– költő, meseíró, politikai elítélt (sz. Budapest, 1907– mh. Érkeserű, 1983). Nem volt sem érmelléki, sem keserűi, de azzá lett. Budapesten látta meg a napvilágot egy Seligo nevű olasz apa és Számadó nevű anya gyermekeként. Az órásinasból, kifutóból, írnokból, vándorszínészből és festőből lett költő verseskötetei, meséi a háború előtt is megjelentek Budapesten.

Csokonai költészete Két szenvedélye volt: az alkoholizmus és a szerelem, mindkettőn rajtavesztett, mint későbbi csodálója, Ady Endre, bár ő jobban marketingolta magát, sokan a mai napig azon vívódnak, ki a nagyobb bűnös, ő-e vagy Léda vagy Csinszka. Csokonai szerelmein senki nem vívódik, mindenki az „Isten véletek!”-et hallja a Lillák végén, vagy szegény Zsuzsit, aki búcsúzik […]

Hajnali négy táján arra ébredtem, hogy valahol a közelben nehéz koporsókat tologatnak ide-oda. Vagy onnan ide. Az irányban nem vagyok biztos, a tologatásban viszont igen. Idegesítő zörejek kísérték a láthatatlan műveletet, ráadásul a felriasztott, neuraszténiás környékbeli ebek is beleterceltek a furcsa hangzavarba.

Az utóbbi napokban Magyarországon az új nemzeti alaptanterv (NAT) és a neonáci nosztalgiába fulladó kitörés-napi rendezvények, Romániában az előrehozott választás terve és a kormány éjszakai futószalagon kiadott sürgősségi rendeletei keltettek élénkséget. Hogy ezeknek mi közük egymáshoz? Hát csak annyi, amennyi közük van a hatalommal való visszaéléshez, az önkényhez.

A 2006-ban Nobel-díjat kapott törökországi Orhan Pamuk azóta világszerte ismertté vált, lenyűgöző irodalmi termésében különleges helyet foglal el Isztambul. A város és az emlékek. (Ulpius Ház Könyvkiadó, Budapest, 2017. Fordította Nemes Krisztián) című memoárja, mely több magyar kiadást is megért. Figyelemre méltó vallomásokban örökíti meg benne – egyebek mellett – kamaszkora titkait, testvérbátyjához fűződő különleges […]

Törökországi levelek Mikes Kelemen úgy vágyódott haza, hogy az nem közönséges. Főleg az ősi székely ételek hiányoztak neki: a pacalleves és a mititej. De akármit megtett volna egy jó kis felvonulásért is vagy egy duhaj emléktábla-avatásért, már járt a lába az íróasztal alatt, amíg a leveleit írta. Ezek címzettje fiktív volt, a rokonokból az ilyen […]

„Az 1987–88-as ankét résztvevői joggal érezhették, hogy – mint Cs. Gyimesi Éva megállapította – a régi vita tulajdonképpen »befejezetlen dráma«, amelynek szereplőivé az új nemzedékek tagjai váltak. Sőt, a rájuk osztott szerep terhe sokkal súlyosabb a régieknél, hisz a körülmények azóta csak romlottak. Mindennél beszédesebben jellemző erre a folyamatra az a körülmény, hogy míg 1937-ben […]

Ha valakinek nem csupán kalandos, de titokzatos élete is volt, az akár Nyisztor Zoltán jezsuita teológus, író és újságíró is lehetett, aki hosszú élete folyamán (1893-1979) bejárta a fél világot, ette az emigráció keserű kenyerét; egyebek mellett Dél-Amerika államaiban is élt és tevékenykedett. Élettapasztalatait Vallomás magamról és kortársaimról (1969), majd Ami a Vallomásból kimaradt (1971), […]

Kedvelem a konyhatitkokat. Amelyek legtöbbször csak azért titkok, mert nem tudunk róluk. Eredményesen, féltékenyen őrzik őket, nehogy illetéktelenek előtt kitudódjanak. Kit nem tenne elfogultan kíváncsivá egy különlegesen finom kenyér, egyéb ínyencfalat titka? Pontosabban a receptje, mert a konyhatitkok rendszerint a receptben rejtőznek. Nem kimondottan a hozzávalók közt – a siker titka lehet akár egy mozdulat, […]

Ágnes asszony Alkoholista férj, vidor szomszédok – Ágnes a magyar átlagéletet élte. Egyszer aztán megtetszett neki egy fess legény, valóságos Brad Pittbe ojtott Nagy Ervin. Hát volt, ami volt, de a Vidám vasárnap bemondta, hogy az ilyesmi bűn, mert a tiszteletes éppen a legújabb verseskötetével foglalkozott.

„Makkai – mint ismeretes – a kisebbségi kérdés megoldhatatlanságát, a kisebbségi léthelyzet politikai és erkölcsi lehetetlenségét deklarálta – drasztikus, sodró erejű szavakban. Mi itt most azt próbáljuk megérteni, mit jelentett Makkai Sándor számára a tagadás mögött meghúzódó bizonyosság: »a nemzeti öntudat soha nem ismert újértelmű kivirágzása és megteljesedése«. A »hazug« liberalizmus világkorszakának diadalmas túlhaladása.

