Elérkeztünk a Fehér Illés szabadkai műfordítónak rendre feltett kérdéseink közül a hatodikhoz – és egyben az utolsóhoz. Ebben utaltunk rá, hogy többször leírta: valósággal Radnóti Miklós szavaival udvarolt fiatal korában, annyira megkedvelte a tragikus sorsú költőt. Most, meggyilkolásának 70. évfordulójára nagyszabású szerelmi ciklust fordított tőle. Miben rejlett e vállalkozás öröme – és minden nehézsége?

Tegnap, november 13-án, 82 esztendős korában elhunyt Zöld Lajos újságíró – ahogy egyszer nevezte magát: „csak újságíró és nem is a silányából”. Évtizedekig állt ellen a gyilkos kórnak – most megadta magát. Elfáradt. Szinte az utolsó percéig dolgozott – kombinált, nyüzsgött, értéket teremtett. Egyik tanítómesterem s első főnököm  volt, a hajdani Ifjúmunkásnál. Tiszteltem, de tartottam […]

A szabadkai Fehér Illéshez intézett ötödik kérdésünk arról szólt, hogy miként ismerkedett meg – műfordítóként – az erdélyi költészettel? És mint a kérdés némileg tapasztalt ismerője: érez-e sajátos jegyeket az erdélyi szerzők versein? Melyek ezek (ha vannak)? – A kérdés tudomásul vétele után első gondolatom: erre nem válaszolok, meghaladja tudásomat, a válaszadásra nem vagyok méltó… […]

Folytatjuk a szabadkai Fehér Illés műfordítóval folytatott virtuális beszélgetésünket. Negyedik kérdéscsomagunk: Életében és műfordítói pályáján meghatározó állomás volt Banja Luka. Meséljen a korabeli irodalmi életről – amely úgymond magához vonzotta önt – és első műfordításairól. Nevezze meg 1-2 akkori tolmácsolását, amikre ma is szívesen emlékszik vissza. (Káfé főnix)

Folytatjuk a szabadkai Fehér Illés műfordítóval folytatott virtuális beszélgetésünket. Harmadjára az alábbi kérdéseket tettük fel neki: – Ön mint délszláv állampolgár, de mint műfordító is végigkövette a Szerbia elleni büntetőhadjárat eseményeit és körülményeit. Mi az a gondolatmenet, amit fontosnak tartott a magyarajkú olvasó felé is tolmácsolni a kortárs délszláv költészetből? Nevezzen meg három emblematikus, Ezüst […]

Az éj – Noć Nem tudom, mikor szállt le ez az éj és azt hiszem, sosem lesz vége. Már elfelejtettem, volt-e valaha is nappal. Egyetlen hatalmas éj az emberek szemén, a virágkelyheken, a levélereken, a folyók víztükrén. Egybeolvadt a föld az éggel, a tenger a szárazfölddel; az álom valóság, mert az emberek és tárgyak álmai […]

Mosztári esők – Mostarske kise Egyszer, ősszel, Mosztárban szerettem egy Tündét, ó, ha tudnám, hol szendereg, kinek a mellén, fejét venném, fejét venném, ó, ha tudnám, kitől kapja a csókokat fogait kiverném, fogait kiverném, ó, ha tudnám, a gyömölcsöt, a még éretlent ki szüreteli bennem.

Beszélgetés Oláh Istvánnal EMIA-díja ürügyén 1. Az EMIA, mint idén 70 évessé lett erdélyi írót, a napokban a tőle megszokott díjjal jutalmazott. Hogyan reagáltad le nyilvánosan ezt a gesztust? Jó, hogy az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány meghívott egy estére, Farkas Árpáddal és Ferenczes Istvánnal ültünk (most láttam csak) barátaink egyáltalán nem szűk társaságában, Árpi egy […]

Daczó Katalin beszélgetése Nagy József gyergyóremetei helytörténésszel * Mennyire ismerjük eleink Nagy Háborúját? – A Nagy Háború székelyföldi lapjai sajnos a maga teljességében feltáratlanok, de így vagyunk ezzel a magyarság egészét, a történelmi Magyarország területét illetően is. A téma fontosságához képest kevés történész foglalkozik az első világháború történetével. Különösen így van ez a hadtörténetet illetően, ahol […]

Beszélgetés Pusztai János íróval Nagybányai otthonában, a Kultúra utcában kerestük fel nemrég Pusztai János írót, akit idén [2005] februárban – amint erről annak idején tudósítottunk –, irodalmi munkásságának elismeréseként, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével tüntettek ki. Akkor nem sikerült közvetlen kapcsolatba lépnünk az íróval, ám ezúttal hosszasan elbeszélgethettünk vele eddigi életútjáról, irodalmi tevékenységérôl, terveiről.

