6. Komi-permják / Vaszilij Klimov (1927) Ki mondja meg? Ó, hogyha tudnék verseimmel valamit tenni érted, komi nép, kérkedés nélkül mondhatnám akkor, nem volt hiába költőd élete. De ki mondja meg, mit ad a május, és mennyi örömet ad a hóvirág? Fábián László fordítása

Mi lenne, ha az ember százkilencvenöt évig élhetne? Ezt a nyugtalanító kérdést vetette fel tegnapi előadásában Lobmayer Géza. A kiváló orvostanár szerint elvben nem lehetetlen, hogy az orvostudomány egyszer majd ilyen hosszúra nyújtja az emberi életkort. Ha ezt a vívmányt már régebben elérte volna az emberiség, akkor a magyar országgyűlésen e pillanatban Széchenyi, Kossuth és […]

„Pardon, csak egy kis antiszemita hecc volt!” – mondja az ifjú trafikrabló diák, és snájdigul összecsapja a bokáját. Semmi az egész, nem kell komolyan venni, nem kell megharagudni érte, csak egy kis kedélyes nyilasakció. A hatóságok természetesen kicsit nehézkesek, nehezen tudják magukat „átállítani” erre az újfajta jogi felfogásra, és ezért letartóztatták a trafikosnő rablóját.

3. Hanti / Leonyid Longortov: A varjú napja Reggel óta vártok engem, Ideje hát útra kelnem, Az ünnepre felkészülnöm Mindenki segített nekem:

„Napilapok nélkül süket lennék, és 24 óráig sem tudnék kormányozni”, mondta Roosevelt egy pohárköszöntőben. „A napilapokból mindent meg lehet tudni, feltéve, ha a napisajtó szabad, és semmilyen módon nem korlátozza a hangját” – tette még hozzá Amerika elnöke. Más szavakkal annyit jelent ez, hogy az igazságra mindig szükségünk van, még akkor is, ha kellemetlen. Legalább […]

2008-ban kezembe került egy 1993-ban kiadott, igénytelen kis füzet – tulajdonképpen alkalmi kiadványról van szó, s az Egerben akkor megtartott III. Finnugor írótalálkozóra készült (Megyek élő testvéremhez). Az anyag begyűjtését és kiválogatását jobb híján rábízták minden egyes tag írószövetségre, amelyek legtöbb esetben formálisan tettek eleget a felkérésnek, lehetetlenné téve bármely kritikai, szelekciós elv érvényesítését. Így […]

Negyvenkilenc tragikumában is negyvennyolc dicsőségét ünnepeljük: október hatban, a tizenhárom tábornok és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és számtalan névtelen hős és mártír napjában, és e nap múlhatatlan gyászában is március tizenötödikének fényét és ragyogását, Damjanich János és társai szomorú halálában is Kossuth Lajos győzelmét, a tragikus hanyatlásban is az eszményt, amely halhatatlan.

Palocsay Zsigmond: Éjféli délibáb Kabán József Ady-kollázsára ———— későn kelt, borong az Este, tücskeit beseperte                    köténye zsebébe;

A dégi nyilasgróf két fiát kínos kaland érte mondén szórakozásuk közben. A brassói autóversenyen először kőzáport zúdítottak a kocsijukra, aztán szitkozódva megrohanták őket, majd végül durva inzultusok következtek. Az eset brutális és felháborító. Ezen kívül van még egy figyelemre méltó vonatkozása. Kik követték el az inzultusokat?

Hála istennek, végre Magyarországra is eljön vadászni a windsori herceg. Amikor néhány héttel ezelőtt arról beszéltek, hogy a Balaton mellé megy üdülni, már ez a hír is elég volt ahhoz, hogy egyes balatoni szállodák néhány szép új szobát építsenek. Most pedig, a borsodivánkai pár napos tartózkodás maradandó emlékekkel fogja gazdagítani ezt a kis magyar falut.

Az RMSZ/Színkép felhívására beérkezett válaszok (folytatás) Király Zoltán (Lugos) – édesanya, szerelem, család, szabadság, egészség, csók, köszöntő, mosoly, nyár, magyar. Király László Zoltán (Lugos) – szél, nyugalom, csend, béke, zene, szeretet, gondolat, hajnal, fény, törődés. Szatmári Ferenc (Medgyes) – édesanya (más nyelveken csak „anya” alakban ismert/használt), béke, hit, fehér, szűz, élet, szív, becsület, gyerek, virág.

Fehér Illés fordítói vállalkozása (a Banja Luka-i kör negyvenegynéhány költője), a Banja Luka-i költészet (melynek csúcsa Sehitluci, Bany-hegy vagy Paprikovac * – mint Studen Dragan versében) népszerűsítése és bemutatása, a legszebb módon illeszkedik a „világirodalom” egyetemes Goethe tervébe, annak Propileumába!

