Mi az, hogy La La Land…?! A La La Land becenév, Los Angeles beceneve. Merthogy rövidítve L.A. , és ha New Yorknak kijár a kétszerezés, hogy New York, New York, akkor L.A.-nek is. Meg az amerikai mondás is itt van, hogy „so nice, they named it twice”, azaz annyira bájos, hogy kétszeresen is elnevezték. Pago […]

Benyovszky Móric (1741–86) a Nyitra megyei Verbón született. A magyarok mellett a szlovákok – sőt a lengyelek – is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla, Vivát Benyovszky! címmel (szerepét szlovák színművész alakította).

Csehország legismertebb fürdőhelyén a múlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817–82) volt, aki epebántalmait enyhítendő, 1869-től hét esztendőn át a nyár egy részét ott töltötte.

…Immár nyolc éve, hogy minden Ferihegyre való érkezés felfokozott állapotban talál, akár elmenőben, akár érkezőben vagyok éppen. Érkezőben még ráadásnak ott tanyázik az ember vállán az a mérhetetlen boldogság, amit csak a világcsavargásból való hazautazás adhat meg a kalandornak. Aki nem akarja ugyan a nagyvilágot feladni, de úgy ragaszkodik szülőföldje időnkénti magára öleléséhez, mint a […]

Szibériában, a Birjusza folyó kanyarulatai mentén található úti célunk, amelynek neve a „magyar nő, magyar lány” orosz megfelelője. Lévén ez Irkutszk megye nyugati határán, nem áll összefüggésben más olyan kelet-szibériai településekkel, amelyek magyar emlékeket tartogatnának sorozatunk olvasói számára. (Még a Petőfi-kutatók kedvelt Barguzinja is a Bajkál-tó keleti oldalára esik, innen vagy négyszáz kilométerre.)

Jászberény iráni testvérvárosában, Jazdban 2012 októberében felavatták a jászsági település által adományozott emlékművet: a Lehel kürtjét, illetve Jászberény város címerét ábrázoló térplasztikát. Jászberény és Jazd kapcsolatát a jászok 1995-i világtalálkozója alapozta meg, ahol Teherán akkori budapesti nagykövete indítványozta ezt a fajta együttműködést.

Cziffra György (1921–94) zongoraművész Budapesten, cigányzenész családban született, második hazájának Franciaországot tekintette. Már ötévesen cirkuszban zongorázott. Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója juttatta be a főiskolára, ahol Dohnányi és Keéri-Szántó Imre növendéke lett. Hosszú időn át bárzongoristaként kereste a kenyerét.

A riói karnevált időben rendre megelőzi a másik brazil nagyváros, São Paulo hasonlóan népszerű rendezvénye, amelyet 2012-ben részben Magyarországnak szenteltek a szervezők. A „Rosas de ouro” (Aranyrózsák) szambaiskola növendékei magyarra emlékeztető, stilizált kosztümökben vonultak végig a fesztiválon, az egyik kocsit pedig egy hatalmas magyar címer is ékesítette.

Beültem a moziba – sokadszor is – megnézni a „La La Land”-et, és amikor kijöttem, szállingózott a hó. A békés hószitálásban vágtam át a Gramercy hangulatos kisutcáin. Ezek a lépcsőfeljáratos házak akármikor képesek levenni a lábamról, és ha a hangulat hóhullás mellett még kinn felejtett ünnepi fényekkel is fokozva van, valami megfoghatatlan boldogsággal töltődik fel […]

(Egy elfeledett könyv nyomában) Írtak egyszer egy jó könyvet rólunk, magyarokról. Fülszövegében ez áll: „Amikor Miguel Ángel Asturias és Pablo Neruda Magyarországon járt, a táj, a történelem s a fehér asztal tradíciói együtt váratlan benyomást tettek a két nagy latin-amerikai vendégre. Ennek a különös felfedező útnak élményeit nyújtja át az olvasónak ez a könyv.” A továbbiakban […]

Hetedik, Izlandon töltött napunkon a szokásosnál korábban keltünk. Megtudtuk a kemping tulajdonosától, hogy aki ebben az évszakban (augusztus 31-ét írtunk) lundát szeretne látni, annak már napfelkeltekor fel kell másznia a Vík szomszédságában lévő hegyre. Semmiképpen sem akartuk kihagyni ezt a kisméretű pingvinre hasonlító, repülni is tudó, Izland egyik legismertebb szimbólumának tartott madarat, így hát korán […]

Első éjszakánkat a Reykjanes félsziget legnyugatibb csücskén, Garðurban töltöttük, egy ingyenes, fűtött mellékhelyiséggel, konyhával, kültéri asztalokkal felszerelt kempingben, két világítótorony szomszédságában. A kempingben egyetlen sátorral találkoztunk és ez a „kihaltság” jellemző maradt utazásunk végéig. Alig hittük el, hogy csupán egy-két hónappal korábban, tehát a főszezonban (július-augusztus) itt naponta több százan is megfordultak.

