Az öreg hölgy látogatása marosvásárhelyi előadásáról Nézem a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kiváló előadását, és azon tűnődöm, mennyire más színház volt az 1989 előtti, mint a mai, és hogy ez vajon mit jelent. Nem véletlen, hogy mindez éppen Az öreg hölgy látogatásáról jut eszembe. Mert miközben nincs színház, amely ne rólunk szólna, Dürrenmatt darabja valósággal belénk […]

4. Lássuk, hátha sikerül „gyakorlati” példákkal megvilágítani az elmondottakat. Azt mondom: víz. A hétköznapi nyelvben ez nem jelent egyebet, mint két atom hidrogént és egy atom oxigént, egy átlátszó, tiszta folyadékot, mely nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. A víz egyszerűen víz és semmi több. A költészetben bizony más, tágabb, nagyobb és mélyebb értelme is lehetséges ennek […]

3. A helyes versolvasáshoz, a költemények szeretetéhez, az ínyencségig fokozott műélvezethez természetesen sok minden szükséges. Rengeteg olvasás, önmagunknak bizonyos irányban való szakadatlan művelése, némi zenei képzettség, versformák ismerete, nyelvtudás és még sok egyéb. Szó sincs arról, hogy most mindezeket is tárgyaljuk. Tisztán arról beszélünk, hogy milyen előzetes hangoltsággal kell kezünkbe vennünk egy-egy költeményt, milyen hangulati […]

„nem avatkozni az élet dolgaiba” (Pál Timóteushoz írt első leveléből) Nem foglalkozni az életnek csak a legszükségesebb dolgaival – enni, inni, aludni, imádkozni, testvéri közösséget vállalni, segíteni. De ehhez dolgozni kell, pénzt keresni, bele kell avatkozni az életbe, állást kell foglalni, háborúzni is kell, ha úgy adja az élet – mégis, mit jelent, be nem […]

Nem mondhatnám, hogy nagy fotós vagyok,de meg kell hagyni, ez a kép most sikerült. Persze része volt benne a legelképesztőbb Piktornak (Természet), no meg a – nem leg-,de elképesztő – digitális technikának, amelynek lenyűgözően finom applikációjával ráfókuszáltam a stégre ott a Tatai-tó partján, ahol éppen szárítkoztak a gyerekek – a naplemente aranyló-pirosló melankóliájában.

2. Ismétlem, bennük a hiba. Mert költőnek születni kell, de műélvező akárki lehet. Épp úgy képezhetem magamat jó olvasóvá, ahogyan megtanulhatom a helyes beszédstílust, elleshetem a nagyvilágban jártas ember modorát, szónokká képezhetem magam vagy elsajátíthatom a gyorsírást. Érzék és született hajlandóság dolga, hogy kinek mennyi idő alatt sikerül bizonyos tudást tökéletessé fejlesztenie magában, de tisztán […]

emlékezés: emlék-más Sikereink oka nem egyenesen arányos a tehetségünkkel. Egészen mástól függ. Például: 1. Mennyire széles körben mozgunk. 2. Hány emberrel tartunk baráti kapcsolatot. 3. Milyen régóta élünk.

1. „Hogyan tegyünk szert gazdagságra?” – „Hogyan hajtsuk be künt lévő követelésünket?” – Ilyen és ezekhez hasonló címeken naponta jelennek meg könyvek a nyomtatott betű piacán, és állítólag sikerük is van. Sietek megjegyezni, hogy nem ezeknek a műveknek a sikere ösztökélt a fenti címen való eszmefuttatásra. Hogyan kell verset olvasni?

a) A vénség nem pejoratív fogalom. Csupán az idő múlását jelzi. Annyi minden ragadt rá szavainkra. Ideje lemosdatnunk őket. Tiszta szavakat akarunk hallani, olvasni, érteni. Ezt már József Attila is nehezményezte. Hogy legyenek a nők – nők, kedvesek, a férfiak pedig férfiak…

Aki azt hiszi (mert mások megpróbálják elhitetni vele), hogy a jó irodalomnak nem kell érdekesnek és olvasmányosnak lennie, az mélységesen téved. Szerencsére, a Nobel-díjasok között is vannak olyanok, akik esküsznek arra, hogy csak akkor jó az író, ha érdekfeszítően mesél, és bármilyen tárgyhoz is nyúl, abban mindig a közérdekűt, a jelentőset ragadja meg.

24 évvel ezelőtt a férjem megkérte a kezem. Ez alkalomból elutaztunk Koreába, hogy bemutasson a szüleinek. Nagyon kedvesek voltak, igaz, akkor még nem beszéltem túl jól koreaiul, de azért elboldogultunk egymással.

A Tolvajoson még ragyog a nap, aztán a nagy kanyarba bemenet már olyan ködben járok, hogy jobb se kell. Már csak ilyen a Don-kanyar, amikor legelőször hallottam, hogy így mondják, és mindenki így mondja Csíkban, arra gondoltam, valaki túlélő adhatta a nevet e helynek, a januári doni áttörés – a katasztrófa – emlékére. A mi […]

A legtöbben nem szeretnek gondolkodni. Fárasztó. Megelégednek a gondolkodás farvizén sodródni valamerre. Az élet úgyis kiszámíthatatlan. Elég tudni, hogy úszik. A többi kiderül. Legalább szórakoztató. Mégis megsértődnek, amikor szembesülniük kell, nem úsztak beljebb a folyóban. A partról bekiabálhat egyáltalán valaki? Hiszen mindenki a vízben. A parton a halál ücsörög. Az meg nem tud beszélni.

