In memoriam K. M. (1928 – 2006) Föloldották a ’Végső hadművelet’ (Final Operation) titkosítását, a dokumentumok immár kutathatók. A fedőnév az izraeli titkosszolgálat, a Moszad 1960-as argentínai akciójára vonatkozik, melynek keretében Buenos Aires elővárosában elfogták és Izraelbe csempészték Adolf Eichmannt. Az 55 éve elítélt és kivégzett náci háborús bűnösről – kiemelten elfogásáról és elszállításáról – […]

Úgy hozta a sors, hogy az 1989-es romániai fordulat előtt meglehetősen sokat jártam Nagyváradon és különösképpen a Breiner Béla utcában. Az ott lakó idősek még Szent Jánosként emlegették az utca korabeli nevét, én azonban már az egykori illegalista névtáblája alatt ballagtam a szűk járdán, gyakran megállva az egyik házon nagyon is szerényen meghúzódó emléktábla előtt. […]

Bevallom, szurkoltam a Fidesznek. Szurkoltam már amikor meg sem volt, amikor magam is fiatal és liberális voltam. (Az idő mindkettőn sokat finomított.) A rendszerváltás hajnalán imponált az ötletes név, amit választottak: a Fiatal Demokraták Szövetségéből alkotott betűszó a „fides’ latinul rengeteg sok jó dolgot jelöl – becsületességet, bizalmat, hitelt, hűséget, lelkiismeretességet, lojalitást, oltalmat, szavahihetőséget…

Istók Béni a lehető legjobb nevet kapta a Seregek Urától. Tényleg így mondják? És miért? (Utánanézni a guglin!) Ezzel a névvel egy Tamási- vagy Nyirő-hős lehetne, lenne is, csak irodalmunk nagymesterei nem rá pillantottak. Hogy egész pontosak legyünk, ő még meg se született, amikor a két novellista a penna végét rágta, hogy valakiknek nevet adjon. […]

Az irodalom tele van nagy hősökkel. Mióta világ a világ, a dicsőségre szomjazó Akhilleusz dárdájának útját éppoly szédült csodálattal követték a görögök, ahogyan ma a „fantasy” irodalom olvasói a szörnyalakokon, gonosz hatalmakon győzedelmeskedő kedvenceiket – és akkor Harry Potterről meg a barátairól még nem is beszéltünk…

Barát, mozgássérült. Korea legjobb, világhírű egyetemén szerzett két diplomát egymással párhuzamosan, rendkívül okos, zseni. Matematikus és jogász. Saját vállalkozása van, gazdag. Még sincs felesége a lába miatt. Túl sokat nem mesélt, de szegények voltak nagyon. Az egyik lába születése óta jóval rövidebb a másiknál. Most is valami furcsa kötést hord a lábfején, vélhetőleg torz, azért, […]

Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők „felületeit” elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár „celebjei”.

Rossz evő voltam, az ínséges idők pirított gríze és tejes puliszkája nem volt kedvemre való táplálék. Édesapám esténként May Károly regényhőseiről, Winnetouról, az apacs főnőkről és sápadt arcú vértestvéréről, Old Shatterhandról mesélt. Ami a mesékből leginkább megragadta a képzeletemet, az a medvetalp pecsenye és a bölénypúp rostélyos volt.

Reggel az első dolgom, hogy felhúzzam a rolót, jöjjön be a fény. Délkeleti fekvésű a lakás, és itt szinte mindig süt a nap, a fény nekem nagyon fontos, a virágaim is imádják. Apró kis jószágok voltak, mikor vettem őket, mindig kis növényeket vásárolok, szeretem őket felnevelni.

Nem én voltam az egyetlen, akinek elmondta baját, nem. Elmondta mindenkinek, ha úgy érezte, hogy az illető segíthet akár csak azzal is, hogy eligazítja valakihez, ahol végre igazat adnak neki. Mindez rég történt, még az úgynevezett fészénés időkben, akkoriban egyre-másra írogatták a listákat, mert a rendszerváltás után az első kollektív tévképzet a terülj, terülj asztalkám […]

Minden társadalom sajátja a rang és sorrend felállítása. Itt, Dél-Koreában is természetesen ez így van. Ugyanakkor ezek a társadalmi különbségek itt átjárhatóak. Ahogy azt egy korábbi írásomban említettem is, a közalkalmazotti vizsga nem kötött iskolai végzettséghez, sőt, ahhoz semmi köze, sem pozitív, sem negatív értelemben annak letételét nem befolyásolja.

