Pár hete éjjelre nyitva felejtették az egyik belvárosi könyvkereskedés kirakatát. Egy asszony észrevette, szólt a rendőrnek, a kirakatot reggelig őrizték. Néhány nap múlva tanúja voltam, amikor az asszony jelentkezett a boltban. Jutalmat kért. Petőfi verseit, egy kötetben. «Már évek óta nézem a kirakatokban», mondta. «Az Isten vezérelt ehhez a nyitott kirakathoz.» Edénymosó az egyik dunaparti […]

Milyen lesz a mennyország? A mennyországban nem lesz ismerős, ott csak jók, rendesek és becsületesek lesznek. Csupa igazlelkű, megbízható ember. Erényes hölgyek és odaadó férfiak, kik mentesek a káros élvezetektől, a hiú gondolatoktól, a bűntől. Milyen az, például, ha a mennyországban két nő találkozik?

Önunalom – hogy teremtsek – én is – egy új szót nyelvünk kincsestárába. Simán odailleszthető az önuralom mellé. Most már csak a hozzávaló fogalmat kellene – megalkotnom? Világosra csiszolnom.

Híres emberek feleségei Az a probléma, hogy a híres emberek miért imponálnak az egész világnak, csupán a tulajdon feleségüknek nem: igazság szerint nem is mondható problémának. Annyira természetes dolog ez, hogy a legkisebb fejtörés nélkül is rá lehet jönni a megoldására. Az igazán nagy ember ugyanis még a feleségének is imponálna; de hol a földkerekségén […]

Most elbocsátlak, kis női csukák. Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam, Nem leszek most már továbbat az útban: Vizek vannak, ússzatok vizeken.

Erdélyben hallottam ezt a történetet. Valami ádáz birtokpör folyt két törzsökös család közt, már évszázadok óta. Ügy gyűlölték egymást, oly olthatatlan szenvedéllyel, mint a Montecchi-k és a Capulet-ek s a gyűlölet firól-fira szállt, végzetes örökségképp.

A napjainkban mind ritkább riporttermésből messze kiemelkedik a maszol.ro-t tudósító Pengő Zoltán tegnapi írása (Az utolsó szász – Eginald Schlattner az üres templomban prédikál). A figyelem felkeltéshez, persze, hozzájárul az is, hogy Schlattner úr, a Fogarasi-havasok tövében meghúzódó, ma már teljesen cigányok lakta Veresmart lutheránus lelkésze egyszemélyben európai rangú és hírű regényíró is, aki a riporter jelenlétében istentiszteletet cerebrál.

Szépiát ettem 18. vasárnap, Velence. És még sok mindent szeretnék enni, mindenféle halakat, pókokat, rákokat, tengeri rózsát, meg azokat a kis furcsa csikókat, ezeket az eleven sakkfigurákat, amik a tengerben vannak. Szemem és fülem és orrom és ujjam kevés, hogy ezt a csodavilágot, ezt a nagy, híg tömeget befaljam és szétárasszam – az ínyemmel és […]

Van-e igazság az embereken kívül? – kérdezte. Nevetett, aztán szomorkodott, aztán meg unatkozott. Állítólag az késztette e kérdésre, hogy az üdülése során, amikor egy kedvelt nyári fürdőhelyen sétálgatott, s elnézte a kipirult arcú, felhőtlenül boldog embereket, rájött, hogy mennyire egyforma a boldogság, s megértette, hogy mennyire egyformák az emberek, ha örülnek.

Azt hiszem, hogy azt az egészséges hatást, amit a születő új irodalom kelt, egyetlen alkotó sem tudja figyelmen kívül hagyni. Bizonyos áttételekkel igenis változtat rajtunk. Ha egyebet nem, olyan ösztönzést ad, ami még inkább abban mélyít el, ami a sajátod. És lehet közvetlenebb is a hatás – egy idegen dallamfoszlány, amit a magad módján modulálsz tovább. […]

Milyen a bor? Tüzes, ellenzéki, magyarlelkű szónok volt; Közép-Szolnok vármegye főispáni helytartója lett 1804-ben. Ekkor történt egyszer, hogy nagy ebédet adott zsibói kastélyában. Idősebb Wesselényi Miklós báró büszke volt a kitűnő boraira s rendkívül bosszantotta, ha valaki nem dicsérte a pincéjéből felkerült nektárt. Az ebédre hivatalosak voltak a megye összes előkelőségei. A többiek közt egy […]

Az erdélyi íróról Az egyik majdnem hetilapban a cikkíró felkínálja sokadszorra a nagy kérdést, ki tekinthető erdélyi magyar írónak, van-e különszobás erdélyi magyar irodalom, vagy mind ugyanabban a vásárcsarnokban árulunk külön-külön gyékényeken – szabad és liberális gyékényen, népi motívumokkal meghintett szőttesen (halina és hagyma), ódon újság- és magazinpapíron, zsebből, zugban zúgolódás nélkül –, ezen vagy […]

