… Zöld Manó nem teketóriázott sokat. Rápillantott a tutajra, aztán az égre. Bólintott, majd a közeli patakot kezdte kémlelni. Hol lehetne vízre szállni? Ez járt most a fejében. Tücsök is ezen töprengett. A víz erejét megtapasztalta már, így természetes volt most, hogy a vízre szállás gondolkodást, komoly tervezést igényel. Picur megfogta a már készen levő […]

– Megvan! – rikkantotta alig néhány perc múltán. – Vízen megyünk tovább, hogy a nyomainkat ne fedezhesse fel senki. – Aztán mivel? Úszásról ne is álmodozz. Zavaros a víz. Sokfele iszaptenger van. Nem szeretnék abban elsüllyedni. Olyan lennék, mint azok a megkövesedett csigák és kagylók, meg azok a hatalmas állkapcsok és más csontok, melyeket egyszer […]

Tücsök nem tehetett mást, minthogy nagyokat álmélkodott. A Kerek Mezőn életében nem volt ennyi titokzatosságnak, sejtelemnek tanúja, mint most, az áradás után. – Már hogyne léteznénk! – csattant fel megint percekkel később a házikótól elég messzire járva Picur. – Szerinted akkor most ki áll előtted? – Hát, én például látlak téged! Akkor úgy látszik… vagyis… […]

Tücsök most a képzeletét erőltette. Szeme előtt zajlott le ugyanis éppen egy varázslat. Ha nem látja, nem is hiszi. Ám a helyzet az, hogy valóban megtörtént valami, valami, aminek hite szerint nem is lett volna szabad léteznie. – Ezt hogy csináltad? – csettintett ujjával. – Az imént nem ezeket a ruhákat viselted! Csak nem… ? […]

Később Tücsök elmesélte, hogy s mint került erre a számára nagyon fura helyre. Zöld Manó, vagyis Picur ezalatt csöndben figyelt. Aztán felállt és asztalt terített. Ráncok ültek a homlokán. Valami nagyon foglalkoztatta. Ez feltűnt Tücsöknek is. Miután alaposan belaktak szederből, különféle zamatos levelekből, és ittak egy csöpp harmatot, úgy döntöttek, ha már a sors összehozta […]

Hogy mit látott Tücsök, azon persze igencsak meglepődött. Aki manót még sosem látott, mit tegyen mást? Csak állt ott, egyik lábáról a másikra támaszkodva, a földet nézte, s közben arra gondolt, ha már léteznek manók, ez itt ne olyan legyen, amelyik elviszi… Sosem gondolt rá komolyan, de most eszébe jutott az is, hogy kis korában, […]

Zöld Manó arra ébredt, hogy valahonnan kintről szöszmötölést hall. Félálomban arra gondolt, „ á, csak szél süvít a part menti nád közt.” Végül rájött, a zajt nem okozhatja sem a szél, sem a nád. Ez valami más. „Lehet, hogy Sikló, a vízi kígyó az?” – kíváncsiskodott félelemmel vegyes érzésekkel. „ -Nem másért, de az utóbbi […]

Időbe telt, míg Tücsök megbarátkozott a környékkel. Legborzasztóbb érzése tán mégis az volt, hogy egyedül van. Ilyen vele sosem történt. Életében nem volt egyedül. Eddig soha. Főleg nem olyan helyen, amelyet nem ismert. Kis idő elteltével azonban nem tehetett mást, minthogy megropogtatta elgémberedett derekát, kitapintotta hátán a hegedűt, aztán lekászálódott a kéregről. Gondolta, jobb lesz, […]

Lent a patakpartot, alig hüvelyknyire a víztől, abban a mélységben ahol még csak kevesen jártak, keresztül-kasul fűzgyökerek szőtték át. Úgy fonódtak össze, egymásba csimpaszkodva, mint valami kígyók, akik éppen hangtalan és nesztelen, titkos táncukat ropják. Ám mégis, valahogyan különösen szép látvány volt ez: egyszerre volt szépséges, egyszerre ismeretlen és félelmetes. Első pillantásra maga Tücsök is […]

(Kultikus sci-fi regény) – Itt Antal Krisztián, a Terra 144 tulajdonosa. Először is üdvözlünk, nagy király, másodszor megkérdezhetem, honnan ismersz engem, méghozzá név szerint? – Ezt talán most mellőzzük, a lényeg az, hogy ismerlek. Téged is, meg a Terra 144 gépeit is erősségeivel és hibáival együtt természetesen.

(Kultikus sci-fi regény) A 3. Antikrisztus Hogy hány métert zuhanhattunk, sejtelmem sincs, viszont aránylag simán landoltunk. – Jól vagy? – segített talpra Egyeske. – Én jól, és a többiek? – Mindnyájan jól vannak.

