Josephhelleresen Meglátni és csalódni egy pillanat műve volt. Yossarian már sok lelkészben csalódott, ebben azonban instant módon, ahogy Covidica Fehér Főnök a kávét szerette. Yossarian ebben a pillanatban jött rá, hogy a lelkészek hasonlítanak a kávéhoz.

Hargita megyében, mintegy fél évszázada, a képzőművészek őszi seregszemléket tartanak. 1989 után a folyamat néhány esztendőre megszakadt, majd átalakult, olyképpen, hogy Botár László képzőművész, a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa, a kiállítások kurátora, évről-évre különböző, közös témákat ajánlott a művészeknek. A káosz architektúrája. Jelen-Jellem-Jelenlét. Határok. Együttélés. Létformák. Gyökerek. Perifériák. Ime néhány olyan kulcsfogalom, amelyekhez az […]

A nevére már nem emlékszem, pedig egy udvaron éltünk néhány hónapig. Ha udvar volt az: két ház egy kerítés által be nem határolt telken. Én bérbe vettem az egyiket, igaz, mindössze egy szobát használtam belőle – frissen végzett falusi tanárként szerényen éltem. Ugyanis megtelepedni a kis lélekszámú faluban – a Szatmár megyei, volt Ugocsa vármegyei […]

Valaki, azért, hogy fölöttem győzedelmeskedjék, Spinoza közismert tézisét idézi: az igazságnak a tévedéssel szembeni magasabbrendűsége abban áll, hogy magáról és a tévedésről is van tudomása, ezzel szemben a tévedés csak sajátmagát ismeri. Való igaz, hogyha valamit igaznak ismersz, azt is tudod, vele kapcsolatban mi a hazugság.

A reneszánsz töltötte meg angyallal a levegőt a fejünk felett? A barokk meg a rokokó ráállt a szériagyártásra, az ajtókon, a mennyezet stukkódíszein, a nappali és hálószoba bútorain, a tálakon, tányérokon és cukorkás szelencéken megjelentek a pufók puttók, ők csak angyalkák. Nem is tudom, azok után hogyan képzelte el a magán- sőt az intim életet […]

Kudarcot jelent a számodra, hogyha egy ifjúban nem tudsz támasztani semmilyen bizonytalanságérzetet. Ha egyáltalán létezik lélekgyógyászat, ennek a lényege a megszokott gyógyászattal ellentétes, mégpedig éppen a megbetegítés.

Még nem gondolt arra senki, hogy nyisson egy olyan intézményt, amely a lelkiek által szépít. Mert a bensőnkből sugárzik ki a szépség. Gondoljunk csak arra, mennyire visszataszítóak gyakran azok a merev arcú nők, mennyire a szükség hatása alatt állnak, hogy széppé váljanak. De biztosítsátok számukra a derűt és az önuralmat, és meglátjátok, hogyan enyhül meg […]

Mauriacosan Tulajdonképpen nem voltam fukar, csak nem szerettem pénzt adni semmire. Ez volt egyetlen hibám egész életemben: milyen súlyosan megfizettem érte! De majd a gyerekek úgyis megtalálják ezt a paksamétát, s akkor még a lányom is, ez az ötven éves gyerekgyár, megérti az igazságot. Igazából mégis szerettelek, de nem tagadhatom, hogy közben gyűlöltelek is egyfolytában.

A napokban – éjnek idején – belém sulykolódtak a Magyarok. Szisz magyarjai, női torokból, jól dallamosított szavalatként. És mondja hogy: Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan, nem az a baj: nem is akar tanulni! – Bárgyú zsibbadatban,

„Hogyan, éppen ön?” A jóérzésű ember csodálkozása afölött, hogy a filozófia nem tett idealistává (a szó rossz, terméketlen értelme szerint); nem tett olyanná, aki másokkal csapatban ítélkezik a rossz, a rút fölött. Sőt, egyszer-egyszer még meg is érted. „Hogyan, éppen ön?” ersze, hogy éppen ő. Mivel a filozófiai belátással rendelkező ember megpróbálja meglátni az egészet; […]

Ülünk egy rozzant fapadon, tétován rezgő lombok alatt. Közel a bejárati sorompóhoz. Időnként süvítve jön egy mentő. Ugrik a kapus, szalutál a sofőrnek, s amint begördül a mentőautó, le is engedi nyomban a sorompót, nehogy valami huzat is besurranjon a tétován rezgő lombok alá. Oda, ahol éppen ülünk, egy rozzant fapadon.

Heideggert egy-egy óráját hallgattam két évnyi időközzel. Ugyanazt mondta. Vagy legalább is olyan dolgokról beszélt, amelyeket, kizárt dolog, hogy nem említett volt meg már a két évvel azelőtti leckéjében is. Megkérdeztem azoktól is, akik már hosszabb ideje hallgatták: nem, szerintük nem ismételte önmagát.

Berzsenyisen Székre szállottam. Lógatom a lelkem. Verslábak dühét nemesen kiálltam, üldözött minden szerelemtelenség, izzada cerkám.

