Hulla úszik a Sárga folyón

Este vacsorára hívta főbérlőjét, itatta és beszéltette. A főbérlőt egy aznapi hír foglalkoztatta: középkorú férfi holttestét húzták ki a folyóból. A zsebében tízezer hamis dollárt találtak, amiből arra következtettek, hogy amerikai kém lehet. Mivel semmilyen az identitását jelző irat nem volt nála fényképét közzétették. Ő felismerte benne egyik kollégáját a piacról. Nem jelentkezett azonosítani, mert tudta, hogy van családja, majd ők. Azért mégis csak megdöbbentő, hogy évek óta ismeri, de még csak fel sem merült benne, hogy külföldi kém. Hát nem borzasztó? – szegezte a kérdést Chen Bin, alias Robert Linek. Fogas kérdés – tért ki a válasz elől szemrebbenés nélkül titkos ügynökünk, és nagy igyekezettel terelte az általa kívánt irányba a beszélgetés fonalát. Szerencséje volt – egy vérbeli titkosügynök a Sors ilyen típusú segítségét sem nélkülözheti –, a fickó egyik unokatestvére takarító az ominózus laborban. Rajta keresztül sikerült értékesítenie jónéhány bengáli repülőkutyát a labornak, kísérletekre. Erre Li „elárulta”, hogy ő a „Központ” megbízottja. Szupertitkos küldetéssel érkezett a városba ellenőrizni, valós dolgokat jelentenek-e a vírussal kapcsolatban, vagy jó kommunista szokás szerint igyekeznek az előnyös arcukat mutatni, nehogy leváltsák őket. Mire a házigazda óvatosan kijelentette, ő nem politizál, csak ha nagyon kell. Mi sem természetesebb, fő, hogy menjen az üzlet, reagált Li. Kérte, hívja meg másnap vacsorára az unokatestvérét. A házigazda arcán látni vélte, megtiszteltetésnek tartja, hogy ilyen nagy emberrel került kapcsolatba, ugyanakkor dilemmázik, nem lenne-e hasznosabb jelenteni a rendőrségen, mert azért nekik, vidékieknek össze kell tartani, saját érdekükben. Nem kell minden apróságot Beijing tömpe orrára kötni (Délen „tömpe orrúnak” csúfolták a fővárosiakat.) Li nem tudta eldönteni, melyik zseniális gondolat diadalmaskodott házigazdája agyában, beszédéből nem volt kihámozható. Vacsora után bejelentette, sétál egyet, kiszellőzteti a fejét. Csak a közelben cirkált, leste, nem történik-e valami gyanús. Éjfél után megnyugodva beosont a házba. Tovább »

