Barátság, kultúra és emlékezés. Deák Tamás író és Nagy István zeneművész emlékezetére. (Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda, Alutus 2016, szerkesztették Varga László, Borsodi L. László. A borítótervet Ráduly Margit készítette Asztalos Sándor fotóinak a felhasználásával. Fényképek: Kelemen Csaba András.) A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyve a 2018-2019. tanévről (Csíkszereda 2020, szerkesztették Borsodi L. László, Bara Katalin, […]

Óda Gyergyóremetéhez. Egy nagyközség miesnapjai. (Hargita Megyei Kulturális Központ, 2007, magyar szöveg Bajna György, szöveggondozás, román nyelvű szöveg Cseke Gábor, angol fordítás Boros Csilla, tervezés és nyomdai előkészítés Ádám Gyula.) Fél évszázados újságíráskodásom alatt soha nem írtam le ezt a szót: miesnap. Lehet, hogy sokfele éppen annyira szokatlan, mint számomra. De a Marosmentén, Gyergyó és […]

Ionel Simota: Capitol cu îngeri. Dintr-un volum COLECTIV. (Editura Magic-Print, Oneşti, 2016, szerkesztő Cserei Árpád, borító és a szerző portréja Cosmina Marcela Olteanu) 2015. október 30.-án a bukaresti Colectiv szórakozóhelyen a Goodby to Gravity metálzenekar ingyenes lemezbemutató koncertjén a pirotechnikai kellékek lángra lobbantották a zajszigetelő anyagokat, majd a tűz átterjedt az egész helyiségre.

André Albel: Európai szivárvány (Szerzői kiadás, Gyula, 2011, lektorálta és szerkesztette Reviczky Béla) Még a tavaszi koronás karantén előtt kaptam Magyarországról, postán, egy könyvet. Szerzője a Facebookon kért meg, hogy olvassam el. Félretettem, majd átlapoztam, beleolvastam, azután megint letettem.

Sarány István: Garabonciások (Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018, a borító Miklós Hanna Ingrid munkája, a fényképek, plakátok, lemezborítók, reprodukált kiadványok Csutak István gyűjteményéből származnak.)

Székhy Juhos János: Visszatérni üres kezekkel / Székhy Juhos János: Holdszonettek (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 1997. Az első kötetet Ercsei Ferenc: A hazugság mint életforma, avagy az elveszett szerelem soha meg meg nem talált változatai című grafikai sorozata illusztrálja. A második kötet borítóterve Mérey András munkája, megjelentetője az Alutus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001.)

Még megboldogult úrfikoromban olvastam le egy ruhadarab márkacédulájáról a címet, ki tudja, miért s hogyan ragadt meg memóriámban, jelentett-e valamit akkor nekem vagy sem. De ha ki se kopott, akkor fantáziálok tovább.

Hajdú-Farkas Zoltán: Alkaiosz lakomája (Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2001, az illusztrációk és a borító Deák Ferenc munkája, szerkesztő: Láng Zsolt, Tipográfia: Hajdú Áron)

A roncs évekig a városi sportcsarnok kerítésénél volt, odatámasztották, össze ne roskadjon. Vagy három hónapja a parkoló fő helyére vonszolták, lehet, térdísznek, mert manapság minden az lehet, de még az ellenkezője is.

Mi a klónozás, mi a klón, mert sajnos, már elfelejtettem – állít meg egy ismerős. Elfelejtetted volna? Nem hiszem, mert annak idején Dolly, a klónozással előállított birka nagyobb port vert fel, mint hajdan a tunguzkai tajgába becsapódott meteor.

Gátlásos, tökkelütött kamasz voltam, sehol nem szabadultam fel, és amikor fel akartam, akkor visszafelé sült el. Nem szerettem közösségi terekbe járni, mert mindig szégyenben végződött. Így hát az István, a királyt sem hallottam akkor és ott, amikor és ahol kellett volna: mások élményeit próbáltam megélni.

Kántor Lajos: Domokos Géza kockázatai (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014, a borítót Unipán Helga tervezte, Domokos Géza kolozsvári, bukaresti és papolci fotói Kántor Lajos felvételei.) A csíkszeredai Kriterion Alapítvány elnökének, Domokos Gézának (1928 – 2007) a kezdeményezésére, 1995-ben alapította meg a Ferencz S. Apor csíkszeredai képzőművész tervezte és kivitelezte jelképpel, valamint adott pénzadománnyal együtt járó Kriterion […]

Bölöni Domokosnak mindig van bora. Nem sok. De van. Ahol bor van, ott igazság is van. Ha nem is sok, de van. Már az is igazság, hogy a Bölöni nevében sok az ö-betű és sok az o-betű. De ezeket a betűket nem ő találta ki, csak viseli. Ha akarja, le is vetheti, mert nem az […]

