Search Results for “Egy szuszra”

 

Lokodi Imre: Egy szuszra / A létra története

szeptember 22nd, 2019

Pedig micsoda táncok voltak benne, mondják az öregek túl kilencvenen, közelebb a százhoz, hol, hol, hát a kultúrházban, ami nem akármilyen vidéki kulipintyó, mert nem mellékesen Orbán Balázs rajza is bizonyítja, a nagy utazó sem tud elmenni közömbösen a népi építészet remekműve mellett, vastag múlt, vékony, majdnemhogy hajszálvékony jelen, a jövő kiszámíthatatlan, senki sem tudja, […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Guru (+16)

szeptember 21st, 2019

Egészen le van rohadva ez a téglagyár, pedig kár, mert itt lesz belőled komoly ember, Guru, vidékünk rejtett és langyos gulágán, itt kapnak munkát a visszafogottan kezdők és a gátlástalan haladók; ide jössz, Guru, amikor szabadulsz, bicepszedbe szépen tetovált – hogy is mondjam – vulvát hozol emlékbe a haza kipróbált intézeteiből, és akkor már tudod, […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A harmadik padlódeszka

szeptember 20th, 2019

Le kellene szállni, mondja a ki- és befedő, mert nem lehet egész nap háztetőn, legyen kis szünet, szusszanás, mert így megy rá három évtizede; igaza van, fed és fed, de többnyire kifedni szeret, befedni alig, de hát a kényszer, és különben szabály, házat nem hagyunk fedetlen, ezért hajtani kell, befedni, hézag ne legyen, ha esik, […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Transzszilván oázis

szeptember 19th, 2019

Panellakásban nincs titok, átszűrődik a szerelem, a pörkölt illata, az ember a fürdőszobában hall híreket, hogy Józsi, vesd le már a zoknidat, bele kell dögleni, vagy: Józsi, apád a kútban van, mert valaki – falus fél – a Dózsa György út túlsó oldaláról Józsinénak átkiált: köszönjük, megvagyunk, apósod a kútban van, mondd is meg Józsinak, […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Gyurkáék csodája

szeptember 18th, 2019

Ahogy megjelennek a kézrátevők, rögtön tudom, rajta vagyunk a kórtérképen, bár nem lehetünk akut súlyosak, mert mindösszesen két kézrátevő érkezik, nem tudnám megmondani, mi alapján szúrják ki völgyünket, azt azonban tudom, az egyik kézrátevőt Gyurkának hívják, egyikük legalábbis Gyurkának szólítja az amúgy is gyurkás kinézetű embert, feltételezem, lennie kell egy kórtérképnek, vagy hogy nevezzem, amelyen […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Öregasszony beszédéből

szeptember 17th, 2019

“… Esszük meg kezünket, lábunkat, beleadjuk szívünket, ha nem így tennénk, hazudnék, nem nagyot, hanem egy kicsit hazudnék, mert mi minden van és még sincsen, ahogyan mi szeretnénk, úgy értve nincs, hogy egyszer csak elvisznek innen mindent darabig, de nem jól mondom, mert azért hagynak valamit, mert nem úgy van, hogy vesszük a kolostort, visszük […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A pelikánról

szeptember 16th, 2019

Valamirevaló vendéglőben vannak szép madarak, mármint kitömött madarak, önök is látnak ilyent, feltéve, ha járnak valamirevaló étterembe, ahol van például pelikán, de szerintem alig van, mert ritkán látok étteremben pelikánt, hanem inkább baglyat látni és felröppenni kész kárpáti fajdkakast, bár nem is tudom, a kárpáti fajdkakas fel tud-e röppenni, mindegy, a dologban nem is ez […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / 1 lejes

szeptember 15th, 2019

Falun az ábécé-üzlet mellett van turkáló, benne minden 1 lejes, ha nem így lenne, megenné a fene, hol járnának el naponta többször is a fekete ruhás asszonyok, mindjárt pípom lesz, mondja egyikük, nekem már pípom van, mondja a másikuk, kiköpnék a port a szájukból, de nincs hozzá nedv, nem jó, ha az ember nagy porban […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Az élet sóján

szeptember 14th, 2019

Valami beomlik, mert csak úgy nem lesz gödör, ilyen szikár talajon erózió, búvópatak kizárt, nem mondanám, ha nem lennék traktoros, még jó, hogy kora reggel nincs sok vendég, hogy elhíreszteljék: a fürdőn egyszerűen beomlik a föld, szeizmikus zóna, jobb lesz elkerülni, meg van értve,