Az igazán nagyok mindig időszerűek. Életművük nem homályosul be rendszerváltások, történelmi válsághelyzetek, diktatúrák, „egyedül boldogító” eszmerendszerek árnyékában. Nincs szükségük politikai elismerésre, kölcsönösségekre, mondanivalójuk nem lesz viseltes a rajtuk tenyésző konjunktúráktól, az emberiségnek, az emberségnek és az emberiességnek tett szolgálatuk minket is átment és megtart, ha rájuk figyelünk. Bartók közülük való. Műve természetes helyén van a […]

Eperjes. A beküldött két kis rajz közül okvetetlenül «A libuskát» illeti meg az elsőség. De legbájosabb mégis levele: «Tegyen Ön boldoggá egy kis libuskát és közölje «libuskáját». Ha sejthetné, milyen kemény próbára tette szerkesztői lelkiismeretünket! Budapest. L. D. Egy csomó sarjadzó lyrát küld a nyakunkra és gyöngéd czélzással «előfizető» voltára még több hasonló küldeményt helyez […]

Kovács Szabó János István táncot és illemtant tanít a fiának Kovács-Szabó János István – Kolozsvár külvárosában – lelkére köti házibuliba induló kamasz fiának, ifj. Kovács-Szabó János Istvánnak: – Amikor megérkezel a Kerekdombra, Erzsike születésnapjára, bemész szépen, és először köszönsz az öregeknek, mondod szépen Banyó néninek: „csókolom, Banyó néni, hogy még tetszik lenni?” Utána mondasz valamit […]

Szerelemben sohasem voltam boldog, sem boldogtalan. Két szép, értékes fiam aranyozta, s aranyozza be életemet… 1956. október 22. Ifjú férjem, akivel majd a csillagok közt szeretnék újra találkozni, éjfél felé ragyogó arccal jött haza az egyetemrôl: “Holnap délben 12 órakor találkozzunk a Bem téren”.

Megadják a fűtést Régebb a blokkban a távfűtést pontosan október 15-én „adták meg”. Mindig így mondtuk: „megadják a fűtést”. Akkor is október 15-én adták meg, ha, mondjuk, előtte már egy héttel napközben folyamatosan mínusz hat fok volt kint. – Ezek még mindig nem adták meg a fűtést, Vaszi – mondta Tokány néni, hivatásos szomszédasszony, a […]

Ó, mért is születtem lármás rádiók, haláltvivő gépek átkos korában? Mért nem lehettem szépmosolyú Monna Firenzében… az álmok városában.

A makaronizmusról azt írja a lexikon, hogy a nyelvkeveredésnek az a fajtája, melynek során az anyanyelvi szövegbe latin vagy más idegen nyelvű szóelemek (képző, ragok), szavak, ill. mondatok szervesen épülnek be. A makaróni stílusú költészetet a 15. sz. végén Itáliában találták ki, majd nagy népszerűségre tett szert Franciaországban és Németországban.

Aluljáró Nevessenek ki: ha a reggeli lapban cikkem vagy novellám jön, én már az előző este kíváncsi vagyok rá, nem nyugszom otthon, beugrom érte a nyomdába, s mostanában tizenegy után az Emke-aluljáróban is kapni másnapi újságokat. És ez csak részben hiú gyöngeség, hogy minél hamarabb megjelenve lássam, amit úgyis szóról szóra tudok.

2005 októberében a Kossuth Rádió felhívására a Kárpát-medence árvízkárosultjai javára az adakozók által felajánlott ékszerekből, értéktárgyakból aukciót rendeztek, és a befolyt összeget a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára utalták át. Az árverésről csupán utólag, a Magyar Nemzet híradásából értesültem, s akkor tudtam meg, hogy Raksányi Gellért, aki 1947 óta tagja a Nemzeti Színháznak, a Nemzeti Színháztól […]

Miért ugrik nagyot a bolha? Jaj, hogyan is kezdődött? Jól játszotta szerepét, s állatkerti vizitára vitte vígan bolhamama ezerötven csintalanka gyerekét.

– Világod behálóz. Idegen vagy, de nem érezlek annak – mondták a lány ujjai. A színes ablak sárgán mosolygott érintésére. A fiú mozdulatlan arccal nézte a sarokból, úgy, ahogy az elmúlt időhöz hűséges fotók. – Akkor még az a másik számított – gondolta a lány, és újra végigsimított a szürkésfehér gombokon. Elszántan és mégis bizonytalanul, […]

Gyere máskor is, bácsi! Nem vagyok babonás természet, de a hármas szám, úgy érzem, nálam nagyobb jelentőséggel bír, mint a többi. Van, aki a hetes számban hisz, van, aki a tizenhármassal bajlódik. Nekem a hármas szám jelentett jó vagy rossz óment. A jó ómenek közé tartozik, hogy három fiam van. Három könyvem jelenhetett meg nyomtatásban.

Seregi bácsi odasántikált asztalunkhoz, és megkérdezte: Mennyit, fiúk?, mert a „mit” csöppet sem volt kétséges: rumot. Akkoriban azt ittunk, s nem is kis mennyiségben; akár iparit is mondhatnék. „Egy-egy decit, Seregi bácsi”, mondtuk alattomosan, mert már előre tudtuk a választ: „Hozok mindjárt kettőt-kettőt, mert hát öreg és sánta ember vagyok én, ne mind járassanak annyit.”