Filmeken lehet látni, hogy amikor az elfogott bankrablót betuszkolják a rendőrségi autóba, nagyon vigyáznak a fejére. Széles tenyerével a rendőr lenyomja a bankrabló koponyáját, nehogy beüsse az ajtó felső peremébe, s valami kár essék benne. Mert drága kincs a bankrabló koponyája. Vajon, mennyit ér a bankrabló feje?

Lehangoló olyan emberrel találkozni az utcán, aki egymagában nevet. Miért nevet? Az öröm egyedül csak a miénk, mégpedig annyira csak a miénk, hogy elhatárol a többiektől. Ellenben ha olyan embert látsz, aki szenved, te is szenvedni fogsz. A szenvedés összeköt. (Érdekes dolog, hogy a bánatot, és nem a meddő örömet sorolják Nyugaton a „főbűnök” közé.)

Leülünk ide, a szilvafa árnyékába. Mintha pihenni ülnénk le. Nézzük a földet. Én azért nézem a földet, mert tele van az udvar eldobott cigarettavéggel. Mondom a mesternek, azért durva dolog eldobni azt a rengeteg csikket. Mert azokat majd össze is kell szednie valakinek. És ki lesz az a valaki, aki összeszedi a csikkeket? Én. Más […]

Érthetetlen, hogy egyesek hogyan látnak egyszerű erkölcsi tanítást a bibliai felfogásban. Az Úristen választ. Miért? Mert úgy tetszik neki! Jákob örökséget kap öreg és majdnem vak apjától, Izsák csalással a nagyobb testvérnek, Ézsaunak adja ki magát. Jákob becsapja az apósát, Lábánt a tarka juhokkal, majd titokban elszalad Lábán elől, magával vive annak két lányát. És […]

Ismerek egy ösztönt, amely az önmegőrzésnél is erősebb: az „igazam van” ösztönét. Az emberek harcolnak, elhasználódnak és elesnek ezért: „látod, nem megmondtam!” Van egy barátom, aki tizenöt éve mondja, hogy bekövetkezik az összeomlás. És, természetesen, ezalatt szinte semmit sem tud tenni. És amikor valóban, bekövetkezik az összeomlás, örülni fog majd, hogy igaza volt. Elfeledve, hogy […]

Camus-sen Ezek már maszkot hordanak, doktor úr! – kiáltott a házmester, s úgy lógatta a fejét, mint Győzike a show-jában napi nyolcmillió ember nagy örömére. – De látszik is, hogy külföldiek! Egy magyar patkány szürke és hosszú farkú, míg egy külföldi szürke és hosszú farkú. A különbség egyértelmű.

Csupán a nők tudnak szeretni. Héloïs és Abélard évek óta elváltak egymástól. Mindketten, mint zárdafőnökök, egy-egy zárdát vezetnek, és a többiek előtt a keresztény erkölcs szerint élnek. De amikor Abélard azt írja Héloïs-nek, hogy már rég nem szereti, csupán a Krisztusban, a lány azt válaszolja: „Dieu le sait…que c’est à vous, bien plus qu’à Lui […]

Stendhal számára a regény „egy olyan tükör, amelyik sétál az utcán”. Egy regény számára ez lehetséges, de a filozófia számára lehetetlenség. Éppen egy Wilde-i mítosz jut eszembe, a tükör mítosza: „Milyen szép a világ, mondta magában a szellem egy napon. A lehető legszemélytelenebbé válok, feloldódom és kiterülök, mint egy tiszta és csendes víztükör, csupa várakozás […]

Krúdysan Az ezeregy éves hajós mélázva ment át a Nevermore hídon, és elrévedve gondolt vissza azokra az időkre, amikor maszkos asszonyok adták oda magukat neki, az egyiken virágos, a másikon death metalos maszk díszelgett, a harmadik szétnyíló maszkban közeledett felé, Szindbád soha nem tudta, kivel hál, és ettől olyan zamatosak voltak az éjszakák, mint a […]

„A filozófia a dolgokról beszél; csupán a tanár beszél az eszmékről”- mondja egy nyugati filozófia-professzor. Íme egy tanár, aki tudja a saját szakmáját! * Platón – mondja a világ – az idejét Szicília zsarnokai mellett pazarolta, megpróbálva, hiába, hogy megalapozza a filozófiai elvek szerinti kormányzást. Mintha egy filozófusnak az lenne fontos, hogy sikert érjen el. […]

Mindmáig nem kaptam kielégítő magyarázatot fecskeügyben, pedig jó lenne, mert az emberi ragaszkodás szimbólumkészletét is borítja, vagy legalábbis módosítja. Maga a történet hihetetlen, ezért sem hagy nyugton. Verébpár foglalta el a fecskék fészkét. No és mit műveltek erre fel a fecskék, befalazták a betolakodót?

„Vagyok, aki vagyok”- mondja Isten Mózesnek.(Exódus 3:14) Nem azt mondja: „Az vagyok, aki van.” Még akkor is, amikor arra biztatja, hogy menjen a többiek közé, Isten arra tanítja Mózest, hogy beszéljen arról, akit „Én vagyok”-nak hívnak. De furcsán hangzik: „Én vagyok küldött hozzátok.”