Első változatában a Káfé főnixen jelent meg Albert Csilla családregényének több tucatnyi fejezete, melyek azóta is olvashatók a portálon. Időközben a szerző jó néhány újabb fejezettel bővítette ki az olvasmányos családtörténetet, s az ekként kikerekedett regény most fölkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár polcára, ahonnan szabadon letölthető. Mellékeljük alább a regény interaktív tartalomjegyzékét, ahonnan az egyes […]

(Kultikus sci-fi regény) Immár teljes egy hete bámulta ő is meg mi is a 3 D-s TV-k holografikus képeit, az egyetlen eszközt, mely összekötött bennünket a külvilággal. Már napok óta nem láttunk mást, mint földrengést, kiáradt folyókat és néhány mérgesen köpködő tűzhányót szépen szóló frázisokkal spékelve: kitartás, testvérek, nyugalom! Még néhány nap és helyreáll az […]

(Kultikus sci-fi regény) Körkapcsolás percről percre A közleményre Zsó férje hosszú, fájdalmas üvöltéssel reagált. – Gyilkos! Megöllek, te briganti! Nem elég, hogy elszalasztottuk a legutolsó esélyünket, még ezzel az égi borzalommal is szembe kell néznünk miattad. – Ne üvölts, hé, ne üvölts! – elégelte meg veje siránkozását apám is. – Ez az égi borzalom egy […]

(Kultikus sci-fi regény) – Békét! Egyenlőséget! Kenyeret! – ordították összeölelkezve a földfelszíni albínókkal. – Vesszen Hitler és Napóleon! Családom elhűlve meredt a felvillanó képsorokra. – Ez aztán a fordulat: megjelent a harmadik hadsereg! Hogy ebből mi lesz, meg sem merem saccolni.

Jaj, ismét egy nő!, gondolta bánatosan Vajda Gergely, miután erőt vett magán, s belegondolt, hová fog bekopogni. Igen, Menyhárt Gizella egymaga lakik itt. Egyedülálló asszony, ötvenes, állítólag közel tíz éve annak, hogy elvált, s ideköltözött. Vajda Gergelynek átfutott az agyán, hogy ez a nő azóta egyedül alszik, és a hideg végigfutott a hátán.

(Kultikus sci-fi regény) A harmadik hadsereg A robotok, pardon, kiborgjaim kitörő örömmel fogadtak. – Elképesztő! – ámult el édesanyám. – Már sok robotot láttam már, de a tieid mindegyiknél emberibbek. Jézusom, ezek a szörnyetegek is robotok? – rezzent össze, amikor Panthera meg a társai is előbukkantak.

(Kultikus sci-fi regény) A zöld asztalnál A háború és béke kérdése tehát megoldódott, következett a második megoldandó feladat: az É–2 újjászervezése. Hitler titkáraként továbbra is betekintést nyerhettem az államügyekbe, így gyakran lehettem jelen egy-egy megbeszélésen, tárgyaláson. A problémák többsége arra fókuszált, osszák, vagy ne osszák fel az Édent egymás közt. Azzal hamarosan egyetértettek, hogy inkább […]

(Kultikus sci-fi regény) A bemutató Alig telt el egy nap, közölték Hitlerrel, hogy elfogadták az ötletet, megtarthatják a főpróbát. A lakosság egy része fellélegzett, és őszintén gratulált egyfelől Hitlernek, másfelől Napóleonnak, amiért ilyen zseniális megoldást találtak. Az édeniek másik része azonban hallgatott, vagy éppenséggel szorgalmazta a háborút. Uram, Teremtőm, hogy változhat meg egy egész bolygó […]

(Kultikus sci-fi regény) Dolfi Xanax, Éden legámulatba ejtőbb városa. Nem baki, tényleg ismét itt vagyok, méghozzá parlamenter minőségben, ugyanis most ennek nevezett ki a leendő Germánia elnöke. Hiába, ő már csak ilyen: az egyik pillanatban kinevez, a másikban lefokoz, felépít, lerombol…

Egy diáktüzér naplója XII. Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát. Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak.

(Kultikus sci-fi regény) A jelekből ítélve mostanában elég gyakran forgatja a bibliát. Tehát komolyan gondolja, hogy haldoklik, tudniillik ilyenkor jönnek rá általában az emberek, hogy biblia is van a könyvek közt. – Kérlek, tedd a kezed az Írásra, és mondd utánam: esküszöm az élő Istenre, ha most kigyó­gyulok a bajomból, életem végéig a szabadság, igazság […]

Egy diáktüzér naplója XI. Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú. — Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát. — Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni.

Egy diáktüzér naplója X. — Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan […]

Egy diáktüzér naplója IX. Nagyon korán ébresztettek. Az előző nap és este élményei, a tervezgetések, amelyekkel lefeküdtem, s a hadsereg, tüzérség és az ügy, az újra naggyá, széppé vált ügy annyira kifárasztottak, hogy háromszor-négyszer is költögetni kellett. Azt hiszem, valami tapintattal lehettek irántam, hogy egyszer se rúgtak oldalba költögetéskor, pedig már majdnem mindenki rendben állt, […]