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A csirkéről

szeptember 13th, 2019

Akárkivel lefekvő, telhetetlen nő ez a Budapest, rohanunk bele hajnaltájt, vagy inkább csak suhanunk, mint egy sóhajtás, Üllői út, széttárt lábszárak egyike, de nem mintha Budapest féllábú céda lenne, érszűkület, ilyesmi, s mint vérre járó szúnyogok, gépek villognak ereszkedés közben Ferihegy fölött, ó, ha itt laknék, mindennap elutaznék Nyugatra, Keletre, így legfeljebb a gólyák és […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Belelátni a dolgokba

szeptember 12th, 2019

Gazdamulatságnak nézném, halotti tor kizárt, mert erdélyi gyászebéden nem, vagy ritkán csujogtatnak az asszonyok, teraszon terítve citromsárga ernyők alatt, mert ernyők alá jön felmentő fuvallat, amikor az ember azt gondolja, nincs tovább, tarkóhoz kap, szívéhez nyúl, de a holnapi hajnal igazolja, az égvilágon semmi baj, százharminchét per nyolcvankettő a vérnyomás, úgyhogy meg kellett volna inni […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Józsi muzsikája

szeptember 11th, 2019

Várjam meg a villában, lehet, juttat nekem is valamit, üzeni a villaszolga, Ghica bácsi jó embere, megy hajtani, csakis apróvad jöhet szóba, gondolom, fácán, nyúl, róka, de róka nem jöhet szóba, ugyanis prémmel öltöztetett nagykabát nincs már divatban, mindegy, azt mondom, Erdély valamirevaló fürdőhelye Szováta, klíma szempontjából domb- és hegyvidék átmeneti zónájában, viszont bánt, szóvá […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Idegenforgalom

szeptember 10th, 2019

Megjön a pakk, dzsip hozza, mit mondjak, mint egy cipős doboz, gondosan csomagolt pakk, a villaszolga szemügyre veszi, alá kell-e írni valamit, nem kell, a pakk hónalj alá csapva, szól a dzsipes, száraz helyen tartandó, ez Karcsi bácsi szigorú utasítása, a szolga megrázza, semmi, annyit tudni, hogy a csomag Kéry bácsival kapcsolatos, akinek lekapcsolható lába […]

Read full article | No Comments »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Afrodité

szeptember 9th, 2019

Tudom, az olvasó lát kőszoborból eleget, lát főleg tereken, városi tereken, újabban lát kőszobrokat vidéki villák kertjében, azokból is eleget, mert futószalagon jön ki a kőszobor, olyant is lát, ami vizet pisilik, száján fröcsköl esetleg, ilyesmik (csak pénzért adok további tippeket), de kőszívet látni kevésbé, akárhogy is nézzük, kőszívet nem látunk, óriási nemes szervet, dobogót; […]

Read full article | No Comments »

Egy szuszra – Lokodi Imrével

szeptember 9th, 2019

– Kedves Imre, hajdani kenyeres pajtásom a Romániai Magyar Szónál, aki egy nemzedéknyi távolságból követed a már nyugalomba vonult előtted járókat, bár fiatalon írásra adtad a fejed, első köteted, a Nekuláj almája tudomásom szerint, 2016-ban jelent meg a Mentor Könyvek kiadónál, 35 hosszabb-rövidebb prózai munkát tartalmazott. Miként fogadott a szakma, a kritika? – Egy-két recenzióra emlékszem, különösebb […]

