanította magyarra. Akkor jelent meg Lenkeynek egy könyve, Karinthy mint jó tanítvány megvette a könyvet, és a legutolsó padban ülve a pad alatt szorgalmasan olvasott. Az előadásra nem figyelt. Észrevette ezt Lenkey tanár úr és dühösen rászólt :

A nemzetállam és az államnyelv a sokszínűséget hirdető Európában talán csak Lengyelországban esik egybe százszázalékosan, a második-harmadik helyért Görögország (98 százalék) és Magyarország (97 százalék) vetélkedhet. (Bár ugyanekkora az arány Franciaországban is: cca. 97 százalék; és Olaszországban is csak picivel kisebb: 96 százalék.) A legnagyobb államnyelvi-anyanyelvi szakadék a vizsgált európai országok közül Spanyolországban tapasztalható (ahol […]

A ROSSZMÁJÚ KARINTHY A népszerű Karinthy Frigyes egy kellemes tavaszi délutánon a körúton sétál egy vidéki ismerősével. A New-York kávéház előtt egy hízásra hajlamos, polgárias külsejű fiatalember jön velük szembe, és nagy hangosan szervuszt kiált a humoristának. — Mondja, ki volt ez ? — kérdi a vidéki kíváncsian. — Egy színész — mondja Karinthy. — […]

Volt egyszer, hol nem volt, a Namíb sivatagtól északra, a Szaharától délre egy gondtalanul legelésző zebracsorda. Vándorlásuk során egy oroszlán keresztezte az útjukat. Az oroszlánt ősi ösztöne és a korgó gyomra vezérelte. Bemutatkozásnak megevett egy beteg zebrát. Aztán egy öreg zebrát. Szegények nem tudtak elég gyorsan futni, ami a zebráknál a legyengült immunrendszer jele.

STOCKHOLMI UTCA Itt északon a gyümölcs becses és tisztelt, talán azért, mert kevesebb van belőle, és nem hever éretten, ízesen, illatosan roskadó kosarakban, garabókban, mint otthon minálunk. Az utcán önműködő gépek árulják, éjjel is. Üveglap mögött tükörpolcon nyers paradicsom áll, néhány sápkóros cseresznye, banán, citromnarancs vagy alma, s aki néhány őrét bedob, az állandóan gyümölcsöt […]

SZEGÉNY ÍRÓ SZERENCSÉJE Írónk nagyon szegény, de mégis vett 100 ív papírt, mert bele akart kezdeni egy regénybe.

KÖLTŐ! Egyik ismert költőnket, aki a legszebb verseket írja mostanában, s aki mint színpadi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondolkodású szülei mindenáron le akarták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicsőség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával. A […]

DRÁMA A VONATON Már kora reggel óta robogunk, egyenletes gyorsasággal. Mindig két rövid kattogás, s utána egy hosszú. Olyan ez az utazás, mint egy vers. A vonat még a régi, kötött vers szabályait követi, „lebegő” ütemeket használ. Ennek nem is vallja kárát, mert legalább előre halad, óránként nyolcvan kilométerrel. Egyébként semmi újság. Mi, akik ebben […]

A megismerést, ha szférának (gömbnek) tekintjük és minden sugarán elképzelünk egy tudóst vagy tudóscsoportot, akkor a gömb sugarai folyton növekednek az újabb és újabb felfedezések révén, tehát a felülete is nagyobb lesz, ami azt jelenti, hogy bár a gömbön belül egyre nagyobb lesz a felhalmozott ismeretek mennyisége, ugyanakkor a növekvő gömbfelület révén egyre nagyobb felületen […]

HOLLANDIA (részletek) Minden népet legjobban az írója jellemez. Ennélfogva itt maguk a népek ismerkednek egymással az íróik által. Van ebben valami hatalmas és nagyszerű, s valami kedvesen-megindító is. Amint a franciák a „forradalom nagyanyjáról” beszélnek, úgy beszélünk mi a PEN Club anyjáról. C. A. Dawson Scott a PEN Club anyja. A PEN Club alapítója, szervezője, […]

MAGYARÓRA A BERLINI EGYETEMEN 1 A berlini egyetem magyar intézete az év elején ingyenes tanfolyamot hirdetett. Azt hitték, hogy mindössze néhányan fognak jelentkezni. A mostani világválság arra kényszeríti az embereket, hogy a mindennapi kenyér után fussanak, csak a gyakorlati szempontot tekintsék, s érdeklődésüket is ehhez mérik. Ennek tulajdonítható, hogy a háború után az angol nyelv […]

GYŰLÖLTE A KÖRKÉRDÉSEKET Ifjabb Dumas egyet gyűlölt igazán: a körkérdéseket. Egyszer egy párisi napilap körkérdezte tőle, miképpen lett íróvá. Akkor adta ezt az ironikus választ. — Hogy én miképpen lettem íróvá ? Ez bizony a Hilarion Defert lelkén szárad. Ez a Hilarion Defert holmi uzsorás adósság fejében mindenemet ellicitálta. Mindössze egy vaságyam, szalmaszékem és az […]

Történelmet tanítottam  a Hargita megyei Maroshévíz magyar tannyelvű iskolájában. Elhatároztam, miután az általam létrehozott alapítvány vezetőségével megbeszéltem és elfogadtattam az elgondolásomat, hogy emléktáblát készíttetek a marosvécsi vár falára. Az emléktáblának, javasoltam, amit a megbeszélésről készített jegyzőkönyv is megörökített, az 1926 és 1943 között megtartott Erdélyi Helikon íróinak találkozóiról kell beszélnie. Épp jókor született az ötlet. […]

SZOPÓS FENEVADAK Régi szokásom, hogy azokban a városokban, ahova megérkeztem, tiszteletemet teszem az állatoknál is. A városok lakói részint emberekből, részint állatokból állanak. Semmi okom, hogy közöttük döntő különbséget tegyek. Sokszor az utóbbiak érdekesebbek is, mint az előbbiek.

