Különleges nap Már lassan kezdtem beletörődni abba a gondolatba, hogy egész életemet úgy fogom leélni, egy bolond társaságában. Valami malacot venni ment apám, s anyám Keresztúrra, a barompiacra. Ketten maradtunk Idával. Gondoltam, ez jó alkalom arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, az ő bolondságáról. Nem zavar senki. Azt kérdeztem tőle, miért nevezi őt bolondnak a falu […]

A kocka fordulása Egy reggel, amint fölkelek, hallom, hogy anyám Idával veszekszik. Azt mondja neki, te, Ida, hogy voltál képes engem azzal fogadni ezen a szép reggelen, hogy Fedák Sári több, mint egy évtizeden át vadházasságban élt Molnár Ferenccel? Nekünk most a legkisebb gondunk is nagyobb annál, hogy Molnár Ferenccel foglalkozzunk. Mert a tegnap lekaszált […]

Ugye, megmondtam Csöndes napok következtek. A paszuly válogatását befejeztük. De újabb házi és kerti dolgok következtek. Amint az falun lenni szokott. Egy napon anyám arra kérte a mi Idánkat, egy rövid, könnyű szőnyeget vigyen magával a patakra, s azt öblítse ki a szépen folyó, tiszta vízben. Semmi az egész, igyekezzék haza.

Békességes kutatások Másnap kérdem anyámtól, van-e még válogatni való paszuly, mert nagyon megkedveltem ezt a foglalatosságot. Olyan jó érzés látni, amint különválnak a szép szemek a hibás szemektől és minden a helyére kerül… Anyám azt mondja, mi ütött belém, mert én életemben soha effélét nem csináltam. Egy muroknak sem tudom rendesen leszakítani a szárát.

Idegjáték Nagy nehezen nekifogtunk ennek az idegtépő, teljesen hiábavaló, tömleci elítélteknek kitalált, vallatással fölérő foglalatosságnak. Anyám mindegyre megvizsgálta azt a tálat, amely az ép szemeknek volt rendelve. Előfordult, hogy kiemelt onnan egy paszulyszemet, s azt úgy mu­tatta föl nekünk, mintha egy tudományos fölfedezést tartana a két ujja között. Ez mi? – kérdezte szigorúan és beledobta […]

Egy véka paszuly Most pedig kihagyok egy vastag könyvre való történetet. Arról, hogy hazajött apám a hadi­fogságból, s Miklós nagyapámat is egy napon eltemettük. Pedig izgalmas idők voltak ezek. A régi házat, ahol nagyapám s Ida lakott, lebontottuk. Le a csűrt s az istállót is. Az egész hátsó udvaron szinte nem maradt semmi. Csak a […]

Az erős cölöp Így teltek az évek. Amikor az én életem árnyéka körülbelül tíz órát mutatott, már sokasodni kezdtek a gondjaim. Ketten vezettük a gazdaságot anyámmal. Hol ő mondta meg nekem, mi a legsürgősebb dolog, hol én. De inkább ő. Mert az anyám természete erősebb volt az én ter­mé­szetemnél. Legjobban az bántott engem, hogy a […]

Aki füvet eszik Mondom anyámnak, azért mégsem igazi bolond a mi Idánk. Azt kérdi, én ezt miből gondolom, mert le merné fogadni, most is kint áll a hátsó udvaron ebben a hitvány esőben. Ott álltam én is idáig, feleltem, beszélgettünk az élet folyásáról. Hogy milyen az ember élete. Pont olyan, mint azon a képen, ami […]

Az árnyék hossza Ameddig a mi Idánk Miklós nagyapámmal lakott, valósággal az ő fennhatósága alá tartozott. Nekünk beleszólásunk abba nem volt, hogy mit csinál a mi Idánk, magában beszél-e, vagy hangosan, s merre jár a hátsó udvaron. Én pedig valósággal kerestem az alkalmat, hogy Idával találkozhassak, mert sokszor olyan kérdések forogtak a fejemben, amelyekre nem […]

Az árnyék hossza Ameddig a mi Idánk Miklós nagyapámmal lakott, valósággal az ő fennhatósága alá tartozott. Nekünk beleszólásunk abba nem volt, hogy mit csinál a mi Idánk, magában beszél-e, vagy hangosan, s merre jár a hátsó udvaron. Én pedig valósággal kerestem az alkalmat, hogy Idával találkozhassak, mert sokszor olyan kérdések forogtak a fejemben, amelyekre nem […]

Két magányos ember Két magányos ember élt sok éven át a hátsó udvarunkon. A patak felől. Az egyik Miklós nagyapám, a másik az ő leánya, a bolond Ida. Erről a Miklós nevű nagyapámról nem szívesen beszélek, mert ha elkezdem, arasznyi vastag könyv lenne belőle, s én nem szeretem a vastag könyveket. Most elégedjünk meg annyival, […]

Fedák Sári titka Egy arra alkalmas pillanatban azt kérdeztem anyámtól, miféle titok lengi körül ezt a Fedák Sárit. És mi köze van Fedák Sárinak a mi Idánkhoz. Mert azt vettem észre, ha valamit nem tudnak a kapunkon belül, megkérdezik Idától. És Ida minden kérdésükre pontos választ tud adni. De amint a Fedák Sári neve előjön, […]

Kérdezd meg Idától Egy szép, őszi napon átjött hozzánk az idősebb Gruel, aki francia származású ember lehetett, de erről soha nem beszélt. Időnként apám haját szokta nyírni egy Solingen ollóval. Zöld hokedlin ült apám az udvarunk közepén, fehér törölközővel körbevéve, hogy a lenyisszentett hajszálak ne hulljanak a nyakába.

