1987. július 11.

Nemrég egyik szemorvos barátom kérésemre új olvasószemüveggel látott el, és, noha nem kértem, még egy másik szemüveget rendelt, utcai használatra. Amikor sétámra felvettem szemüvegemet, szomorúan tapasztaltam, hogy az utcán több szemét fekszik, mint ahogy addig láttam és a házfalak foltosabbak. Addigi számlálásom szerint a sétáló diáklányok, fiatalasszonyok közül minden tizenkettedik-tizenötödik volt csinos. Ezután minden huszadik-huszonötödik látszott annak. Új szemüvegemet íróasztalfiókom legmélyére süllyesztettem, hogy ebben az illuzórikus, impresszionista, kissé elmosódott világban maradjak, melyet két gyenge szemmel látok.

Azt hiszem, nem kell külön emlegetnem a jó színielőadás vagy jó film keltette illúziókat, melyek magukkal ragadják a nézőt, a valóságnál jóval erősebben. Regények olvasása hasonló eredménnyel jár. A híres magyar színésznő fiatal korban egyáltalán nem olvasott könyvet. Szeretője szégyellte a művésznő tudatlanságát és addig kérlelte, míg egyszer, ebéd után, hasra feküdt ágyán és kelletlenül olvasni kezdte Stuart Mária egyik, széles körben ünnepelt és gyatra regényes életrajzát. Amikor lovagja ozsonnázni hívta, kézlegyintéssel utasította ki, annyira belejött az olvasásba. Estére a férfi újra megjelent és figyelmeztette: öltözködjék fel, hiszen vacsorára hivatalosak a Nemzeti Színház igazgatójánál. A színésznő fel sem emelte fejét a könyvből és felháborodottan kérdezte: „Most akarsz megvacsoráztatni, amikor mindjárt visznek a vérpadra?”

(Folytatjuk)

Előzmények: 

1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /33. rész / 34. rész / 35. rész / 36. rész / 37. rész / 38. rész / 39. rész / 40. rész /