Diktátorok kora A fiam még nem főnök, mondta a becsvágyó Anya, de az asztala már srégen áll a hivatalban. Igen, a srégen álló íróasztal. Ez már az előkelőség jele, a bankvezérek és miniszterek és államtitkárok és Nagy Főnökök asztala áll srégen, a tágas, vattázott ajtajú, bőrkarosszékes, faburkolatos szentélyekben, mint ahogy az oltárok jobb oldalán áll […]

Senki nem tudhatja, hogy amije van: észbelileg, szellemileg, hajlamilag, azt honnan és kiktől örökölte. A nyomok eltűnnek, ahogy jövünk a múló időben. Pedig az ember külső megjelenése, kinézete, lépéseinek lejtése, szemének pillogása, hangjának színe is jön valahonnan. És nem biztos, hogy életvitele, megélhetési módszerei, valamilyen sajátossága föltétlen valamelyik rokonától, ősétől való. Lehet, sőt, biztosra veszem, […]

József Attila Mivel nekem elsősorban Ő a költő, sosem tudtam egyetlen jellemző sort sem írni róla. S íme az este, ezen tűnődvén megjelent előttem, mint különös látomásban. Fölfordított lyukas mosófazékon ült, tenyerébe fogott arcát térde közé csüngetve, amikor a külváros távolabbi gyárai felől Isten lebegett oda hozzá, és mezítlábas talpával megérintette a vállát:

Tódulunk a kék vérre, mint annak idején a franciák. Amikor lefejezték Lajost és feleségét, Marie Antoinette-et, többen elégedetlenkedtek, mert elhitték, hogy a királyi pár ereiben kék vér folyik, és erre fel lám, nekik is csak olyan piros a vérük, mint egy kocsmában megkéselt csavargónak.

A második világháború vége felé a frontról hazakerült Seymour Glass-t (meséli J. D. Salinger) Muriel, a menyasszonya meghívja túlontúl polgári családja körébe vacsorára. A lány szülei, akit aggasztanak a fiatalember bizarr nézetei, felteszik az ilyenkor szokásos, „klasszikus” kérdést: milyen karriert lát követhetőnek a maga számára a háború után. Seymour mindannyiuk megrökönyödésére azt feleli, nem szeretne […]

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az édesapád. – Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

Gyerőffy János kapitánynak ugyancsak igyekeznie kellett, nehogy az orrára csapják a kaput. Két napja szinte le se szállt a nyeregből, délnek tartott, úgy tervezte, ha eléri a Balkánt, megmenekül. Onnan már könnyű eljutni Olaszföldre, akár Angliába is áthajózhat. Megvolt a szerencsétlen csata Erdélyben, robajában eltűnt a nemzet költője és még oly sokan, akik neve máris […]

Mara Árpád – Sepsi Árpád: Farkasaink (Csíkszereda, 2009, Lektor: Prof. dr. Náhlik András, Fényképek: Mara Árpád, Címlapkép: Szabó-Szeley László) Még soha nem láttam farkast. Pedig gyermekkoromtól járom az erdőt rendületlenül. Sőt, ha lehetőség volna valamiféle időutazásra, akkor legszívesebben a gyűjtögető ősök csapatában képzelném el magam. Volt már farkasnyakam, többször is, amikor a megkopott nyakcsigolyák miatt […]

Életutam a nagybányai napilap – Bányavidéki Fáklya – szerkesztőségébe vezetett. Igaz, csak korrektorként, de az akkor is jobb választásnak tűnt az elzárt falusi magánynál. Nem mondhatnám, hogy egyéni ambíció munkált volna bennem, inkább a nehézségek előtt megtorpanó, azok elől megfutamodó ifjú lázadása, menekülése volt.

Éppen egy esztendeje, hogy Arcok, szavak, emlékek sorozatcímmel rövidebb-hosszabb szövegeket írtam itt a Facebokon a fél évszázados újságírói pályám során nekem dedikált könyvekről, szerzőikről. A száz dedikációs írás Cseke Gábor gondozásában, könyvrészletekkel gazdagítva, továbbra is olvasható az ujkafe.website honlapon. Javarészüknek ugyanakkor a Hargita Népe is otthont adott, visszajelzések szerint a klasszikusan papíralapú olvasók szívesen várták […]

Kedei Zoltán (1929-2020) barátságos, örökké vendégváró műterme az idei karácsony táján a marosvásárhelyi várból égi emeletre költözött – mostantól ott várja türelemmel barátait, tisztelőit… A Népújság novemberben még arról adott hírt, hogy reprezentatív Kedei-tárlat nyílt a budapesti Kárpát Haza Galériában. (Alább, összeállításunk végén  íróbarátok búcsúsorait olvashatjuk az eltávozottról)

Ez a történet jóval azelőtti, hogy Gálfi Árpádot másoodszor is megválasztották polgármesternek. Pontosabban első megbízatása idején történt, én pedig még most is reszketek a felindulástól. A Kossuth-ban kellett ezt-azt elintéznem, amikor hirtelen elállta az utamat egy régi ismerős, aki mindent tud, ami a városban és környékén megtörténik.