(Levelek New Yorkból) Már megtanultam, hogy Amerikában váratlan dolgok érhetnek utól. Sokkal jobb dolgok, mint a guttaütés. Sokszor olyasvalami változtat egyet az életeden, ami, ha eszementül töröd is a fejed, eszedbe nem jutna magadtól. És nekem a Miska bátyám, ott a Hargita tövében egy fojtásnyi szederpálinka összehasonlíthatatlan társaságában jól megmondta, hogy: – Öcsi, a rendszerbe […]

(Levelek New Yorkból) „Ha anyádékhoz rakod le a cuccaidat, néha meg is kell látogatnod őket. Inkább válassz bennünket!” – olvasgatom egy raktározó cég reklámjait a metrón két óriásira megpakolt utazótáska társaságában. Majd odébb, hogy „Nagy az én Atyám háza, és sok hajlék van benne (János evangéliuma) – Ebből is kiderül, Isten nem New York-i! Önnek […]

(Levelek New Yorkból) – Miss Pery már várja – nyit ajtót az új lány, és afelől érdeklődik, mikor bevezet a nappaliba, hol szoktam ülni. Mondom, lényegtelen, talán jobbára a kártyázó asztalnál. Oda ültet, és szőlőlevet tölt. – Kedvencem – mondom, és örül, hogy kedvemre tehetett, és biztosít róla, neki is ez a kedvence, ezért veszi. […]

(Levelek New Yorkból) A hobbifényképészt eszi a fene, amikor egyszer nem viszi magával valahova a masináját, és akkor van ott a téma. A téma, ami megismételhetetlen, és visszahozhatatlan. Magamról beszélek, s roppant sokat bosszankodtam mulasztásomon, de – hogy nekem legyen mondva – teljesen véletlenül kerültem oda, a Battery Parkba pontosan szeptember 12-én. Sokan megkérdőjelezik ezt […]

(Levelek New Yorkból) Sohasem felejtem el, hogy amikor kedvenc drappcicám, Saffranek egyik évekkel ezelőtti röpke New York-i tartózkodásom idején meglépett drága nagyanyám gondviseléséből, hogy soha többé ne találkozzunk vele aztán. Akkor mondta tanult barátom, hogy Saffranek nem hülye – és ezt én is aláírom minden további nélkül – és a drappcica minden valószínűség szerint New […]

(Levelek New Yorkból) Kokó programigazgatói terelgetései úgy hatottak ránk, hogy perceken belül sipogva sírültünk le a tengerpartra, mint a tavaszi lehetetlen színű kiskacsák – ezt vendéglátónk és helyi felügyelőnk békésen és elégedetten nyugtázta. A lábbeliket valahol az országúton elhagytuk, a ruháinkat és a takarót útközben lehajigáltuk, és nemsokára egészséges ütemben csattogtattuk magunkat a – még […]

(Levelek New Yorkból) Nantucket szigetét 1602-ben fedezte fel Gosnold kapitány az amerikai partok felé tartva, és alig pár évtized múlva a bálnavadászat központja lett az óceánba burkolózott sziget, sőt 1800-ban a bálnászat világfővárosa lett. Mindezek ismeretében, és a Kokóról eddig elmondottak tükrében cseppet sem lepődtem meg, amikor a hetekben egy olyan fotót kaptam barátomtól, amelyiken […]

(Levelek New Yorkból) Húsz percet kaptam felfrissülni, és egy szavam sem lehet: ha ez alatt a húsz perc alatt barátom a sziget sorsát elintézi, nekem is el kell készülnöm. Onnan gondolom, hogy az egész sziget sorsa rajta függ, mert csak az alatt a rövid idő alatt, amióta találkoztunk annyian keresték telefonon, hogy annál sokkal többen […]

(Levelek New Yorkból) – Eszedbe ne jusson szálloda után nézni, szezon van, az most megfizethetetlen. És autót sem kell bérelned, felkaplak a reptérről reggel. Tudsz biciklizni? Mert ha van kedved, mehetünk kerékpárral is, be is szerzek neked egyet. Lemehetünk a tengerre is, természetesen , körbejárjuk a szigetet, és megmutatom neked a belvárost is. Kimegyünk a […]

(Levelek New Yorkból) “Mint megannyi fiatal nő. Irén is elindult New Yorkba Karolinából remélve, hogy itt is akkora jelenség lesz, mint amott volt, ahhoz hogy ideérve meghunyászkodva tudomásul vegye, hol is a helye a New York-iakkal szemben…” Ez a bölcsesség annyira jó, hogy akár én is mondhattam volna, de nem én mondtam, hanem a Facebookon […]

(Levelek New Yorkból) Jelentem, jól vagyunk. Úgy tudom, illik ilyenkor az embernek hírt adni magáról. Hajnalban napkeltét bámultunk baráti körben egy távoli szigeten az Atlanti-óceánon – ahol Elnökünk is épp vakációját tölti kicsit odébb némi golfozással és kerekezéssel a sziget kacskaringós ösvényein. És mondom is az én Kokó barátomnak, hogy: – Te Kokó, van itt […]

Egy barátomnak azt mondtam az este, miután hazakerültem, hogy ez megint olyan Ok Nélküli Vidámság Napja volt. Már huszonnegyedik órája szakadt az eső megállás nélkül New Yorkban a fullasztó kánikulai hetek után. Olyannak tűnt, mintha mostmár soha nem akarna megállni, és mintha a világóceán összes vize most ide akarna lezubogni pár nap leforgása alatt…

Korán reggel indultam el vonaton Oranból Sidi Bel Abbesbe, az idegen légió megtekintésére. A pár órás ut gyönyörű szöllőültetvények és búzamezők között haladt el. Amerre a szem ellátott, mindenütt az európai kultúra átalakító erejét látni. Száz évvel ezelőtt még ez a vidék is, mint Északafrika sok más része, terméketlen és egészségtelen volt. A mocsarak kiszáritása, […]