Kivette a kukából a zsákot

Ebédszünetben nem tartott a többiekkel, azt mondta, másnapos hányingerrel küszködik, ránézni sem bír az ételre, csak a vizet nyakalta látványosan egész nap. Nagyjából kiismerte a labor különböző helyiségeinek funkcióit, beazonosította azt a termet, ahol átlátszó műanyag védő burokban sok száz, netán ezer üvegcse, kémcső, lombik pihent, különböző méretű és színű tálcákon. Észrevette, hogy az egyik helyiség, ahol püspöklila színnel nevesített lények dolgoztak, adott pillanatban kiürült. Ott látta korábban a legtöbb gyanús tárgyat. Sajnos, a különböző színű folyadékot tartalmazó tárgyakra számokat és betűket írtak, különböző színnel, neki ez nem mondott semmit. Gyorsan lefényképezett mindent, hátha fontos a sorrend. Talált kék öntapadós háromszögecskéket, amin miniatűr denevér rajzolata volt, néhányat zsebbe csúsztatott. Ugyanilyen jelzésű kémcsöveket, mindegyik színből többet is, ott felhalmozott műanyag dobozkába helyezett. A sarokban álló kukához indult, amikor vissza érkezett egy selymes hangú hölgy, s megkérdezte, mit keres. Alig volt ideje, hogy háta mögé rejtse a dobozkát. Közben rádöbbent, a mozdulatot a szobát felügyelő kamera rögzíthette. Valamit kell tennie, hogy elkerülje a lebukást. Bevált trükk, megkockáztatja: megbotlott, nekiesett a falnak úgy, hogy megnyomhatta, mintegy véletlenül a minden helyiségben szemet szúróan elhelyezett vészjelző gombját. Ráesett a kukára, kiborítva azt. A lopott dobozkát a nylonzacskóba gyűjtött szeméttel eltakarta. A selymes hangú hozzá sietett, hátha baja esett, kikapcsolta a rettenetes sivalkodást. Mire az őrök berohantak, feltápászkodott, rendbe rakta a kukát, előadta a berúgás meséjét, és hogy kicsit sajnos még mindig szédül, borzasztóan sajnálja, hogy bajt okozott. Az esetről jegyzőkönyvet kell felvenni. Menjen velük. Kivette a kukából a zsákot, a száját bekötötte, újat tett a helyébe a bevett úzus szerint, s vitte magával szerzeményét. Azt hitte könnyen megússza, tévedett. Kikeresték a videófelvételt, összevetették az ő vallomásával. Meghallgatták a selymes hangút, rögzítették az ő változatát is. Amíg előre-hátra tekerték a felvételt, amit ő nem láthatott, azon törte a fejét, mit hazudjon, ha a kamera meglátta, mi van a kezében. Valószínű, a fehér ruha, fehér kesztyű és az átlátszó dobozka egybeolvadt a képen. Eszébe jutott, hogy rövidesen érkezik a szemeteskocsi, jelezte, hogy neki perceken belül máshol kell lennie, ott is jegyzőkönyvezni kell, az ő aláírása szükséges. Máskor igyál kevesebbet, vagy lapátra kerülsz – eresztette útjára az őrség vezetője. Fellélegzett. Tovább »

B. Tomos Hajnal rovata

Ez év, október 21-én kerül sor Brassóban a megye magyar pedagógus-konferenciájára. Az immár ötödik alkalommal megredezendő szakmai tanácskozás célja: továbbképzó lehetőségeket biztosítani a magyar oktatók számára, ami majd lehetővé teszi, hogy napirendre térhessenek az épp érvényben lévő oktatási irányelvek fölött és tökéletesíthessék szakmai felkészültségüket. Ugyanis egy jól képzett és kellően tájékozott tanerő a minőségi magyar oktatás legfőbb előmozdítója – hangsúlyozza a rendezvény szervezője (az RMDSZ Brassó megyei szervezete) aki bíztat minden magyar pedagógust a konferencián való részvételre.

1. rész.

Robert Li őrnagy, Chinatown és Brooklyn boldog, a csillagos lobogóval átitatott lelkű gyermeke, a főnökei által vérprofi módon felépített akcióterv szerint kiszállt a dzsunkából. Mintha mi sem lenne természetesebb, ruganyos léptekkel megközelítette az első wuhani teázót, s benyitott. A bevált önellenőrzési technikával, a helyiség mosdóját célozta meg. Bemenet, agyába fényképezte a vendégeket, kimenet olyan asztalhoz telepedett, ahonnan beláthatta az egész zegzugos termet, s összevethette a bemeneti képpel a fogyasztókat. Akár követték, akár nem, rendelt valamit, beszélgetést kezdeményezett a pincérrel, akiről valószínűsítette, hogy foglalkozási ártalomként a rendőrség, vagy kémelhárítás spiclije. A csevegésbe hamis információkat csempészett, hogyha a tartótisztje a vendégek iránt szaglász, véletlenül se tudjon meg róla semmi harapósat. Majd teája gőzébe burkolózva adaptálta az akciótervet a pillanatnyi valósághoz. Tovább »

Látták, már hogyne

látták volna,

hogy omlik a föld

s a templom tornya,

de hogy miért fekete a zöld,

az már a betörők titka. Tovább »

ó az óhajok ritmusa
megcsodált vágy-sasok
és a sok
lemondás

már nem néz rád
hisz pusztán magad vagy
– magadban elképzelt –

volt-ország

magad fölé nem képzel
sz eget
hisz nincs ami vágyadhoz talál
mert nincs semmi
és nem is lehet
sz

Irgalmasságot akarok és nem áldozatot

Mondta a feltámadásra ítélt feláldozott

És egyszerűen magamba szállva

nem várok feltámadásra

Az önzést hogy elviseljen engem

a végtelent meg nem érdemlem Tovább »

Nekigyürkőzőm ma is, hogy születésnapodhoz nagyságában illő kívánsággal rukkoljak elő.