Nem tudom, ki és mikor kérdezte meg tőlem először, félig gyanakvóan, félig vizsgáztató szigorral: – Tudsz-e titkot tartani?

Mai vendégünk: Szele Tamás újságíró Egy kávé sok mindent megold Kezdjük azzal, hogy én hosszú ideig nem kávéztam. Amikor felnőttem, a kávé nem ital volt, hanem valuta, értékmérő és rituális áldozati ajándék a hivatalokban.

Popper Péter Tűnődések napról napra címmel, szerző halála után, a korábbi könyveiben megfogalmazott gondolataiból összeállított (Saxum kiadó) „beszédes naptárában” olvashatjuk, az április 21-ének szentelt lapon: „Az embernek joga van az intimitáshoz, joga van a titkokhoz, és joga van ahhoz, hogy ne mutassa meg százszázalékosan magát. Megtarthat valamit. Nem kell mindent a mások ölébe rakni azonnal.” […]

Bánk bán Petur bán message-t küld Bánknak, hogy nagy a baj. Kiderül, amit az egész udvar tud, hogy Ottó Melindával szeretne kavarni. Bánk ezen nagyon elgondolkodik, várja, hogy a felesége elbukjon, és megbüntethesse. Igazságos férfiú, hiába.

Az egyenlők Európájában, arról a helyről, amelyen mi állunk, látszik a szögesdrót, vajon mindannyiunkat bekerít vagy egyeseket elválaszt? Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Petőfi költészete Petőfi Sándor a magyarság legnagyobb költője, valóságos Eminescu a magyarok között. Írt a tájról és a vájról, illetve a vágyról, bocsánat. A Pilvaxban (ez egy kávéház volt akkoriban) felugrott az asztalra, ebből lett az 1848-as szabadság- és forradalomharc. Innen is látszik, milyen bátor volt, de még bátrabban viselkedett, amikor a testén paripák fújtak […]

Az 1942-es, Kertész Mihály rendezte Casablanca egyértelműen a filmtörténet klasszikusa. A főszereplő Humphrey Bogartról alighanem elmondtak már mindent, kezdve a cigerattázásától a lódenkabátjáig, évtizedeken át ő maradt a férfi modell, ha úgy tetszik, a férfiasság ideálja, vagy mai szóhasználatban, ikonikus alakja.

Egyesek összetévesztik a demokráciát egy olyan színjátékkal, amelyben úgy hiszik, Ceausescu szerepét osztották rájuk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

A walesi bárdok Hollókezű Edwárd király léptetett fakó Fordján a Wales-i tartomány felé. Azt akarta megnézni, hogy ityeg a fityeg ott, ahol uralkodói kegyének köszönhetően annyian elpusztultak, mint a pinty. Igaz, hogy FB-csoport alakult azzal a címmel, hogy „köszöntsük fel Edwárd királyt 66. születésnapján”, meg hogy minden velszi sarkon ott függött az ő nemes arcképe […]

Bevallom, nem tudtam örülni a kormány leváltásának. Ugyanis nem jött be a jóslatom, nevezetesen hogy a Klaus Iohannis vezette Orban-kormány negatív csúcsot dönt, a legrövidebb életű kabinet lesz: sikerült nyolcvannyolc napig fennmaradnia (2019. november 4. – 2020 február 5.), szemben Mihai Ungureanu kormányának (2012 . február 9. – 2012. április 27.) hetvennyolc napjával. Természetesen igazuk […]

Nem létezik egyetemes és csalhatatlan értékrend, egy mindenkinek tetsző prokrusztész-ágy. Annyi egyhangúság megrontaná az élet minden varázsát, az emberek összezavarodnának, nem volna a létben semmiféle választási, elutasítási, ragaszkodási, óvakodási kritérium.

Az irodalom fundamentalista. Csak egy nyelvvel dolgozik, hiába volna adott helyzetben egy másik pászentosabb, marad. Épp ez a lényege: be van zárva egy nyelv végtelenségébe és végességébe. Ebből a nyelvből kell kihoznia mindent (ismétlés: mert hogy nincsen valami, amihez keresgetnénk az optimális nyelveket). Miközben most épp minden a többről, a sokról szól.

Toldi Toldi ledőlt a hűvösbe, mert tisztára szakadt már róla a víz ebben a nagy klímaváltozásban. Egyszer látja ám, hogy nagy sereg városi nyikhaj érkezik, s az egyik megszólítja harsányan, hogy melyik út vezet a budára. Na, felkapta Toldi azt a petrencés úristenit, és megmutatta neki, hogy a főnöküknek máig sem sikerült összecsuknia a száját.

Sok év telt el, hogy Lujcsi bácsival találkoztam, az öreg középiskolai tanár volt, a történelmet, pontosabban az ókort tanította. Rettenetes élmény, pokolbéli, amikor a negyedik osztály játékosságából kinőve a Déloszi Szövetség, a spártai katonai arisztokrácia, Periklész reformjai meg a hellenisztikus korszak labirintusában találta magát az ifjú ember.