A bukaresti rádió magyar adásának interjúja Cseke Gáborral első világháborús antológiája kapcsán Darvas Enikő: A világban pusztít a gyűlölet, az akarat és az érdek – vallja Cseke Gábor író, közíró és szerkesztő, aki az első világháború kitörésének 100. évfordulójára világháborús témájú dokumentumokat, fotókat és számos linket tartalmazó honlapot hozott létre. Az idő harcokat újráz web-oldal […]

Schmitt Pál Pelét harapja meg, Putyin sót küld Donbászba Furcsákat kérdez: Gergely Tamás Veszi a lapot: Bogdán Tibor 1. Maga ezt a show-t hogyan magyarázza, a Putyinét? Hogy sót küld a kiéhezetteknek… Legyen Donyecknek sója kétszáz évre elõre…? Míg az oroszok megérkeznek? A kérdésfeltevés teljesen helytelen. Egyrészt nem, „show”-ról van szó, hiszen Putyin „só”-t küldött […]

Az első világháború centenáriumi megemlékezéseire készülődve, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes 2013-ban interjúban ismertette a magyar hivatalosságok ama szándékát, hogy a centenáriumi programsorozat első évében online elérhetővé teszik az első világháborús veszteségi adatbázist – természetesen folyamatos bővítése mellett. Alább az interjú néhány tanulságos gondolatát ismertetjük. (Káfé)

Születésnapi beszélgetés a 70 éves Pethő László Árpád költővel —Egyik vallomásában írja: a halandó ember számvetéssel tartozik életéről. Miről kell(ene) beszámolnunk életünk alkonyán, amikor, úgy érezzük, megettük kenyerünk javát? — Bizonyára mindannyian úgy vagyunk életünkkel, hogy számot kell adni róla, főleg ha alkotóként tevékenykedünk. Persze a szó elszáll, de ha könyvek maradnak utánad, akkor megítélhető […]

1. Könyvbemutató a nagyszünetben Könyvbemutatóra hívott a csengő május 28-én délelőtt. A IX. osztályos Béres Vivien tartotta szavát, megírta a kötetre való verset, így már csak a bemutató kellett ahhoz, hogy a diákság is megismerkedjen Vivien képességeivel. Zöld borítójú könyvvel ismerkedhettünk meg a nagyszünetben.

A hír maga meglepő, s egyben bizalomgerjesztő: romániai magyar gyűjtőkönyvtár létrehozása – nem semmi! Még akkor is, ha a hozzá szükséges lelkesedéshez azt is tudnunk kell, mit fed maga a gyűjtőkönyvtár fogalma, illetve szándéka.

Erdély is MEK-eg címmel 2004-ben megjelent, Moldován Istvánnal készített interjújáért lapunk szerkesztője, Gergely Tamás  ma megkapta a az Aranykecske Díjat. Gratulálunk!

Erdélyről, magyarokról, a közös román-magyar történelemről kezdődött előadássorozat a bukaresti Balassi Intézetben. Régi adóssága a magyar történetírásnak a szomszédos népek nyelvében, az adott ország közegében rendezett tudományos párbeszéd állítják a kezdeményezők, akik 18-20 alkalomra tervezik az elmúlt másfél évszázad fontosabb történéseinek megvitatását.

– Mit mond Neked az 1913-as év? – Ebben az évben egy gyáros vérző fiát bevitték dr. Schnitzler rendelőjébe, aki mellesleg nagyszerű író is volt Bécsben, mert egy póni leharapta a péniszét. A doktor így rendelkezett: „A beteget sürgősen vigyék a baleseti klinikára, a pónit meg lehetőleg Freud professzorhoz.”

– Volt, aki kevesebbért is bűnhődött? – Volt. Volt, aki csak egyszer követett el házasságtörést.

– Lenin számára az emigráció 1900-ban kezdődött, és tizenhét éven át tartott. Gyakran váltogatta tartózkodási helyeit: London, Bécs, Párizs, Berlin, Bern, Brüsszel, Prága, München, Genf, Zürich, Capri szigete, lengyel és francia vidéki városok – összesen több mint húsz település a tizenhét év alatt. Hogy viselted mindezt? – Nehezen.

„Noel Crowardnak, az írónak, egyszer szürreális élményben volt része egy légiriadó alkalmával; az óvóhely felé igyekvő Chanel nyomában a titkárnői párnán vitték a gázmaszkját.” – Honnan eredt Nálad az alvajárás? – Talán azoknak a szeretetét kerestem, akik magukra hagytak. – Derékbőséged? – 42 centi. Ezt igyekeztem mindvégig tartani.

Az interjú szerzője 70 éves születésnapja alkalmával beszélgetett el a jelenleg Székelyudvarhelyen élő Oláh István költővel, újságíróval. Az Udvarhelyi Híradóban megjelent szöveget újraközlésben, a szerzővel egyeztetve átvesszük. –Tősgyökeres marosvásárhelyi, ám Székelyudvarhelyen él… – Hogy Vásárhelyen születtem, de Udvarhelyen élek, számomra, s azt hiszem, úgy általában nincs jelentősége. Születhettem volna franciának is, de apám – pechemre […]

Plugor Sándor és Szilágyi Domokos közös művével, az Öregek könyvé-vel ünnepelte a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Intézete a Magyar kultúra napját. A Szilágyi Domokos Öregek könyvéből készült monodrámát Harsányi Attila miskolci színművész adta elő, a Plugor Sándor rajzaiból készült kiállítást a grafikus özvegye, Miklóssy Mária nyitotta meg, aki Nagy Máriával, Szilágyi Domokos utolsó élettársával emlékezett […]

Beszélgetőtársam Kim Philby, a mesterkém – Nem bántad meg, hogy otthagytad Angliát és a Szovjetunióban telepedtél le? – Általában többre tartottam a tiszta vodkát a whiskynél. És ma már többre tartom Glinkát, vagy Csajkovszkijt egy jól sikerült gyilkossági kísérletnél. – A Szovjetunió Hőse lettél?