Általában nem sikeredik eredetire, pedig minden születésnapos arra vágyik, aztán beéri az egyszerű vagy összetett mondat sablonjával, amelyben siklik a szó kontrollt vesztetten, mint a behavazott sisonkára lépett kisgyermek.

Az esemény heve ellenére megérzi minden ünnepelt a sablonba befészkelődött féltő szeretetet és a mellette lapuló viszontféltés és viszontszeretés vágyát.

Élj szépen, ez a főkívánságom. Tartsd közel magadhoz az életet, hogy ne kússzék be közéd és az élet közé semmi ártalom, ami előidézhetné – pilinszkysen szólva – életed rétegződését.

Valóságodban lüktessen a derű, a soros érzelemből domináljon az öröm, az őszinteség és természetesség legyen minden tetted alapja, felebaráti szereteted legyen a beszélt nyelvet megelőző ember elfogadása, elfoglaltságodon törjön át mindig a figyelő szeretet, melyet kísérjen jóság és alázat.

Valóságod legyen a mindent bele pillanatok fűzére. Pillanatod ne legyen a következő pillanatba jutás eszköze és ne tartsa görcsben a valóság retusálásának egyetlen módszere sem.

Mert ha nem telik meg nyugtalansággal, nem siklik ki a pillanat.

annyira magunk
voltunk sokéves
galambpár dróton
esőben, felhős
napsütésben
búgtunk, szélfútta
időtlenségben
egymást hajszoltuk
magasságos
sohaelnemérésben
ártatlanok, burokban
születve, hosszan elbúgva
lepusztult hontalan
fiatal antennánkon
szürkésfehéren

B.Tomos Hajnal rovata

Idén immár hetedik alkalommal rendezik meg Brassóban a Magyar Színházfesztivált. A “Sică Alexandrescu” Drámai Színházban október 19 és 23 között sorra kerülő rendezvény öt napon át oktatja-szórakoztatja változatos kínálatával  a nagyérdeműt, ugyanis lesz itt táncház, paródia, vígjáték, verses-zenés produkció, dráma és még folytathatnánk a sort.

A színre lépő társulatok közül pedig jelen lesz a szatmárnémeti Harag György Társulat, a nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, a kassai Thália Színház és jó néhány egyéni produkciót bemutató művész.

Ahogy azt már évek óta megszoktuk, nem hiányzik a seregszemléről a Bálint Ferenc tanár, tévés által vezetett brassói áprilys diákok társulata, a Grimasz színjátszó csoport sem. Műsorán egy Petőfi-versre írt Lackfi-paródia és Páskándi Gáza Az eb olykor emeli a lábát című abszurd mesejátéka szerepel. Kívánjunk neki sikeres megmérettetést !

   Gyermekkorom korondi mintájából maradt fenn a vágy, hogy a vasárnapot ne pakoljam meg feladattal, hogy az események és történések el tudjanak válni egymástól, mint a jól kidolgozott kőttes tészta a kéztől és a gyúródeszkától.

A vasárnapot szentmisehallgatással kezdtük, mely nem türemkedett ki életünkből, mint a gurdély a vastagbél falából. A délutáni program versmondás és -olvasás volt. Petőfi összes költeményének díszkiadása a neves művészek – Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Böhm Pál, Greguss János, Jankó János, Keleti Gusztáv, Liezenmayer Sándor, Lotz Károly, Mészöly Géza, Rauscher Lajos, Székely Bertalan, Wagner Sándor, Weber Ferenc és Zichy Mihály – illusztrációival volt a kedvencünk. Tovább »

Költőidet megválogasd

 Szárnyaló szerelmű éfiú:

„Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni…”

Hús-vér dombú Hopplizi:

„Mifélét hadoválsz, te?!…”

Szárnyaló szerelmű éfiú:

„De édesem, hisz ez Ady…”

Hús-vér dombú Hopplizi:

„Töketlen hűje, menny a francba!”

(B.D.)

