…Kell-e hiú majomnak lennie annak, aki tisztes tollforgatóként visszhangra vágyik? Aki elbúsul, sőt nekikeseredik, ha elmarad a várt siker, elismerés, díjazás, miegyéb? Vagy mégis mind hiú majmok volnánk, akik erre a mesterségre adtuk a fejünket? Nem az a bajunk, hogy önmagunk titkos imádatában mindig többet-jobbat várunk, mint amit megkaphatunk?

Igazságtalan a sors, mindig is az volt. Nem egyformán méri ki az emberfiaknak az örömöket és a kínokat. S a tollforgatókhoz sem igazságosabb. Még az istenadta talentum sem számít neki sokat, a kezdeti sikerek és sikertelenségek osztogatásában meg kiváltképpen nem. Holott még aranyat érő tehetségeket is tönkretehet, épp az indulás idején, a sorozatos elutasítás, a […]

KARINTHY MUNDÉRBAN Alkalmas lett a hadsereg számára Karinthy Frigyes is. Mundért öltött, de nem került a tűzbe, mert meglátták népfelkelő-céduláján, hogy író. — Na, ha író — mondta egy logikus őrmester —, írjon az irodában. Azzal beosztotta egy kórház irodájába segédszolgálatra. Karinthy azóta ott körmöli az aktákat, még pedig nem valami kitűnően, mert a kiváló […]

…Tehetségekben soha sincsen hiány. Minden kor megtermi a maga tehetségmagvait, csak nem mindegyik tud gazdálkodni velük: megőrizni, felnevelni a kicsírázó „újulatot”, a zsenge poétapalántákat. Mindig sokkal több palánta pusztul el, vagy marad fejletlen, senyvedt, csökött, mint amennyi fel tud nőni, s ki tudja bontani rejtett képességeit. Így van ez még a termékeny történelmi korokban, a […]

A költők, akár az énekesmadarak, rajokban szoktak mutatkozni – mondogatta Babits, de áll ez többé-kevésbé a prózaírókra is. Pontosabban: a költőkre is csak többé-kevésbé áll, hiszen köztük is akadnak rajokba aligha sorolható nagy magányosak, mint teszem azt, Homérosz, Dante, Milton, Blake, Puskin, vagy akár a mi Zrínyink, Csokonaink, Berzsenyink, Vajda Jánosunk.

Nem elég írónak, költőnek lenni. Annak is kell tekintetni. Elismerés nélkül mit ér az egész? Még a megjelenés is kevés. Még az is, hogy a vers fölött, az írás alatt nyomtatott betűkkel áll ott a név, az én nevem, a te neved, az ő neve: az ifjú – vagy kevésbé ifjú – tollforgatóé.

A NÉV NEM MINDEN Mi jutott eszébe múltkor Szép Ernőnek? Udvarolni kezdett egy Szép delnőnek.

Babits már csont és bőr volt. Csak a szeme ragyogott még ki elevenen pergamenfehérre fakult, beesett arcából. Szemével még tudott beszélni. Szájával már rég nem. Illyés Gyula búcsúzni ment hozzá egy barátjával. A végét járó, beteg költő csupán egy halvány mosollyal jelezte, hogy megismeri őket, s örül, hogy eljöttek.

Lehet valaki művelt, olvasott, befogadásra kész mindenfelé nyitott, de hogy beavatott lesz-e, az a lélek titka. És aki az lesz? Az tudja-e, hogy nem ő tehet róla? Az elhivatott írók, költők önistenítését, zsenipózait a féltehetségek, sőt a dilettánsok is nemegyszer átveszik.

1 Mindenüvé jut belőlünk, csak éppen oda nem, ahol valamit ingyen osztogatnak. A tél folyamán – ez még New Yorkban vala – egyszer beállít hozzám két ember. Már az ajtóban ravaszul mosolyognak – később kivallották, hogy azért tették, mert már helyben érezték magukat. – Szerencsés jestét – azt mondja az egyik.

Farkaslakán jó ideje sikerrel működik a Tamási Áon nevét viselő Művelődési Egyesület. A nemrég tartott tisztújító közgyűlésen újraválasztották vezetőjének Hadnagy Évát, aki az utóbbi tíz esztendőben is vezette az egyesületet.

Teljesen egyedülálló írók nincsenek. Mindenki tartozik valahova, valakikhez. Azokhoz is hozzátartozik, akiktől viszolyog, netán irtózik. Vonzások és taszítások alakítják pályáját, erőterek segítenek – szerencsés esetben – kibontakoztatni vele született tehetségét. A tehetségteleneken nem segít semmiféle erőtér. Választhatnak példaképeket és ellenpéldaképeket, erőlködhetnek, ágaskodhatnak: hiába.