Read full article | No Comments »

Szente B. Levente: Egy szuszra, a tiszteletről

január 20th, 2017

három embert ismertem akik az utcán is ha kellett mindig kalapot emeltek mint a falusi legények régen ha betértek valahová

Read full article | 4 hozzászólás »

Nászta Katalin: egyszuszra

július 27th, 2020

az ember – írtam, s gondoltam általában mindre de én vagyok, kit ismerek közülük némileg és bennem jön velem szembe az úton mindegyik és én megyek és én vagyok bennük hajnaltól estvelig csak éjjel, az öntudatlanság kétes mezején

Read full article | No Comments »

Szente B. Levente: Egyszuszra…

február 22nd, 2017

Ki vagyok én annyira nem ismerjük önmagunk, hogy neveket egymásra aggatunk –

Read full article | No Comments »

Székedi Ferenc: Ferlinghetti

február 27th, 2021

Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 2021. február 22-én, nem akármilyen életkorban, hanem életének 101. évében elhunyt Lawrence Ferlinghetti amerikai költő, könyvkiadó, festő, újságíró, közéleti aktivista.

Read full article | No Comments »

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 10 (Breviárium)

február 1st, 2021

HÁROM LEÁNY MEG EGY FIÚ Bruges-ben az ember megfeledkezik a jelenről. Visszasüpped a középkorba. Reggelente a harangtorony rozsdás muzsikája ébreszt. A levegőnek mákszaga van. Körülöttem a tizenharmadik század és a spanyol hódítók nyoma. A csatornák hervatag vizén pelikánok úszkálnak. Pár nap múlva a magány fullasztóvá válik. Emberek után vágyakozom.

Read full article | No Comments »

Tánczos Vilmos: Két rajtakapott csángó kislány

december 9th, 2019

Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. Emlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó „katunjában” megmutassa.

Read full article | No Comments »

Para Olga: Leánykérés

augusztus 29th, 2019

Hazaérkezik a nagyobbik lány. Édesanyja nagyon örül, de ez csak futó öröm, mert lánya arca feldúlt, sápadt, váratlanul is érkezett. De nem kezdi rögtön faggatni, épp még terítve az asztal, az előbb volt az ebéd, hamar tiszta tányérokat hoz, és újra tálal is a lányának őszintén örvendezve, hogy újra láthatja. De a drága gyermek csak […]

Read full article | No Comments »

Gergely Tamás: Ki az agresszor?

június 17th, 2019

Különös módon a koma, ez a kevésbé művelt, Vadmalacot mentorának tekintő kérdező lény figyelmeztette a gondolkozásban társát, hogy a számításával baj van. – Nem vagyunk egyformák – mondta. – Legalábbis ebben az esetben nem vagyunk egyenlőek.

Read full article | No Comments »

Hegedűs Zsolt: Halottak napja

november 1st, 2018

A fekete télikabátos, kalapos öregember nagyapám. Térdig érő hóban virágot visz nagyanyám sírjára. Falun lakott, a városba ritkán jött fel. Emlékszem, egyszer épp az olvasókönyvemet lapozgattam, amikor megállt a hátam mögött, rámutatott az első oldalon díszelgő kopasz bácsira, és azt mondta: – “Ez tette be nekünk az ajtót!” – Édesanyámnak siettem eldicsekedni az információval, aminek […]

Read full article | No Comments »

Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek (8)

május 3rd, 2018

– Megvan! – rikkantotta alig néhány perc múltán. – Vízen megyünk tovább, hogy a nyomainkat ne fedezhesse fel senki. – Aztán mivel? Úszásról ne is álmodozz. Zavaros a víz. Sokfele iszaptenger van. Nem szeretnék abban elsüllyedni. Olyan lennék, mint azok a megkövesedett csigák és kagylók, meg azok a hatalmas állkapcsok és más csontok, melyeket egyszer […]

Read full article | No Comments »