Tovább »

mire a fadöntők megérkeznek
csak villámsújtott erdőt találnak

mire a fadöntők nagyot káromkodnak
hamueső hull szájukba szemükbe

mire a fadöntők látják hogy ennek fele se tréfa
vadvizek zúdulnak föléjük

mire a fadöntők nagy nehezen szárazra vergődnek
rájuk törnek a kiéhezett vadak

mire a fadöntők számba veszik veszteségeik
megnyílik alattuk a föld

mire a fadöntőkből csak szekercéik maradnak
himbáló ág emlékén csapzott madár dalol

Barátaim! A Káfé korábban kifizetett bére november 7-ig teszi lehetõvé a mûködését. Egy évre meghosszabbítani 82 dollárba kerülne, ám eddigi jótevõnk kasszája üres. Az egyetlen megoldás az adakozás lenne. Ha valaki adományozna 82 dollárt, vagy ha 82-en fejenként egy dollárt. Egy héten belül… Az illetõ/illetõk nevét feltüntetnénk a lapban természetesen.

B. Tomos Hajnal rovata

Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongorista nagysikerű előadása elérkezett a Barcaságra is. A Petőfi live – Egy vidám hangú vándorszínész ügyes-bajos dolgai című pódiumműsort kedden, október 3.-án 18 órai kezdettel a Brassó megyei Olasztelken, október 4.-én 18 órától pedig az apácai Gyülekezeti Nagyházban mutatják be.

A Petőfi születésének 200.-dik évfordulója előtt tisztelgő rendezvény ősbemutatójára Nagybányán került sor 2022 március 15-én, idén, október 5-én pedig immár a negyvenedik előadást nézheti meg a nagyérdemű Tordán, a Tordai Magyar Napok keretén belül.

És ha már Petőfi, akkor álljon itt a magam részéről is egy szerény főhajtás, lánglelkű, ifjú költőnk emléke előtt:

B.Tomos Hajnl

Kis csevej Morzsával

(paródia)

Mi a túró,  Morzsa kutya!

Hazajön az ember fia

S kend csak bámul, mint a borjú,

Rá se vakkant, olyan bárgyú.

No, de nem is azér’ jöttem,

Hogy a farka bojtját lessem-

Csinos barnát láték imént,

Mikor ide befordulék.

Persze, ezt csak kendnek vallom,

Nem vagyok én olyan barom,

Hogy egy cseléd észre vegye,

Mi van szándékomba rejtve.

Hiszen komédiás volnék,

Nem riaszt egy zaftos játék,

Mert a tyúk is azt kárálja:

Itt az idő, most, vagy soha!

Kend csak őrködjön, hű szolga,

Lesz majd kolbász, friss szalonna

És ha oltom szívem lobját,

Megírom az Anyám tyúkját.

  Közeledik az istentisztelet időpontja. Az országút mentén egyenes arányban az istentisztelet időpontjának közeledtével egyre tömöttebb sorokban kullognak a nagyobbrészt feketébe öltözött hívek a templom irányába.

  Arcukra, mint a show-műsorok fizetett tapsoló statisztáinak arcára, kiül a kényszeredettség.

   A hívek zöme nő, elenyésző számban akadnak köztük férfiak is, főleg özvegyek, akik feleségüket haláluk után kezdték el isteníteni. Pedig Isten és asszony is jó néven vették volna, ha ezt még életükben megtették volna.

  Amíg élt az asszonyuk, addig az Istennel való kapcsolattartást is rájuk sózták, nem volt elég szegényeknek a keresztjük, amelyet hogylétük felől érdeklődve mindig előkaptak a metaforás tarsolyukból.

  Asszonysori kapcsolatuk Istennel a bajok varázsütéses működésének reményében indul. Az elején a sült galamb effektusban bíznak, aztán elprózaiasul a dolog, a bizakodás átalakul elvárássá, majd ez utóbbi a követelőzés szintjére süllyed. Amikor már mindenkivel és mindennel torkig vannak, megharagusznak Istenre, földhöz vágják az éppen kéznél levő használati tárgyat, és elkáromkodják magukat felhánytorgatva a templomban eltöltött drága idejüket. S kezdődik elölről minden.