A labdarúgó EB idei rendezvényei méltán irányították a figyelmet a földrész egy kicsiny, de életerős országára: Izlandra. Érthető, ha a szokottnál többen érdeklődnek a szigetország hétköznapjai iránt. A szerző 2010-ben készült útirajza ízelítőt ad az izlandi életforma hangulatából. * Kevés olyan ország van a Földön, amelynek földrajza annyira meghatározó volna, mint Izlandé: az északamerikai és […]

Nem gondoltam volna, hogy egy vatikáni csoportos látogatás, valamikor a huszadik század derekán, ennyi figyelemre méltó élményt nyújthat – amint az Dsida Jenő Magyar karaván Itálián keresztül című könyvéből kiderül. A kritikákban kevéssé emlegetett munka a(z erdélyi) nagy magyar költő riporteri tevékenységének terméke; a riportban tulajdonképpen egy zarándoklatnak szánt társasutazást ír meg, amit lapja, az […]

Zsuzsi rólam készült fotóival csak az az egy bajom van, hogy éppen olyan kövérnek mutatkozom rajtuk, mint amilyen éppen vagyok. És ezen az sem segít, ha a fotón két zacskó sültkrumpli társaságában szerepelek.

Azt szoktuk mondani, hogy egy hosszabb utazási ciklus idején az első napon, az első utas-beszállításnál le van ütve az egész utazás alaphangja. És én ezt nem akartam elfogadni szóról-szóra így, mikor hónap elején egy egy hetes útra indultunk el akkori csapatommal New Yorkból. A kabinfőnök, a kis köpcös, mindig mosolygó fekete gyerek, Dexter odasündörgött mellém […]

Szinte el is képzelem magam, hogyan festek, mondjuk, a vadkacsák szemszögéből, amelyek mellettem, a kert pázsitján igyekeznek eldönteni, melyikük a megfelelő pár az egyetlen nősténynek közülük, már ha őket bármennyire is érdekli az én személyem a cseresznyefa alatti asztalnál: idesüt a kora reggeli nap, a szálloda vendégei még csendesek – akik korán utaztak el, már […]

Mondom az én barátomnak, hogy nagy bajban vagyok. Kinek másnak mondaná el az ember manapság az ilyesmit, ha nem annak, akiben megbízik, egyrészt, másrészről, meg akitől valamiféle megoldását is reméli az állapotnak. Mondom, hogy ez az én bajom furcsa keletű: nem lelem a helyem. Csavargom ezt a világot széltiben-hosszában, és valami mégsem hagy nyugodni. Hazamentem […]

Stockholmban élvezet lemenni reggelizni a szálloda melletti vendéglőbe, mert létezhetetlen, hogy az ember ne fusson bele valamelyik kedves ismerősébe. És ez igaz a hajnali négy órai nyitásra is, akkor nyit ugyanis a svédasztalos reggeliző, hogy azok, akik korai repülővel utaznak valamerre, ne induljanak el üres hassal.

Felfelé haladtam az East River partján nagyokat tekerve a pedálon, bár ezen a folyón nehéz eligazodni, mindig arra folyik épp, amerre kedve van, és miközben jobbról kapott a nap, a reggeli sugarak meg-megcsillantak a vizén, a fülembe meg az édenkertről szólt egy régi dal. Olyan az én életem, mint egy vadul vágott mozifilm. Ez jutott […]

Vasárnap este van, és a szakadó esőben a Sixth Avenue-n ürühússal készített gíroszt eszem a Halal Boys utcai kocsijánál, mint hat és fél évvel ezelőtt. És felnézek az égre, a tornyoktól semmit sem látni, csak magamat a mindenség közepén, és nem szédülök felnézni. Már rég nem szédülök New York magasságaitól – én ide haza érkeztem.

(azaz Miss Marple mindent tud!) – A dél-afrikai cabernet sauvignont vagy ezt a francia merlót tudnám ma délutánra ajánlani – hajolt keresztül a bárpulton a pincér, mikor délután ebéd után koslattam a szállodában. – Én hiszek magának, Henry. Ha maga nem, akkor ki tudná jobban, mi kell egy ilyen esős dél-angliai délutánhoz. Megbízom a választásában.

Napjainkban egyre több magyar utazó ismeri meg azt a felemelő érzést, mikor Dárdzsíling peremén sétálva szeme elé ötlik a fényképekről jól ismert látvány: Kőrösi Csoma Sándor síremléke, aki 1842-ben e városban halt meg, és a helyi brit temetőben nyugszik. A magyar feliratokat látva minden magyar utazó valamennyire otthon érzi magát a Himalája e távoli szegletében. […]

A piac az legyen piac A bejárt kilométerek is megtették hatásukat, és ebédidőt hirdettek. Skandináv országokban „kinn” ebédelni nem olcsó mulatság, de ahogy egy barátom sürgősen esemesezte nekem, mikor elmondtam neki, milyen falatokat találtam: egyszer élsz, nem kell gyereket nevelned, sem harisnyába raknod a pénzt! – és hát nekivágtam a híres koppenhágai élelmiszerpiacnak. Ezt persze, […]

Andersen mesevárosa és a szelídarcú, szép és vidám skandik Kiváltságos helyzet Koppenhágába utazni. Nyájas földi halandónak azért, mert nagyon drága, fellegekbe burkolt fejű hasonszőrűeknek meg azért, mert kevés a járatunk arrafelé egy héten a tenger másik feléről, így alaposan megcsappan az esély sűrűn sziesztázni a dán fővárosban. És ha néha el is jut az ember, […]