Száz éve fedezték fel a földkerekség e ma is titokzatos, ellentmondásos és tisztázatlan múltú romvárosát, amely sok-sok évszázadon át rejtezett anélkül, hogy az emberiség tudott volna róla. Ahhoz képest, az elmúlt száz évben – ennyi telt el ugyanis azóta, hogy az amerikai Hiram Bingham rábukkant a perui Andokban fekvő inka romvárosra – eléggé sikerült kiaknázni […]

(Levelek New Yorkból) Álmosan morgott a Q22-es busz a Beach bulevárdon, kinn már jócskán esteledett, de persze, a tobzódó kánikulában nem sietett senki nyugovóra térni a befülledt lakásokba. Vagy a házak lépcsőin ücsörögtek, vagy a boltok utcára eső fényében élték társadalmi életüket. Akár le is szállhattam volna. És úgy hatott volna, mintha éppen oda akartam […]

(Levelek New Yorkból) Mindig megelégedéssel tölt el, amikor valami nagy felismerésre jutok életem során. Olyankor mindig úgy érzem, nem éltem feleslegesen. Most például arra jöttem rá, hogy nagyon sokan azért jönnek Amerikába, hogy aztán felrakhassák a lábukat. Az asztalra, mondjuk. Leginkább. Tehát, hogy kijönnek ide, térülnek-fordulnak, teszik-veszik magukat, és egyszer csak felrakják a lábukat az […]

Rodostót követő kóborlásaik során a szerző és fotós útitársa egyre keletebbre hatolnak Törökországban, s mindenütt a vándornak kijáró barátságos fogadtatásban részesülnek. Egyúttal alkalmuk van megtapasztalni a török, illetve a kurd életformát is. …Bekérezkedtem a család egyik házába, és útban a tuvalet felé, szemrevételeztem az igen tiszta vendégszobát, nappalit, a lányok és asszonyok szobáját, a modern […]

A Székelyudvarhelyen élő sokoldalú vendéglátóipari szakember és fáradhatatlan utazó, 2005 őszén Fórika Endre barátjával (aki a fényképész feladatát látta el) útnak indult a távoli Musa Dagh felé, hogy megtalálja azoknak az örményeknek a nyomát, akik a huszadik század elején elszánt harcot vivtak fennmaradásukért a törökök ellen, akik az első világháború forgatagában jó alkalmat láttak ahhoz, […]

(Levelek New Yorkból) Kedves Frici! Már harmadik napja, hogy nem látjuk az Empire State Building tetejét. Tegnap már a Chryslerét sem. Akkora a pára, hogy csak úgy hömpölyög. Képzelheted, aki a 103. emeleti irodában dolgozik, az a felhők felett érezheti magát, ha kinéz. Már harmadik napja… De ha lemegy cigarettázni a földszintre, akkor egyrész megbüntetik […]

(Levelek New Yorkból) Már hetek óta gyanakodva figyeltem a plakátot a metróban: „Május 21. Az Ítélet Napja!” és jelzi, hogy melyik rádiót kell hallgatnunk ahhoz, hogy további részleteket is megtudhassunk. Sőt, ingyen letöltés is társul a csinosan kivitelezett poszterhez, csak fel kell keresnünk internetes csatangolásaink közepette a megadott honlapot, ahol további jó dolgok várnak ránk, […]

(Levelek New Yorkból) – Bent is van. Több minden van. Sárkány is. Ez igazán bíztatóan hangzott, de nem emiatt léptem be az utcáról, ahol kellemesen sütötte a hátamat a májusi délután, a Kínai negyed egyik félreeső boltjába a Walker Streeten. – Maga ismerős nekem – jegyezte meg az idős asszony bizonytalanul méregetve szemüvege alól. Nem […]

(Levelek New Yorkból) Külön tisztelettel Elekes Fricinek Frank kollégámat, ha az ember kívülálóként szemléli, amint támasztja a pultot, és jelentőségteljesen bámul ki a fejéből – ki, ki a bejáraton túlra, ahol az embertömegek nyüzsögve szökdösnek ki a sárga taxikból nagy kufferokat előrántva, mintha az életüket is becsomagolták volna egy-egy hétvégi utazásra – meglehetősen mélygondolatú férfiúnak […]

(Levelek New Yorkból) Budapest az utazásaim Szatmárig tartó pillére. Olyan, mintha az Óceán partján állna, innen csak átszippant az út New Yorkba. Jó itt elidőzni, legyen szó érkezésről vagy épp visszautazásról. Egyféle zsilipkapu ez, amit úgy rendeztem be magamnak, hogy segítsen önmagamnak a minél zökkenőmentesebb átlépésben. Akár ide, akár oda. Ennek alapszabálya a kötetlenség, amit […]

(Levelek New Yorkból) Az út a Hegyre mindenkor élmény. Amikor már annyira életképes zsenge ifjú lettem, hogy megtehettem, magamban is neki-nekivágtam az útnak. Elsősorban talán leginkább azért, mert mindig annyira szerettem bátyámat s a családot, ami vele járt. És a helyet, ami körülvette. De teljesen bizonyos az is, hogy a Hegynek is sok köze volt […]

(Levelek New Yorkból) Arnold barátom például olyan hűségesen őrzi otthonomat, hogy még a falon felejtett hangulataimat sem engedi kiszökni a nagyszobából sem a polcon ragadt drága filléres emlékeket. Sőt, gyarapította az állományt egy akváriummal s némi úszkáló háziállatokkal, néha még a telefonját is bele szokta hajigálni a vízbe, ebből is látszik, mennyire jólelkű, és még […]