Tovább »

Kedves Demény Péter! Legutóbbi bukaresti jegyzetedben ezt írtad: ”…vasárnap pedig a bábdarabunkat mutatják be Vásárhelyen, aztán a Vadkanragyogás román fordításáról és a folyóiratról beszélek” A Kéfé kérdi Mi a Vadkanragyogás?

A regényem, 2017-ben jelent meg.

Úgy teszel mintha élnél

Keményebb lennél a Falnál

Mielőtt bármit falnál

Válogatsz mi jó mi vétség

Tüstént elfog a kétség Tovább »

A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet. A kötet szerzője, Alexandru Stănescu – a Brassói Népművészeti Múzeum igazgatója – ért ugyan valamelyest magyarul, de a közönséggel való magyar párbeszédet már nem vállalta. Elődeink asztalánál – ízek, eleganciák, fortélyok, ez a címe a frissen megjelent kiadványnak, amely tulajdonképpen három nyelven, románul, magyarul és angolul került olvasóközelbe, a Brassói Népművészeti Múzeum és a Brassói Metropolisz  Fenntartható Fejlesztési Ügynökség támogatásával.

Tovább »

A Covid-járvány óta megszerettem a sorban állást. Ha nem is az ideális 1,5 m biztonsági távolságot, de ennek egy zsugorított hosszúságú változatát betartják a vásárlók, nem kell küzdenem az egymásra mászás jelensége ellen. Így teljesen bele tudok feledkezni a szemlélődésem kiszemelt tárgyába.

Amikor beállok a sorba, előttem egy ápolt külsejű fiatalember áll, őelőtte egy vékony dongájú, ápolatlan külsejű 40 év körüli férfi kerül sorra a pénztárnál és fizeti, vagyis fizetné az erőitalát.

Fizetné, ugyanis a pénztárosnőnek odanyújtott 10 lejessel valami nem stimmel. Hiányzik belőle egy rész. A pénztárosnő szenvtelenül, de a vásárlónak kijáró alaptisztelettel szól, hogy próbálja meg a bankban beváltani a csonka 10 lejest  egy ép bankjegyre.

Azzal nyúlna is az italért, hogy félretegye, s az ember sarkon fordulna, amikor a sorban utána következő fiatalember megszólal, hogy ő kifizeti.

A közvetítő szerepét is tisztességesen betöltő alkalmazott közli a vásárlóval, hogy kifizették a portékáját. Az megköszöni és megy is, hogy valahol felhajtsa nyugodtan a szomjúságát oltó italát.

Az első gondolatom a jelenet láttán nem az volt, hogy én kifizetem. A pénztárosnő hangnemét és arckifejezését vizsgálgattam, hogy van-e benne nyoma az állásfoglalásnak. És mire ezzel végeztem volna, késő lett volna észbe kapni, hogy segítsek a szomjazón, az már sarkon fordult volna.

Nem buggyant ki lelkemből elég gyorsan a jóság. Mintha útját állta volna a kipucolásra várakozó lerakódás.

Szemem megtelt könnyel. A meghatódottság és a kipucolásra várakozó lerakódás okozta bánat könnyei voltak ezek.

A Brassó melletti csernátfalusi 3-as számú általános iskola kisdiákja voltam, és szeretettel jártám vallásórákra, az iskolák melletti papilakra. Dr. Kiss Béláné Füzessy Irén (Kolozsvár, 1912. február 25. – Kolozsvár, 2004. március 9.) lelkésznő Bartalis János költő életéről mesélt, és mondta, hogy vasárnap feltétlenül menjünk templomba, mert Bartalis János költő személyesen fog egy előadást tartani. Édesapám a csernátfalusi evangélikus egyházközség jegyzője volt, egy köszöntőbeszédet írt a költő fogadására. Családostól ott voltunk a templomban, és életemben először csodálkozhattam el azon, hogy egy elő költő hogyan szavalja a saját verseit, milyen átéléssel tartja az előadását. A következő évek alatt még talán háromszor szerepelt Bartalis János a templomunkban. A középiskolában Barkó Anikó magyar tanárnő, más szemszögből tanította Bartalis János költő életművét, így még jobban megkedveltem a költőnket.

Tovább »