Kőleány Berci bátyó a közeli városban rendszerint a Kőleányhoz húzott. Ez a leány ott állt a központban, egy önkiszolgáló vendéglő előtt és szaporán integetni látszott egy kendővel, amit egy ismeretlen szobrász faragott a kezébe, az örök búcsú jelképeként. Mozdulatlan kendőlengetését úgy is lehetett érteni, hogy magához int minden arra járót. Vagy egyszerűen csak fölhívja magára […]

Japán játék Kezembe adták egy játék használati utasítását. Japán játék, amit itt, magyar boltokban árusítottak magyar szakembereknek, hogy magyar gyerekek játsszanak vele. Ezt a használati utasítást egy olyan japán fogalmazhatta, aki azt hitte, hogy tud magyarul. Szó szerint idézem:

Valami történt! Ez egészen biztos, mérget lehet rá venni… Ott az a három asszonyszemély, a kirakat mellett. Igen, pontosan azok! Az semmi, hogy szörnyen gondterheltek! Egyikük egyre azt lesi, nem hallja-e valaki azt, amiről a szó folyik? A másik löki a szöveget, a harmadik meg csupa fül…

Kilenc-tizenegy éves koromban volt egy sűrű sárga-barna csíkozású(,) műszálas sálam. Be-besötétítettem a szobát, hozzádörzsöltem a hajamhoz(,) és élveztem ahogy szikrázik, meg-megcsíp és közben hozzám tapad. Szívemhez is hozzánőtt ez a keresztcsíkos ruhadarab; valahogy úgy szerettem, mint egy több rétegű sonkás palacsintát. Budapest, 2016. II. 23.

A sors embere Berci bátyó, ha beszabadul a közeli városba – értsd: járgányával eljutott a központi parkolóig –, rendszerint Jánosba botlik, a parkolóőrbe, aki vastag jegytömböt szorongat a balkezében. Biztonság végett. Hogy mindig legyen. Kéznél. Ha kell…

Jégvirágok Gréte elszunnyadt az ablak előtt. Nemrég ebédeltek, Berci bátyó ilyenkor egy jó, zuhanós, mindent felejtető délutáni álomba merül. Álmában aztán fürgén jár-kel a világban, mint régen. Amikor még épkézláb ember volt. És szalad, és labdát kerget, és hegyet mászik, és országúton gyalogol… És még mi minden! Szerencsére, mindez visszatérő álom. Jól el lehet benne […]

Robogó úthenger – Tud-e egy úthenger robogni? Ez itt a kérdés! – ezen vitatkoztak egy napon Berci bátyó ablaka alatt holmi legények. Június elején járt, az ablak nyitva, Bátyó minden szavukat hallotta. Úgy felkacagott ettől az ágyban, nyikorogtak belé a megereszkedett rézrugók. „Méghogy robogni!”

Megjött az újság! Berci bátyó két dolgot elvárt minden egyes naptól, de azt nagyon: 1. hogy derűs napsütés köszöntsön a világra (vérbeli fotósok tudják, miért!), 2. hogy megjőjön az újság – a mindennapi. Az ő életében ez az Előre című bukaresti magyar lapot jelentette. Rendszerint nem talált sok olvasnivalót benne, de hát ez volt az […]

Csoda A negyedik szomszédban unoka született. Vagyis hát nem ott, csupán az ott lakó idős házaspár lett újra mámi és táti. Egyik vasárnap délelőtt Berci bátyót szíves vendégnek hívták, fotografáló masinájával együtt. Bátyó értett a szóból, át is szekerezett-motorozott időben. A portán akkor már, a kiskertben álló asztalra terített pokrócon, hófehér pólyában ott hasalt a […]

Volt egyszer egy denevérünk. Négy-öt éves lehettem. Nyár volt. Mentünk fagylaltozni. A bátyám ideadta a denevért, hogy tartsam, amíg ő betér a cukrászdába. Ott álltam A Három Nyuszihoz címzett cukrászda előtt mezítláb, rövidnadrágban, kezemben a denevérrel. Csodálkoztam, hogy az emberek csodálkoznak. Még azt se tudtam, hogy kezet kell mosni a denevér után. Budapest, 2016. I. […]

Fürdőzők Máig nem derült ki, hogy kinek a nagyszerű ötlete volt elrekeszteni a hegyről a faluba csordogáló patakocskát. A fürdőzésben érdekelt lányok és fiúk, a falu szinte teljes aprónépe azóta is kitartóan egymásra mutogat, így aztán mindenki benne van a pácban, de igazából senki sem…

Dallas Leszáll az alkony. Berci bátyó alig várja: kapcsoljuk be a tévét! Ha éppen nem maradozik ki az áram. Az most nem lenne jó. Éppen A Dallas következik. Benne az a sok bonyodalom. Némely szereplőnek a szeme se áll jól. Ravaszul mindegyre összekuszálják a szálakat. Legalább.

