Gyógyult alkoholistaként érkezett a balassagyarmati Vöröskereszhez, hisz ide utalta be a katasztrófavédelem, háza leégése után. Nincs gyógyult alkoholista, mondta neki orvos édesapja, s mivel halálos ágyán is arra kérte a fiát, ezért Afterman évente háromszor nyúlt pohárhoz mindössze. A szállón mindezért csodabogárként tartották számon, de ő nem törődött vele. Rendszeresen eljárt könyvtárba, sokat olvasott és […]

Egyszer, még a hatvanas évek elején, látogatást tettem egy vidéki rokon családnál, amelynek háziasszonya igen kommunikatívnak bizonyult. Elhalmozott minden jóval, a tiszteletemre ízes palacsintát sütött, mindenről kikérdezett, ki vagyok, mi vagyok (mert kissé gyönge a memóriája), mikor érkeztem, maradok-e éjszakára, miért nem maradok? Hová sietek? Itt nem szokás sietni. Stb.

Szú egy fában lakott. Ő volt az időrágó. Úgy intézte dolgait, hogy szerre aztán minden fában ott legyen. Csak lassan. És idővel, persze. Kinek-kinek, elég odafigyelni, megszámolni hányat perceg a szú, s már tudni lehet, hogy mennyi az idő épp. – vélték a kertlakók. Gondok akkor keletkeztek, amikor több szú is együtt rágott az idővel. […]

Volt egyszer egy iciri-piciri, irinyó-pirinyó, apróéknál is pincuribb, pontocskánál is kisebb pöttyöcske. Szépen elvolt ez a pöttyöcske. Egész nap pöttyöcskének látszott, és ez tetszett is neki. Hát elvolt, így elpöttyölgetett ez az iciri-piciri pöttyöcske, álló helyben csak ezt csinálta. Így élt, éldegélt, mígnem egy szép napon, hát mit gondolt, mit nem, azt gondolta magában, hogy: […]

Mikor a régi emberek úgy hitték, hogy Keresztúr a világ tengelye, mert még a Nap is pont a városka feje fölött forog, a távolságokat ahajt és ehejt képpen méricskélték. Mondjuk, hogy Fiatfalva csak ahajt volt, de Énlaka, vagy Bözöd már ahajré esett.

Senki nem tudja fehér, vagy fekete volt az űrlap. Talán mindkettő. Mondjuk, mindegyikből volt egy kevéske. Ebből is, abból is. Hogy vita ne legyen. Arról nem is beszélve, hogy egymásban ezek alkották a színek netovábbját. Kavarogtak, forogtak a térben, hangjuk betöltötte az űrt. Aztán ott volt Ceruza és Radír. Nagyon jól elvoltak ők ketten. Kiegészítették […]

– Mondtam, hogy maradj ott! Ne szaladj utánam! – ordítottam, miközben futottam a hazafelé vezető úton. Az eső még inkább eleredt, hajam csapzottan hullt szemembe, a pocsolyák megduzzadtak, s én akarva-akaratlan, beletapostam, szétfröcskölve a vizet. Menekültem. Bess követett kitartással, a nyomomban volt. Ziháltam, alig bírtam szusszal, féltem, hogy utolér, és akkor bekövetkezik újból a terror.

Van olyan nap, úgy kezdődik, hogy senkit sem értek meg. Pedig irtózatosan igyekszem. Komolyan mondom. A minap, kora reggel az irodában azt mondja egyik kolléga: – Hallodé? Lépjél ki ide a kijárathoz, ami bejárat is egyben, mert ott van két kábel. Az egyik vége itt is lóg, a másik a kazánháznál. No, azt kell megnézni […]

Gyönyörűséges szép fűzfa állt régen az út mentén. Csodájára jártak messze hetedhét határról is. Emberek, állatok sereglettek ide, egymaga sosem volt soha, ha mások nem, hát a madarak jöttek és mentek, költöztek, majd visszajöttek. Sokuk fészket is rakott ágkarjai között, annyira szerette őt mindenki. Egykor alatta esküdtek egymásnak örök időket jó barátok és szeretők, egymást […]

Egy szép napon kilenc ágra sütött a nap. Kettővel többel, mint szokott.  De ezzel most senki nem foglalkozott. Pedig ez a kora reggeli órákban elég furcsa volt. Szellő is rebbent. De csak alig.

