Pedig micsoda táncok voltak benne, mondják az öregek túl kilencvenen, közelebb a százhoz, hol, hol, hát a kultúrházban, ami nem akármilyen vidéki kulipintyó, mert nem mellékesen Orbán Balázs rajza is bizonyítja, a nagy utazó sem tud elmenni közömbösen a népi építészet remekműve mellett, vastag múlt, vékony, majdnemhogy hajszálvékony jelen, a jövő kiszámíthatatlan, senki sem tudja, […]

Egészen le van rohadva ez a téglagyár, pedig kár, mert itt lesz belőled komoly ember, Guru, vidékünk rejtett és langyos gulágán, itt kapnak munkát a visszafogottan kezdők és a gátlástalan haladók; ide jössz, Guru, amikor szabadulsz, bicepszedbe szépen tetovált – hogy is mondjam – vulvát hozol emlékbe a haza kipróbált intézeteiből, és akkor már tudod, […]

Le kellene szállni, mondja a ki- és befedő, mert nem lehet egész nap háztetőn, legyen kis szünet, szusszanás, mert így megy rá három évtizede; igaza van, fed és fed, de többnyire kifedni szeret, befedni alig, de hát a kényszer, és különben szabály, házat nem hagyunk fedetlen, ezért hajtani kell, befedni, hézag ne legyen, ha esik, […]

Panellakásban nincs titok, átszűrődik a szerelem, a pörkölt illata, az ember a fürdőszobában hall híreket, hogy Józsi, vesd le már a zoknidat, bele kell dögleni, vagy: Józsi, apád a kútban van, mert valaki – falus fél – a Dózsa György út túlsó oldaláról Józsinénak átkiált: köszönjük, megvagyunk, apósod a kútban van, mondd is meg Józsinak, […]

Ahogy megjelennek a kézrátevők, rögtön tudom, rajta vagyunk a kórtérképen, bár nem lehetünk akut súlyosak, mert mindösszesen két kézrátevő érkezik, nem tudnám megmondani, mi alapján szúrják ki völgyünket, azt azonban tudom, az egyik kézrátevőt Gyurkának hívják, egyikük legalábbis Gyurkának szólítja az amúgy is gyurkás kinézetű embert, feltételezem, lennie kell egy kórtérképnek, vagy hogy nevezzem, amelyen […]

“… Esszük meg kezünket, lábunkat, beleadjuk szívünket, ha nem így tennénk, hazudnék, nem nagyot, hanem egy kicsit hazudnék, mert mi minden van és még sincsen, ahogyan mi szeretnénk, úgy értve nincs, hogy egyszer csak elvisznek innen mindent darabig, de nem jól mondom, mert azért hagynak valamit, mert nem úgy van, hogy vesszük a kolostort, visszük […]

Valamirevaló vendéglőben vannak szép madarak, mármint kitömött madarak, önök is látnak ilyent, feltéve, ha járnak valamirevaló étterembe, ahol van például pelikán, de szerintem alig van, mert ritkán látok étteremben pelikánt, hanem inkább baglyat látni és felröppenni kész kárpáti fajdkakast, bár nem is tudom, a kárpáti fajdkakas fel tud-e röppenni, mindegy, a dologban nem is ez […]

Falun az ábécé-üzlet mellett van turkáló, benne minden 1 lejes, ha nem így lenne, megenné a fene, hol járnának el naponta többször is a fekete ruhás asszonyok, mindjárt pípom lesz, mondja egyikük, nekem már pípom van, mondja a másikuk, kiköpnék a port a szájukból, de nincs hozzá nedv, nem jó, ha az ember nagy porban […]

Valami beomlik, mert csak úgy nem lesz gödör, ilyen szikár talajon erózió, búvópatak kizárt, nem mondanám, ha nem lennék traktoros, még jó, hogy kora reggel nincs sok vendég, hogy elhíreszteljék: a fürdőn egyszerűen beomlik a föld, szeizmikus zóna, jobb lesz elkerülni, meg van értve,

Akárkivel lefekvő, telhetetlen nő ez a Budapest, rohanunk bele hajnaltájt, vagy inkább csak suhanunk, mint egy sóhajtás, Üllői út, széttárt lábszárak egyike, de nem mintha Budapest féllábú céda lenne, érszűkület, ilyesmi, s mint vérre járó szúnyogok, gépek villognak ereszkedés közben Ferihegy fölött, ó, ha itt laknék, mindennap elutaznék Nyugatra, Keletre, így legfeljebb a gólyák és […]

Gazdamulatságnak nézném, halotti tor kizárt, mert erdélyi gyászebéden nem, vagy ritkán csujogtatnak az asszonyok, teraszon terítve citromsárga ernyők alatt, mert ernyők alá jön felmentő fuvallat, amikor az ember azt gondolja, nincs tovább, tarkóhoz kap, szívéhez nyúl, de a holnapi hajnal igazolja, az égvilágon semmi baj, százharminchét per nyolcvankettő a vérnyomás, úgyhogy meg kellett volna inni […]

Várjam meg a villában, lehet, juttat nekem is valamit, üzeni a villaszolga, Ghica bácsi jó embere, megy hajtani, csakis apróvad jöhet szóba, gondolom, fácán, nyúl, róka, de róka nem jöhet szóba, ugyanis prémmel öltöztetett nagykabát nincs már divatban, mindegy, azt mondom, Erdély valamirevaló fürdőhelye Szováta, klíma szempontjából domb- és hegyvidék átmeneti zónájában, viszont bánt, szóvá […]