Anyám délelőtt felhívott, hogy hogy vagyok, mert álmodott valami rosszat. Tíz perc elteltével újra felhívott, még egyszer érdeklődve a hogylétem felől, és ismét utalva — feltételezhetően zavaros és obskurus — álmára, amelyet ezúttal sem fedett fel.

Amikor először jött be a kávézóba, kissé félszeg volt és gyámoltalan. Azt mondta, őt tulajdonképpen a felesége küldte ide, hogy legyen a barátai között, ne szomorkodjék otthon egyedül, örökösen a betegségére gondolva.

Nem volt éhes, csak kívánt valamit. Így az ünnepek után megterheltnek érezte gyomrát, és inkább csak csipegetett. Elővette a tejfölet, majd odébb lépett késért, hogy kenyeret is szeljen. Mikor visszatért, épp egy ocsmány légy lakmározott a tejfölből. Január elején váratlanul feléledt a szoba melegében, és lám, neki is a gyomra parancsol. Megtorpant és elkezdett agyalni, […]

A viadal Amikor Berci bátyó fia éppen csak megtanult járni, nagy barátságba került a baromfiudvar lakóival. Apja kinevezte a kakasok és tyúkok főnökévé, s feladatát nagy buzgalommal és eréllyel végezte. Különösen akkor lépett fel a jámbor szárnyasokkal szemben, valahányszor a kakasok összekaptak és mindenáron azt akarták eldönteni, ki a főnök az udvar egyetlen szemétdombján.

Újév délelőttjén, amikor minden aléltan csendes, emailom érkezik. Feladó: a helyi könyvtár. Nocsak, kapom fel a fejem, ki küldözget nekem, áldott újév napján a több napra bezárt könyvtárból villámpostát?!

Macskapipőke Berci bátyó portáján ha esett, ha fújt, sose hiányzott a macska. Ha egyikük elpusztult vagy elkóborolt, a helyében mindjárt megjelent egy ugyanolyan szürke, csíkos, hallgatag példány. A gazdája valamennyit csak úgy emlegette, hogy – Macskapipőke.

Az eltérített járgány Egy reggel Berci bátyó arra ébredt, hogy félve féltett motoros járgánya eltűnt a ház mögötti színből! Erre mondják: volt, nincs! A bátyó nehezen törődik bele a történtekbe. Csak úgy, minden feltűnés nélkül, valaki megléphet egy ormótlan, agyontákolt járművel, ami csak számára nélkülözhetetlen kincs?!

Találkozás a tónál Berci bátyó szerint nincs szebb kirándulóhely Szent Anna tavánál. Valahányszor az időjárás kedvezőre fordult, örömmel töfögött járgányával a tó vadregényes környékére. Ismerte a tóról szóló legendákat, tudta, hogy az egész csak mesebeszéd, ám a tó közelébe érve egyre nyugtalanabb lett, amit szokás néha rossz előérzetnek is nevezni. Sokszor járt már a tónál, […]

Pusztulunk, barátom! – mondja, és kiemeli szatyrából a kétliteres műanyag flakont. A Manhattan mögötti szemetes kukák mellett állunk a gyámoltalanul szemerkélő esőtől ázottan. – Ne haragudjál már, hogy találkoztunk, de megláttalak a buszról, s mondok, karácsonyt kínálok, vagy mi, kívánok már Karcsinak, még ha megharagszik is! – Régi szokása szerint szabad kezével megragadja a karomat, […]

Jaj, a vekkertől való rettegés beépült csontjaimba, mint az X-sugár, csontjaimból pedig, mint a fluor, álmaimba illant. Mindjárt fel kell kelnem — gondoltam álmomban –, bár tudja a fene, hogy járok-e iskolába vagy sem.

Tündér Ilona levele Deli Pistához Kedves jó Pistám! Ezennel tudatom Véled, hogy én jól vagyok, amihez hasonlót Néked is kívánok. Hogy érzed magad a messzi Idegenben? És hogy megyen a sorsod? Mifelénk minden a régi, csak a munka egyre kevesebb a gyárban. Egy esztendő alatt a lányok-asszonyok felét szélnek eresztették. Most következik a második eresztés. […]

Szervi szinkópák miatt minden tartalékomat elkótyavetyéltem holmi öncélú vitákra, meg egy sor előszobázásra. Ideje meghúzni a gabarémat. Óvatosságom (egyesek szerint gyávaságom) már előre figyelmeztetett, hogy jövőre emelkednek az árak. Nem futja majd semmi kárörömre, bosszúra vagy ilyesmire. Az én koromban talán már a tervezgetés is luxus. Titkon azért még félreteszek egy-két garast. Ki tudja? Még […]

– Szeretnék egy fegyvert vásárolni. – Saját használatra, hölgyem? Nem túl idős ön a fegyverviseléshez? – A nemi erőszakhoz is túl idős vagyok, mégis megtámadtak….. – Melyik században ? – Na ide figyeljen, fiacskám, velem aztán ne komédiázzon. Felnőtt polgárként jogaim vannak. Jön az a fegyver, vagy reklamálok ? – És feljelentette? Mármint az ipsét, […]