Pompázik a tél s a hideg. Vagy inkább: grasszál. Pedig csak: jogaiba lépett az elbuherált tél. 2018. február 26., hétfő, nyolc óra. Székelyudvarhelyen mínusz 11, Sepsiszentgyörgyön mínusz 11, Csíkszeredán mínusz 12, Gyergyószentmiklóson mínusz 14 fokot jeleznek a székelyhon.ro portál szerint. Kolozsvárott csupán mínusz 8 fok van, Marosvásárhelyen ugyanannyi. (Ezek mindenben versenyeznének.)

Felsejlik előttem, mintha csak lenge fátyolon át, s ez a fátyol leheletfinom, és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín, olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet, mint amilyen elevenen mászkáltunk fel az istálló padlására szappanbuborékokat eregetni a legédesebb korban. Abban a korban, amelyben még a gyermeki lélek függetlenül attól, milyen társadalmi korban […]

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VII.) A leány egyedül maradt. Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán. Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért […]

2. A GONDOLKODÁS NÉLKÜLI GONDOLAT Szidónia 35 éves volt, amikor az első jelzést megkapta: a barátnőjével sétáltak, pletyóztak, észrevette, többször meg kell állnia, hogy be tudja fejezni mondatát. Amikor ez többször megismétlődött, pont a szülinapi bulija vége felé, elmesélte Zoránnak, az élettársának, s jót nevettek rajta. Zorán szerint nem kell annyit pletyózni, s főként nem […]

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.

Ioan Babo levelet kapott egy bizonyos dr. Dromos Hopplitontól, a feladó kultúrtörténészként mutatkozott be, és afelől érdeklődött, hogy volt-e a közelmúltban könyvégetés a városban. Ugyanis készül a környék művelődéstörténete, az első kötet már kész, a harmadikhoz kell a kért adat, ez foglalkozik a XX. századdal. Babó Janiban föl sem merült, hogy miért éppen őhozzá fordul […]

AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]

1. ELNAPOLT TÚLÉLÉS Gondolkodó lény vagy. Magad, magaddal, s jó pár társaddal a nagy külön bejáratú vízszintes világodban. Bírod. Sokan jobban bírják, mint te, sokan rosszabbul. Betegek négyen vagytok a kórteremben, de sok fehér köpenyes sürög-forog. A nagyvizit lejárt, okosabb lettél valamivel. Száz százalékosan nem értesz mindent, de foszladozik a köd. Te megmenekültél, Tibike – […]

AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]

AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]

AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.

AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.

Ikszi és Ikszné öt éve voltak házasok. Négy éves fiuk van már. Fiatalok, tele energiával. Garzonlakásuk szűkebb, egyre szűkebb lett. Arra gondoltak, hogy eladják. Még jó, hogy van mit! Hát akik albérletben laknak többedmagukkal… Csak fizetik a lakbért a tulajnak, a számlákat, aztán enni is kell, élni is kéne, a gyermek nő, testvérkét hova mellé […]

A mama már egy héttel az indulás előtt készül a nagy útra. El sem hiszi, hogy világot láthat, ő is, a gyerekeinek hála. Pár nap alatt, ha igaz, Bécsbe, Pozsonyba és Prágába utaznak, három fővárosba. Minden nap eszébe jut valami nagyon fontos, a múlt minden réme és szörnyűsége, hiába volt meg egy nagyon fontos rák […]

Szülinapi találkozás Salman Rushdie-val Sze­re­tek a számok bűvöletében for­golódni, ahogy a nyelvében is, bármennyi­re is csodálkoz­na ezen drága ma­tek­tanárnőm, Kati néni. Pe­dig ak­ko­ri­ban is élvez­tem, ha érez­tem az összefüggése­ket, a játékot, csodáltam Bar­but, aki­nek összejött a nagy találkoz(tat)ás a ma­te­ma­ti­ka és iro­da­lom között, majd Mérőt, elvégre ő is on­nan in­dul ki, eti­mológi­a­i­lag is, mér, mérleg […]