Megjön a pakk, dzsip hozza, mit mondjak, mint egy cipős doboz, gondosan csomagolt pakk, a villaszolga szemügyre veszi, alá kell-e írni valamit, nem kell, a pakk hónalj alá csapva, szól a dzsipes, száraz helyen tartandó, ez Karcsi bácsi szigorú utasítása, a szolga megrázza, semmi, annyit tudni, hogy a csomag Kéry bácsival kapcsolatos, akinek lekapcsolható lába […]

Tudom, az olvasó lát kőszoborból eleget, lát főleg tereken, városi tereken, újabban lát kőszobrokat vidéki villák kertjében, azokból is eleget, mert futószalagon jön ki a kőszobor, olyant is lát, ami vizet pisilik, száján fröcsköl esetleg, ilyesmik (csak pénzért adok további tippeket), de kőszívet látni kevésbé, akárhogy is nézzük, kőszívet nem látunk, óriási nemes szervet, dobogót; […]

– Kedves Imre, hajdani kenyeres pajtásom a Romániai Magyar Szónál, aki egy nemzedéknyi távolságból követed a már nyugalomba vonult előtted járókat, bár fiatalon írásra adtad a fejed, első köteted, a Nekuláj almája tudomásom szerint, 2016-ban jelent meg a Mentor Könyvek kiadónál, 35 hosszabb-rövidebb prózai munkát tartalmazott. Miként fogadott a szakma, a kritika? – Egy-két recenzióra emlékszem, különösebb […]

három embert ismertem akik az utcán is ha kellett mindig kalapot emeltek mint a falusi legények régen ha betértek valahová

az ember – írtam, s gondoltam általában mindre de én vagyok, kit ismerek közülük némileg és bennem jön velem szembe az úton mindegyik és én megyek és én vagyok bennük hajnaltól estvelig csak éjjel, az öntudatlanság kétes mezején

Ki vagyok én annyira nem ismerjük önmagunk, hogy neveket egymásra aggatunk –

  Miközben a dugipénz után kajtatott, Bíró Jánosnak kezébe került egy megsárgult mappa, szülei régi irataival. Akkor nem volt kedve belenézni, de utóbb foglalkoztatni kezdte a dolog: lassan harminc éve, apja halála óta porosodhatnak ott… Eszébe jutottak apja szavai, akit jovialitása a vénségben és betegségben sem hagyott cserben teljesen, hogy tessék, fiam, ha már vagyont […]

Csukás István: Petőfi könyvei Kincsek az Országos Széchényi Könyvtárban Kincsek bizony, mondhatom úgy is, hogy létünk aranyfedezete, habár papírra írták, rajzolták, nyomtatták őket, néha idegen szövegben egy-egy magyar szó csak, mégis drágább nekünk a világ minden kincsénél! Ünnepi tárcát írok, s egy kicsit kidughatom a fejem az elzúgó hétköznapokból. De miről írjak, mi az a […]

Vasárnap délelőtt van, nekem az ukrán háborún jár az eszem, a gyerek meg az Anyám tyúkját szavalja, ugyanis az általános iskola második osztályában ez kötelezően megtanulandó vers, Lilike tehát éppen ezt darálja csillogó szemmel, s figyeli, hogy tetszik-e nekem. Úgy teszek, mintha örülnék. De nem örülök, egyrészt azért nem, mert ezt a Petőfi-verset ki nem […]

Paródiák huszadik századi magyar írókról – Szalay Károly nyomán válogatta Cseke Gábor Móricz Zsigmond: MISKÁROLÓ A gazda hatfele indult korpára malacnak. Még kissé tugymékolt ládarekeszben, csetvett, pisztomált, mint akinek nem sietős.– Mi a fenét miáskol annyira? – vetette az asszony, zsőrhetnéke támadván, igaz is, mit kell neki reggeli-reggelvén, hogy éppen annyira… de csak úgy, inkább […]

Sütő András szülőfaluja a mezőségi Pusztakamarás. Ezt bizonyára minden erdélyi és nem erdélyi magyar tudja, tudhatja, aki találkozott az író műveivel, és megérintette azok szellemisége. Az Anyám könnyű álmot ígér című dokumentumregényre gondolok most konkrétan, amely jó fél évszázaddal ezelőtt, 1970-ben jelent meg először. Annak idején nem szokásos kiadói eseménynek számított, hiszen a Kriterion Könyvkiadó […]

Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 2021. február 22-én, nem akármilyen életkorban, hanem életének 101. évében elhunyt Lawrence Ferlinghetti amerikai költő, könyvkiadó, festő, újságíró, közéleti aktivista.

HÁROM LEÁNY MEG EGY FIÚ Bruges-ben az ember megfeledkezik a jelenről. Visszasüpped a középkorba. Reggelente a harangtorony rozsdás muzsikája ébreszt. A levegőnek mákszaga van. Körülöttem a tizenharmadik század és a spanyol hódítók nyoma. A csatornák hervatag vizén pelikánok úszkálnak. Pár nap múlva a magány fullasztóvá válik. Emberek után vágyakozom.