ÚTI NAPLÓ (Részletek) VONAT A vonat a mai emberiség titáni játékszere. Micsoda kaland is elutazni. Ami hajdan a vándorbot volt, a szerencsepróbálás, az Óperenciás tenger, a világgá-menés, a mese, az ma tömören, összesűrítve mind együtt van egy vékonyka kis vasúti jegyben. Ezek a sápadt, elszántnak tetsző fiatalemberek, kik indulás előtt kihajolnak a vonat ablakából, olyan […]

ESTI KORNÉL RÍMEI Káprázva nézzük roppant fényedet, ha most szíved hozzánk kopár is, Páris. A gesztenyefák s orgonák között lobogsz szelíden, régi Bécs. Csöndes, családi mécs.

HÁROM LEÁNY MEG EGY FIÚ Bruges-ben az ember megfeledkezik a jelenről. Visszasüpped a középkorba. Reggelente a harangtorony rozsdás muzsikája ébreszt. A levegőnek mákszaga van. Körülöttem a tizenharmadik század és a spanyol hódítók nyoma. A csatornák hervatag vizén pelikánok úszkálnak. Pár nap múlva a magány fullasztóvá válik. Emberek után vágyakozom.

* A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog folytatták útjukat. * Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult. * A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat. * IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen gondoskodott. * IV. Béla várromokat épített. * A hős várkatonák általában […]

LONDONI LEVELEK (Részletek) 7. HYDE-PARK. VASÁRNAP, NÉPSZÓNOKOK Amíg élek, nem felejtem el ezt a verőfényes, izgalmas napot. Mindjárt reggel a Hyde-parkba hajtattam, hogy végighallgassam a népszónokokat. Erről az állandó népgyűlésről, fiókparlamentről (vagy szabadalmazott sóhivatalról) már sok mindenfélét hallottam. Az angol – a világ legszabadelvűbb, leggyakorlatibb népe – mindenkinek megengedi, hogy bármikor és bárhol szónokoljon. Ha […]

LONDONI LEVELEK (Részletek) 4. MIT LÁTTAM? Óriási szálló. Egy nagyobbacska város. Nem, egy kisebbecske állam. 7000 szoba, mind egyforma, egyablakos, tiszta, kényelmes. 7000 ágy, 7000 mosdó, 7000 csengő, 7000 villanylámpa, 7000 párna. Sajnos, nem kapok szobát, mind el van foglalva. Megállok az előcsarnokban, s felvonók kattogása közben, a zsongó zajban gondolkozom. 7000 ember, 7000 fej, […]

LONDONI LEVELEK (Részletek) 2. A SZIGET Szaporázta az eső, amikor megpillantottam Albion fehér mészszikláit. Zord óriásokként ültek ott, lábvizet vettek a viharos tengerben. Morcosan néztek rám, magukba süppedve. Megérkeztem a szigetre.

ÚJSÁGOK Egy kisebb pesti papírkereskedő megszólította a napokban Tábori Kornélt: — Kornélkám, csináljon nekem valami újságot… — Hogy gondol maga erre? — kérdezte Tábori Kornél. — Van két vagon papirosom, és úgy hallom, hogy többet kap az ember érte, ha van rá valami nyomva. Színházi Élet, 1919/5

Ennek az alkotóereje teljében lévő fotográfus-írónak, vagy író-fotográfusnak (ki mire esküszik éppen) mélyen erdélyi gyökerei azonnal meglátszanak prózája első sorait olvasva – a marosvásárhelyi levegő úgy árad belőlük, mint a keserű szomorúság tolongó pára-pamacsai élete nem kevés traumái miatt. Legalább is, én így olvasom az ő munkáit, s nagyon megörvendtem, amikor 11 novelláját szabadon elérhettem […]

ÚTI JEGYZETEK P. L. M. Párizsi gyorsvonat. Minden fülkében ez a figyelmeztetés: „Igen gyakran megtörténik, hogy az utasok a pályatestre szilárd tárgyakat, főképp üres palackokat dobnak ki, melyek annál inkább megsebzik az ott dolgozó munkásokat, minél gyorsabban halad a vonat. Ezért arra kérjük az utazó közönséget, tartózkodjék ettől a szokástól.”

Az emberek bizonyos hányada egyáltalán nincs tisztában a meglógás elemi szabályaival, s éppen ezért sértően, másokat megbántva tűnik el. Ez súlyos hiba és neveletlenség. A szabály általában az, hogy csak akkor illik eltűnni, ha embertársaink keresnek. De akkor sem mindig. Főnökünk elől a megszökést nem tiltja ugyan az illem, viszont tiltja a főnökünk.