(szeszélyes napló / 38) Beöthy Zsolt Arany János jelleméről * Arany szeme már serdülő korában megromlott, s képei világosság, pontosság és jellemző erő tekintetében majdnem hasonlíthatatlanok. Ez a tisztalátás, ez a világos szemlélet is, s a benne és általa való megnyugvás, talán természeti okokból, a sík és égalj hatásából fejlett tulajdonságává lett a magyar népnek, […]

Dél-Korea a Csendes-Óceánba nyúló félsziget az Eurázsiai kontinens keleti szélén. Ha leszámítjuk, hogy jelenleg Észak külön országot képez, ami nyilvánvaló módon időleges állapot, akkor szárazföldi szomszédja Koreának Kína, egy picinyke részben Oroszország és a tenger felől pedig Japán. Északot semmiképp nem számolom más népek közé, hiszen bármilyen botrányos országot sikerült is összehozniuk az ott élő […]

Megy az öreg az utcán, mögötte összesúgnak a fiatalok. Valóban így van vagy csak képzeli, mindegy. Azt suttogják, ez az, aki nagy fába vágta a fejszéjét. Olyasmit művelt, amit ők egyáltalán nem értenek. Hogy megértsék, legalább három dolgot kellene ismerniük. Elsőre a fejszét.

Mivel mással alig van esélyem jó magyarságomat bizonyítandó (egyes olvasóim szerint nemzetvezetőinket kritizáló írásaimmal meg pláne nem), elhatároztam, hogy a hungaricumnak nevezett magyar termékek listáján teszem halhatatlanná nevemet.

Alig múlik nap, hogy ne beszélnénk nagy fölényesen «középkori erkölcsök»-ről, szokásokról, «középkori állapotok»-ról. De vajjon milyen konkrét ismereteink vannak hát valójában az emberiségnek erről a serdülő idejéről?

Trump halálra ítélné a terroristát, aki megölt nyolc embert. Egy magyarországi polgármester húsosfazekat és gillotint emlegethet szabadlábon. A színházi világ már átvette a lelki gondozók, szociális munkások, pszichológusok, osztályfőnökök szerepét a színház nyílt közegbe helyezésével. (Osonó)

Azt hiszem, majd mindenkinek akad példája rá, hogy a véletleneknek meg van a maguk összjátéka. Hogy mi áll mögötte, káoszelmélet, valószínűségszámítás, játékelmélet, nem eléggé ismert társadalmi folyamatok – azt majd eldöntik a tudós elmék. Én viszont egy ilyen véletlenről szeretnék itt beszélni,  de – nem véletlenül.

Ezzel a címmel írhatnék magamról, arról, aki vagyok, és aki nem vagyok. Ki ne tenné fel magának a kérdést legalább egyszer: Ki vagyok én? – tisztázzuk még egyszer.

Nem tudom kivonni magam én sem az utóbbi időben SNS körökben leírt hatalommal történő visszaélések, szexuális zaklatások alól. Elgondolkoztam hát, vajon a koreai társadalom, hogy működik e tekintetben.

Mindmáig nem tudtam eldönteni, mire fel énekeltük a román himnuszt magyarul. A negyediket a hatból, és az is több mint különös, hogy ennek az országnak hat himnusza volt az utóbbi százötven évben. Az egyesült fejedelemségek idején fejedelmi (s ezt nem jelzőnek szántam), a királyság idején királyi, a királyság és köztársaság senkiföldjén jobb híján bilincsszaggató, a […]

Az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel.

Koreaiul a súlyos betegségben szenvedőknek adott morfint és a cigarettába keverhető marihuánát egyaránt „máják”-nak nevezik, eddig nemigen volt a kábítószereknek külön neve, manapság az angol nevekkel barátkoznak, mert, hogy a nagy jólétben unatkozó gángnám fiatalok körében előfordul a kábítószer használat. A törvény és a közhangulat nem súlyoz, nincs kemény és lágy drog, kábítószer van és […]

Önérzetes. Maga taposta ki az útját. Kiáll magáért, alakításaiért kritikus ellenében is! Másokat patronált, kilincselt értük. Kiosztott igazgatót, megírta véleményét vetélytársairól, privát. Remek baráti kapcsolatot ápolt hitelezőjével, egészen szoros, lelki szeretettel.

Ami nem olyan nehéz, mint az első látásra tűnik, és nem is olyan könnyű, mint amilyen az írott nyelv felületes ismeretében látszik. Karikák és vonalak bonyolult rendszerének vélhető elsőre az írott koreai. Picit belemélyedve azonban a betűvetés rejtelmeibe, kiderül, hogy rendkívül logikus, egyszerű, és könnyen elsajátítható rendszerről van szó. Ez azért van, mert az ábécét […]