A szerző írásai rendszeresen jelen voltak-vannak a Káfén, de ez a személyes emlékekben gazdag kisregény nálunk még nem látott napvilágot. Nyár van, későn sötétedik, olvashatunk bátran. Megéri. Úgy gondoltuk, hogy kedvcsinálóként inkább a hallgatást választjuk. Fedezzük fel napról napra együtt az Egy tekintet éghajlatát. (Akinek nincs türelme kivárni a történet végét, az megtalálhatja a teljes […]

Este Róbert sokáig nem tudott elaludni. Kezdett kialakulni előtte a teljes kép, csupán egyet nem tudott még, hogy hol van a doboz. Igaz, az sem volt a számára világos, hogy ezek az emberek mind egy maffiához tartoznak-e, vagy más-más csoportok tagjai. Már félálomban volt, amikor csengett a telefon. A magyar konzulátusról hívták. – Kérem, nagyon […]

Ferhad kényelmesen felállt és elindult az ellenkező irányban. Kemal vagy nem ismerte, vagy csak úgy tett, mert meg sem fordult utána, csak a teaház teraszán kérdezte meg: – Ismeri azt a férfit? – Kit? – kérdezett vissza Róbert. – Hát azt, akinek jelt adott.

Róbert még néhány napot nyugodtan, sétálgatással, beszélgetéssel, teázással töltött. Egy péntek este megpillantotta a szálloda előtt Memmed öccsét. – Jó estét – lépett oda hozzá. – Már meg is érkezett? Nem volt sokáig Tebrizben. – Ott lakom. Ide csak látogatóba járok. A testvéreimhez. – De ők még Tebrizben vannak, ugye? – Vannak itt is testvéreim. […]

Róbertnek ez alatt a pár nap alatt alkalma nyílt jobban megismerkedni Bakuval. Sétálgatott a Kaszpi-tenger partján, a bakui óvárosban és az újvárosban is. Elüldögélt a teaházakban, elbeszélgetett az emberekkel, ismerkedett Baku, Azerbajdzsán életével. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy most senki sem figyeli, vagy legalábbis olyan ügyesen teszi, hogy ő semmit sem vesz észre.

Ali Memmedov le nem vette a tekintetét az ápolókról, akik izgatottan néztek körbe, majd lassan felálltak, mintha csak az étterembe akartak volna átmenni, de miközben a nyomozók és a bakui rendőrfőnök beszélgettek, az ápolók gyorsan eltűntek. – Érdekes, nekem mindjárt gyanúsak voltak – jegyezte meg a grúz detektív. – Kövessük őket? – fordult a türkmén […]

Egyszer, amikor végigsántikált a folyosón, egy férfi meglökte, de szótlanul tovább ment, csak a folyosó végén állt meg és nézett vissza, mintegy azt figyelve, hogy melyik szobába is megy be. – Figyelje meg azt a férfit – mondta az ajtóban őt váró nővérnek, akiről sejtette, hogy a rendőrségnek dolgozik. A nő beleegyezően bólintott, de nem […]

– Talán én segíthetnék valamiben? – kérdezte az ápolónő. – Esetleg, ha feltenne nekem néhány kérdést, válaszolhatnék rá… – rövid szünet után hozzátette: – Hiszen mondtam már, hogy sok mindent tudok, tudunk magáról. Róbert nem szólt, csak fürkészően nézett a nőre.

A kórházban sötét volt és csend. Róbert még az eltűnő mahacskalai állomásépületet látta maga előtt, és Marinára, Tamarára és Abdullahra gondolt. „Láttam őket később?” – törte a fejét, de tovább még mindig semmire sem emlékezett.

Másnap reggel a nő fekhelye üres volt, de a könyve és a kis táskája ott feküdt a kis asztalkán. Róbert nyugtalanul felugrott és a bőröndjéhez nyúlt, ami az eredeti helyén feküdt, de látszott, hogy a zárját valaki fel akarta nyitni. „Úgy látszik, valamilyen bandával, maffiával állok szemben” – gondolta Róbert, de amikor a nő nyugodtan, […]

A következő napon Witold nem ment dolgozni. Megint a város járták, de az ismeretlen követőjük sehol sem jelent meg. – Bizonyára csak éjszaka figyel – vélte Róbert. – Vagy most mást állítottak ránk – mondta Witold és körülnézett, de mivel semmi gyanúsat sem vett észre, nyugodtan folytatták a sétát.

Róbertet a zene megint mintegy félálomba ringatta. Akaratlanul is lecsukódott a szeme, de igyekezett nem elaludni, hanem csak visszaemlékezni a történtekre. Ismét Lvov utcáit rótta új ismerősével, már-már barátjával. Nagyon kedves fiú volt. A menyasszonya és annak a szülei is kedvesen fogadták az ismeretlen magyar vendéget. Hamarosan mindenki összebarátkozott vele. Még Vitalij nővérénél is voltak […]