TILTSÁK LE A PAPÁT A népszerű Latyi elvül tűzte ki, hogy a két kisfia mentől kevesebbet járjon a színházba. Hogy mennyire igaza van, arról a következő történet tanúskodik. Latabár kisebbik fia a múltkor véletlenségből mégis elkerült a Király színházba. Hazajövet azonban egy csöppet sem látszott megelégedettnek, sőt határozottan rossz kedvű volt. Valami fúrta az oldalát. […]

Sokat lazult az egykor oly szigorúan követett klasszikus meseszerkezet, szabadabban csapong a személyes fantázia. E jellegzetesen kollektív műfaj közvetítőiben mintha már jó ideje megerősödött volna a vágy, hogy ne csak az előadásmódot, hanem magukat a meséket is a saját szájuk íze szerint alakítsák. Társadalmi helyzetük, szerepük megváltozása is magával hozta ezt.

MI A KÜLÖNBSÉG? — Mi a különbség egy diplomata és egy nő között? — Ha a diplomata azt mondja: igen, ez annyi mint: talán. Ha azt mondja: talán, ez annyi mint: nem. Ha azt mondja: nem, akkor nem diplomata! Ha a hölgy azt mondja: nem, akkor: talán; ha azt mondja: talán, akkor igen. Ha azt […]

Szembeszökő, hogy az irodalom nagyjai közül hányan éltek át súlyos ifjúkori válságokat. Ki így, ki úgy. Nemcsak a fiatal Petrovics Sanyi járta meg a maga kálváriáját, hanem a kevésbé kalandos természetű Arany János is, miután odahagyta a debreceni kollégiumot, s vándorkomédiásnak szegődött.

A Lyukasóra című magyarországi televíziós adás egyik nagy tudású szerkesztője (1992-től) Varga Domokos volt. Aki az irodalmi ismeretekkel, olvasói és alkotói érzékenységgel való televíziós barátkozásnak volt az egyik aktív mestere – szépírói munkássága mellett. A 79 éves korában elhunyt, sokoldalú szerző rendkívül érdekes könyve, az Íróiskola mesterfokon (Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001, Lyukasóra-könyvek) most […]

A SZÁZAD BETEGSÉGE A „mal du siècle”, a század betegsége, a múlt [a 19. ]század betegsége volt. Ma már meg sem értjük ezt a betegséget, a múlt század olyan messze van. Semmi sem olyan elavult, mint ami tegnap történt; a görög ókor nem régimódi, nagyapáink ideje az.

Leszokás a pálinkáról (Nóták és Kortyoláció, 1896) Demonstráció. – Igen örülök rajta, hogy ily szép számmal jöttek össze. Jele ez annak, hogy az önök becsületes és jó lelke komolyan érzi szükségét, hogy okulni és tanulnia kell a mai időben mindenkinek, ki boldogulni akar, s mivel látom, hogy a jó szándék megvan önöknél, hogy meglegyen az […]

Alábbi cikk a Kolozsváron megjelenő Újság című napilap 1926. július 3-i számában került az akkori közönség elé. Minden egyéb kommentár helyett következzen maga az írás, mindenkori tanulságaival, figyelmeztetésével egyetemben.

KABOS GYULA MESÉLI — A Keleti pályaudvaron történt, amikor külső felvételre indultunk. Egy őszhajú úr megkérdezte az előtte álló fiatalembert: — M … . m … . m . . . mondj a mmm .. . mikor indul a wvv.. . vonat? A fiatalember udvariatlanul hallgatott, és nem válaszolt. Amikor az őszhajú úr eltávozott, megkérdeztem […]

ANGOL FILMVICC Alaposan becsípve jelenik meg éjszaka otthon egy úriember. A felesége rettenetes szemrehányásokkal illeti, és kérdőre vonja: »Hol voltál? Bizonyára a mulatóban! « »Dehogyis — dadogja a férfi —, a moziban voltam.« »És mit láttál?«

1. „Egy lap értéke – hatása; utóélete – hatása az utókorra” – így szól a digitális óceánból kihalászott palackposta-üzenet – ki mástól, mint – Dankanits Ádámtól. (A Korunk felfedezése, Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1976, 96-98 o.) Aki a palackot a tengerbe dobta, barátom volt, évekig nála szálltam meg Bukarestben. Groteszk bukaresti háztetőkre lehetett látni ingatag és […]

A JÖVENDŐ SARKUTAZÓ A vendég megkérdi Gyurikát: — Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? — Sarkutazó. És tessék adni nekem harminc fillért. — Minek neked a harminc fillér? — Fagylaltot veszek. Ki akarom próbálni, mennyi hideget bírok ki. Színházi Élet, 1937/42

HONVÁGY Egy japán útleírásban olvasom, hogy Formosa szigetének egyik öblében millió számra halikrát költenek ki, s engedik, hogy a kis halak világgá menjenek… »Be is járják az óceánokat, de körülbelül öt év múlva, az ívás idején, a legtávolabbi tengerekről is hazatérnek ugyanabba az öbölbe, ahonnan egykor elindultak. Ez ellen az ösztön ellen akarunk küzdeni?