Koreában éltem, mikor az a hatalmas kompbaleset történt, amelyben több, mint háromszáz, 17 éves diák, és több tucat kiránduló lelte halálát. A baleset körülményei rettentőek voltak, a hajó kapitánya hullarészeg, a helyettese elment aludni, az irányítást egy aznap kezdett segéderőre bízták. Éjjel volt, a komp épp Jin-do (Dzsin do) sziget mellett haladt el, ahol a […]

…Alighanem a „hírlapi kacsa” kifejezésről mindenki hallott és azt is tudja, mi rejtőzik mögötte: valamiféle kitalált történet, amely bejárja az újságokat és a legkülönbözőbb formákban, felnagyítva, kicicomázva majd mindenkihez eljut, miközben olyannyira elveszíti a forrását, hogy jónéhányan szavahihetőnek, valóságosnak is találják. A kifejezés eredetén már nagyon sokan törték a fejüket, de a kultúrtörténészek még mindig […]

Mit óhajtott Arany János öregkorára? „Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat.” Márai sóhaja: „Pénzt gyűjteni, hogy független legyek, s leszokni minden anyagi igényről, hogy még függetlenebb legyek, megbarátkozni a halállal és megszeretni az életet.”

Az ember folyton úgy érzi, hogy valami megint nincsen jól. Amíg hallgat vele, valahogy elvan. De ha mondani kezdi, bajt hoz a fejére. Ha valami nem stimmel, oka lehet, és ez roppant veszélyes. Amikor Jézus bírálgatni kezdte a hatalmasokat, már sejthette a dolog végét. A világot az vezérli, hogy összecsapnak benne az erők, aztán valamelyik […]

Csak nem Kurdisztánba mentek ezúttal, s honnan: Magyarisztánból, Romanisztánból? Nem, a kurdoknak most van bajuk elég Törökország, Irak, Irán és Szíria lángoló, terrorral és polgárháborúval teli négyszögében. Megyünk hőballont nézni Kappadókiába! Ennyi? Igen, de inkább több.

Nem a címe vonzott, csupán a benne lévő helyszíni utalás. Chile „régi szerelem”, a hetvenes évek elejéről, amikor a távoli földrészen, egy furcsa délamerikai országban, dr. Allende megpróbálta sikerre vinni a vértelen szociális forradalmat. A világon akkor sokan drukkoltunk neki, hiszen torkig voltunk már a bármely irányú erőszakkal és diktatúrákkal, akármilyen „puhán” is mutatkoztak be […]

Jogvédő filmek Az jogvédő tematikájú filmek besorolhatók a bűnügyi és drámai csoportba, azonban néhányat külön kiemeltem, mert az ifjúsági tematikai szempont külön indokolja. Az e kategóriába tartozó filmek valamilyen kisebbségi csoport vélt vagy valós sérelmeit olvassák a többségi társadalom fejére. Ilyen például a Vespa (2010, Groó Diána), amely egy vidéki cigány fiú szomorú történetét meséli […]

1956-os filmek Az előbbi fejezetben a példákkal át-átnyúltam a címmel jelzett kategórián, de mint már említettem, a bűnügyi és drámai szál megtalálható szinte az összes, 1989 után a fiatalok életéről forgatott filmben. Az 1956-os filmeket is az előző nagy, bűnügyi és drámai kategóriához lehetne sorolni, de azért kell külön beszélni róluk, mert a speciális történelmi […]

/* Mire gondolt az író? */ Júniusban jelenik meg Fifi című könyvem az Üveghegy Kiadónál. Hogy mire gondoltam írásakor, tisztázom azt is azonnal, előbb hadd mondjam el, mire gondolok most. Arra, hogy “végre!” Mert a meseregény megjelenésének története van…

Fiatalokról szóló filmek Magyarországon a rendszerváltás után Vizsgálódásaim során arra keresem a választ, hogy milyen fiatalokról szóló játékfilmek készültek 1989-től napjainkig Magyarországon, ezek a filmek milyen műfajokhoz sorolhatók, és a történeteikben feldolgozott konfliktusok, illetve esetlegesen megoldások mennyire kapcsolódnak az aktuális jelenhez vagy ahhoz a korhoz, amelyben a cselekmény játszódik.

A Káfén ma megláttam egy képet – útépítő henger van rajta, s az azt kiszolgáló útéptő munkás. Eszembe jutottak az életemben megismert különféle utak. Gyerekkoromban a falun átmenő országút ’kövesút’ volt. Így hívták, mert tényleg köves volt, mint az ország többi országútja. Az út mellett – belátható és bejárható távolságban – fájintos kis kövesdombok voltak, […]

A buszmegállóban várakozva kis bódét pillantottam meg, a polcain rengeteg olcsó könyv sorakozott, 100 és 200 forintért árulták. Nézegettem a könyveket. Fölfedeztem Sík Endre Vihar a levelet… című könyvét, emlékiratát. Megvettem, mert ennek az 1970-ben kiadott könyvnek története van.