Az RMSZ/Színkép felhívására beérkezett válaszok Kukorelly Endre (Budapest) – Ötszáz, bizony, dalolva, ment, lángsírba, welszi, bárd, ez eddig 7. Magyarán minden szó elég szép és érdemes. Ahhoz, hogy kontextusba kerülve ilyen ellenállhatatlan, katartikus hatással legyen a zsigeri idegrendszerre, ahogy minden hangnak, minden színárnyalatnak is szövegkörnyezettől függ a „szépsége”. Inkább úgy lehet, hogy ott és akkor […]

Ma van a Magyar Nyelv Napja. „Ennél szebb szó, hogy szeretet / A nagyvilágon nincs.” (Seress Rezső: Szeressük egymást, gyerekek…) A Romániai Magyar Szó szerkesztője, ifjú kenyeres pajtásom és az újságírásban, az élet egyéb dolgaiban is fogadott öcsém, Szonda Szabolcs, amikor már jócskán a kezében tartotta a Színkép melléklet kormányrúdját, 2004-ben kitalált egy játékot, hogy megkérdezi […]

Egy laptársunk, amely közismerten a kormány támogatásából él, naponta közöl bűnügyi és egyéb híreket, melyeknek szereplői a Weis, Spiegel, Kohn és ezekhez hasonló nem árja neveket viselik. A törvényszéki, rendőri és egyéb krónikák esetrengetegéből naponta kihalászik egyet-kettőt, melyben ilyen nevek fordulnak elő, és szenzációs feltálalásban traktálja velük olvasóit…

A SZEGEDI NÉMA MESTER MINDENTUDÓ KÖNYVE (II.) Tudákosunk nemcsak az asszonytartás mesterségéhez értett; értett ő a gyógyításhoz is. Meg vagyok győződve róla, hogy az ő keze alatt éppúgy meggyógyultak és meghaltak a betegek, mint a mai világhírű orvosok keze alatt. Könyve értékes kultúrtörténeti emlék, megismerjük belőle azokat a régi magyar orvosságokat, amelyekkel a legmagyarabb vidéken: […]

Egyidőben találták fel a nyomtatott betűt és a puskaport – állapította meg a nemzetközi nyomdászkongresszus elnöke. Mind a két találmány a XV. század vívmánya. A kongresszus elnöke azt is megállapította, hogy a betű mennyivel hasznosabb találmány, mint a puskapor. Miután a puskaporkészítők nem szoktak kongresszusokat tartani, a nyomdászok elnökének senki sem mond ellent. Nem is […]

A SZEGEDI NÉMA MESTER MINDENTUDÓ KÖNYVE (I) A szegedi Néma Mester tudákos volt, értett lóhoz, asszonyhoz, bortisztításhoz és meg tudott gyógyítani mindenféle betegségeket. Fő orvossága a fokhagyma volt, amivel úgyszólván minden betegséget ki tudtak gyógyítani őseink, még a gyávaságot is. „A’ régi vitéz Magyar Eleink mindenkor nagyra betsülték a fog-hagymát — írja a Néma Mester […]

Kétféle izgalom érhet olvasás közben. Az egyiket akkor érezzük, ha a könyv nagyon is rólunk szól; a másikat akkor, ha egyáltalában nem rólunk. Ki tudja, talán az utóbbi az igazabb, a mélyebb. Egészen távol esik tőlem, mégis lenyűgöz: ez a legnagyobb eredmény, amit könyv elérhet. Veres Péter önéletrajza, a Számadás ilyen.

AZ ÜLŐKÉS ÁRNYÉKSZÉK ELSŐ NYOMA MAGYARORSZÁGON A Szamota—Zolnai-féle Magyar Oklevélszótárban a polc címszó alatt 1429-ből a következő figyelemreméltó adatot találjuk: „1429 Georgius Polczonzaro dictus (Múz. Rhédey).“ Ez az adat azért figyelemreméltó, mert egy művelődéstörténeti momentum emlékét őrizte meg számunkra.

Ernst Lajos tragédiája, amit Az Est ma megír, balzaci nagyvonalúságában a nagyvárosi élet, a kultúrember, az idegek, a pénz, az elferdült élet drámája. Egy úriember, világjáró műgyűjtő hetek óta nyomtalanul eltűnt, oly mesterien, oly tökéletesen eltüntette magát, hogy ehhez hasonlót a legregényesebb fantázia sem tud elképzelni.

A négerek mérgezett nyíllal ölnek. Félelmes fegyverek ezek, ahová egyszer behatolnak, ott biztos a halál. Ellenfeleik pajzsa nehezen tud nekik ellenállni. De van mégis valami, ami elhárítja őket. A budapesti vámhivatal. Azok a néger nyilak, melyeket egy budapesti egyetemi tanársegéd kapott londoni tudós barátjától, megérkeztek Budapestre, és itt csődöt mondott szúrós hegyük éppúgy, mint gyorsan […]

Az Est mai londoni riportjában olvassuk, az angol államnak 17 000 pengőjébe került egy hajósortűz. Egyik hadihajóján kilenc ágyú van, és ha a kilenc ágyút egyszerre elsütik, ezért 17 000 pengőt kell fizetnie az államnak.

A bukaresti Adevărul interjúja Bartis Attilával Az adevarul.ro portálon elérhető az az interjú, melyet a lap riportere (Lavinia Bălulescu) készített a 49 éves Bartis Attila íróval. Az alkalom: az író Vége című regényének októberi megjelenése román nyelven („Sfârşitul“, Polirom kiadó).

Alig múlik nap, hogy ne beszélnénk nagy fölényesen «középkori erkölcsök»-ről, szokásokról, «középkori állapotok»-ról. De vajjon milyen konkrét ismereteink vannak hát valójában az emberiségnek erről a serdülő idejéről?